Az élet csudája

Szépirodalom / Versek (17 katt) angyalka146
  2020.06.28.

Keresem a szavakat,
de agyam cserbenhagy.
Nem jönnek a gondolatok,
én pedig nehezen tolmácsolom,
öntöm formába a színeket,
mik lényedből áradnak,
fogalmazom meg azt,
mit érzek irántad.

Nem szerelem ez,
annál mélyebb:
ősidők bölcsessége,
mik felsejlenek az emlékezet
köd-fátyolán keresztül és vezetnek
minket: miért éljek, ha
nem érted?

Nem érted?! Mi egyek
vagyunk! Fénymagunk kettévált,
de azok, kik voltunk, ott
van minden rezdülésben,
a sejtek örök emlékezetében,
arra várva, hogy eszmélj!

Jöjj rá, az élet
fény és sötétség örök násza,
szenvedélyes, pörgő tánca,
extázis, mely azért kiált,
felejtsd el a rabigát,

mit életnek hívsz,
hisz célja más,
szeress, nem tehetsz mást,
hív a fény, húz vissza,

lelked ebből épült,
ezért próbálod meg
újra és újra a lehetetlent!

Visszatérni, fénnyé válni
de nem kellene próbálkozni,

hisz nem szakadtál el sohasem…

Előző oldal angyalka146