Második esély

Szépirodalom / Novellák (66 katt) Ann Heart
  2019.07.05.

Csak állok itt. Meg sem moccantam, már nem is emlékszem mióta. A többiek is hasonló formán vannak. Olyanok vagyunk, mint halak a szardíniásdobozban. Még csoda, hogy elférnek mellettünk, körülöttünk. Szerencse, hogy kellemes az idő, ugyanis egyetlen fa sincs fölöttünk, ami árnyékot és védelmet adna. De ez van. Egy kissé lestrapálva érzem magam, lehet, hogy már menni sem tudok? Pedig imádtam, mikor előző gazdámmal róttuk az utakat. Persze legtöbbször csak a munkahelyére vitt el, de legalább mehettem. Most pedig itt roskadok egy helyben. Nem értem, mi történhetett. Igaz, hogy vannak hibáim, de kinek nincs? Bezzeg, mikor fiatal voltam, hogy örült nekem. Mindig tisztán tartott kívül-belül. Bár nem egyszer égetett meg parázzsal, mert szeretett dohányozni. És egyszer karamboloztam is… De erre nem szívesen emlékszem vissza. Mindennek ellenére borzasztóan boldog voltam. Még saját lakásom is volt. Ó, azok a szép idők! Mit nem adnék, ha visszamehetnék.

Vannak itt nálam rosszabb állapotban lévők is. Őket nem irigylem, szinte teljesen szét vannak esve, de a remény még összetartja őket.

Hallom, ismét jönnek. A legjobb formámat kell nyújtanom, hátha végre magukkal visznek.

- Ez az! Ezt néztük a neten! – szólalt meg a lány izgatottan a fehér színű Ford Focusra mutatva.
- Igen. Jól néz ki. Szép állapotban van. 2006-os évjárat. Egymillió-egyszáz-kilencvenezer forint. Nyolcvan lóerős. Manuális klíma van benne. Szervokormány, ABS, blokkolásgátló – olvasta a fiú a lapon látható adatokat.
- Hú, az jó! Nekem nagyon tetszik. Vannak karcolások rajta, de nem vészes szerintem. Hihihi. - kuncogott a lány.
- Mi az?
- Semmi, csak a pici rugdos – mondta mosolyogva, miközben domború pocakját simogatta.
- Nézzük meg a többit is! – mondta a fiú, majd elmentek.
Úgy látszik, ez sem az én napom. Örökre itt maradok, már nem kellek senkinek.
- Segíthetek? – kérdezte egy férfi, miközben odament a párhoz.
- Igen. Jó napot! Autót szeretnénk vásárolni. Kombit. Nagy csomagtérre lesz szükségünk. Már kinéztünk párat a neten.
- Rendben, és melyek lennének azok? Mint látják, rengeteg jármű van, és nem mindet tudjuk feltenni oldalunkra.
- Mi azt a fehér kombit néztük ki elsőnek, meg azt a Volkswagent és még az a Mazda is nagyon jól néz ki – mutatta a fiú. - Nemrég szereztem jogosítványt. Muszáj volt, mert kert is van és nemsokára baba is lesz. Szükségünk van rá.
- Gratulálok! Nekem is van két gyermekem. Hozom a kulcsokat. Egy pillanat – mondta, majd azzal el is rohant a házba.
- Az a Mazda tényleg jól néz ki! Milyen évjáratú? – kérdezte sandán a lány.
- 2007-es. És van benne tolatóradar, GPS is. Igaz, egy kicsit drágább, mint amennyink van.
- Itt is vagyok. Nézzük, melyikkel kezdjük?
- A Mazdával – vágta rá a fiú határozottan.
- Rendben. Parancsolj! – mondta a férfi, majd beindította az autót. – Szálljatok be! Próbáljátok ki!
- Nagyon szép! Multifunkciós kormánya van! És automata klímás.
- Kényelmes az ülés is – mondta a lány mosolyogva.
- Igen, ezért az árért ez mind jár – szólt közbe az eladó.
- Mennyibe kerül? – érdeklődött a hölgy.
- Egymillió- négyszáz-hetvenezer forint – jelentette ki a férfi.

Miután kiszálltak a fiú, alaposabban szemügyre vette a járgányt. Körbejárta és alánézett, megvizslatva az alváz milyenségét. Szomorúan látta, hogy rozsdafoltok tarkították, mely már eléggé el volt hanyagolva.

A másik autóhoz mentek, majd beültek.

- Uh! Ez furcsa. Nem, ez nem tetszik. Nem érzem benne jól magam. Olyan nagy. Túl nagy. Elveszve érzem magam benne – méltatlankodott a jövendőbeli sofőr.
- Akkor nézzük a harmadik autót! – mutatott a férfi az utolsónak kiszemelt autó irányába.
- Igen, ez kényelmes. Tágas, de még sem veszek el benne.
- Szerintem is – kontrázott rá a lány. – Én úgy érzem, ezt kellene megvennünk. Nekünk nagyon jó lesz. Nem kell az a sok extra, Szívem. Elég lesz most a babára költeni, még neki is sok mindent meg kell venni.
A fiú elgondolkodva nézett ki a szélvédőn.
- Ki lehet próbálni? – kérdezte az eladót.
- Természetesen!

Még is az a nap volt az én napom. Újjászülettem. Későbbiekben kiderült lestrapált voltam és cserélni kellett egy-két alkatrészemet, mivel az előző tulajdonos nem is törődött velem úgy, ahogy kell. Én pedig azt hittem, hogy Ő a világ legjobb gazdája. Tévedtem. Bár nincs lakásom, ahová el tudok bújni a forró napsugarak vagy a jeges, fagyos téli szél elől, de akkor is rengeteg figyelmet kapok és törődést. És végre csodálatos tájakon kalandozhatok új családommal.

2019. június 28.

Előző oldal Ann Heart
Vélemények a műről (eddig 1 db)