A százötven éves nő

Szépirodalom / Novellák (76 katt) Tad Rayder
  2020.01.13.

Egykor élt a világtól elzárva egy rút boszorkány, akiről azt mondták az őt ismerők, hogy az öreg istennél is idősebb. Százötven esztendeje szennyezte létével ezt a földet, de nem volt ám mindig ilyen magányos. Ezt az időt annak köszönhette Lucia, hogy találkozott egy férfival, még amikor a mostani életkorát megfelezte és megajándékozta őt ezzel a hosszú élettel. Ő nem volt más, mint Belnetor, aki uralma alá helyezte a földet, de őt szerették az alattvalói, nem úgy, mint Luciát. Mindent megtett Belnetor, hogy szeressék őt, minden földi javat megadott az embereknek, amiről csak álmodtak. Pénzt, megbecsülést és mindenekfelett bizalmat. Bizalmat csepegtetett az emberek lelkébe, hogy igenis van és lesz még jó világ a földön és vele együtt megbecsülés. Hatalmában állt egy azon embernek hosszú életet adni öregedés nélkül, akiben meglátta a jövő nagy reményét. Ezt a tisztet ép Lucia kapta. De az emberek akkor már tudták, hogy nem lesz ez jó, mert Lucia, bár igaz és szavahihetőnek tűnt, még is egy álnok kígyó volt.

Megkapta azt a lehetőséget az emberektől, hogy tegyen olyat, mint Belnetor, de ő másképp gondolta. Megölte Belnetort. Amikor ezt a város lakói megtudták, a hegyekbe űzték, ahol azóta is tengeti napjait.

Most, hogy már százötven éves, rájött arra, amire előbb kellett volna. Nem kellett volna így viselkednie, és e hosszú életet egyedül távol mindentől élnie, amivel Belnetor réges-rég megajándékozta. Akkor mindössze hetven éves volt Lucia, és amit még ráhagyott örökségül Belnetor az az volt, hogy hetven éves korában is úgy nézett ki, mint egy húszas éveiben járó, fiatal leány és ez most sem változott. Százötven év húszéves kinézettel, de örök magányban. Egyszerre kapott az élettől ajándékot, és a gonoszságának köszönhetően büntetést is, amiért megölte a jótevőjét. Nem maradt más hátra számára, mint beletörődni sorsába, és az idők végezetéig a hegyek közt élni, amíg egyszer őt is el nem ragadja majd a halál.

Sümeg, 2019. IX. 15. vasárnap

Előző oldal Tad Rayder