A törzsfőnök álma

Szépirodalom / Novellák (172 katt) Tad Rayder
  2018.04.22.

1. fejezet
A törzsfőnök álma

Amikor Michael Bering megfogta a kislánya kezét, azt vette észre, hogy Lucy teljesen a szobában történtek hatása alá került. Michael Bering híres amerikai író, aki méhnyakrákban elvesztette a feleségét, és most egyedül neveli kislányát, a szépséges Lucyt. Azután, hogy a kislány megfürdött, mert ugye egy nyolc éves kislány már nem kéri apukája segítségét, amikor fürdik, hangokat kezdett el hallani a fürdőszobában lévő tükör felől. Amikor kilépett a fürdőkádból, szólította az a hang.

- Gyere közelebb!
- Lucy, gyere!

A kislány közelebb ment, és akkor meglátta a tükörben, azt a valamit, szörny eltorzult arccal és késsel a kezében. S a sikításra ekkor lépett be Michael, és látta meg kislányát olyan állapotban, mint aki szellemet látott.

- Mi történt, Lucy? - kérdezte riadtan, mert még soha nem látta ilyennek a kislányt.
- Itt volt, apu, itt volt, apu - egyre csak ezt hajtogatta, és a jeges rémület, ami kiült az arcára, hatással volt Michaelre is, és ő is kezdett félni, de nem attól, ami netán a fürdőszobában van, hanem attól, hogy a kislány olyan pszichés állapotba került, hogy egyhamar nem tér vissza a valóságba. Mert ugye a képzelet néha felülmúlja a valóságot, és ez volt az a helyzet, amikor ez megtörtént.

Michael egész este odafigyelt a kislányára, nem mintha eddig nem tette volna, de most úgy érezte, még nagyobb szüksége van rá, mint eddig bármikor. Az idő az nap este úgy vánszorgott, mintha valami sebzett vad lett volna, amit elejtettek az éjszakában a farkasok s már csak pár lépést tudna megtenni az elmúlásig. A kislányt bevitte a szobájába, és mint egy jó apához illően puszit lehelt az arcára és jó éjt kívánt neki. De a kislány nem tudott aludni, mert egyre csak a fürdőszobában lévő valami vagy valaki járt a fejében. Egész éjszaka fent volt s az ágyából nézte a szobáját bevilágító holdat, ami árnyékot vetett az ággyal szemközti szekrényre, mintha az a valami jött volna ki a fürdőszobából.

Lucy az édesanyját hat éves korában vesztette el és Michael soha nem tudta megbocsátani magának, hogy amikor a legnagyobb szüksége volt rá, ő nem törődött vele, mert hiába, hogy nála volt Lucy, épp olyan volt, mintha magára hagyta volna, mert nem foglalkozott vele eleget. Most, két évvel később, ahogy Lucy cseperedett és meglátta az idő múlásával Michaelben az apát, így már a kapcsolatuk is rendeződni látszott. Mert hiszen minden kislány életében kell egy hős, akire felnézhet, s most Lucy ezt a hőst megtalálta S. Michael ennek őszintén örült, mert az igazat megvallva nem igazán hitt benne, hogy a kislánya egyszer még észre fogja benne venni az apát. Ahogy hajnalodott, úgy tűnt el az árnyék a szekrényről és vele együtt a rossz gondolatok is, ahogy ő nevezte, a "tollas emberről".

Michaelt azért nem igazán hagyták nyugodni a tegnap este történtek és elkezdett kutakodni egy kicsit a házzal kapcsolatban, míg Lucy iskolában volt. Elment a helyi könyvtár felnőtt részlegére és utána nézett, hátha valamit megtud a házról. Talált egy olyan könyvet valami ismeretlen szerzőtől, aminek az volt a címe Kísértetek a házban és környékén. Ahogy elkezdte olvasni, talált benne egy olyan részt, az indián törzsfőnök álma. Ez áll benne:

Valamikor az 1800-as évek közepén volt egy sziu indián, akinek "Szürke Kutya" volt a neve, és a népét ő vezette harcba a sápadtarcúakkal szemben. Ő nem akart háborút, megpróbált békében egyezséget kötni a sápadtakkal, de nem hallgatták meg, és törzsének lemészárlásával jelezték, hogy takarodjanak erről a földről, mert itt semmi keresnivalójuk. Azon a napon "Szürke kutya" bosszút esküdött és megfogadta, amíg él, bosszút áll a népének kiirtásáért. Azonban az élet közbeszólt, és "Szürke Kutya" eltávozott a " Nagy Istenhez, Wachaohoz", ahol minden indián lelke megnyugvást talál. Életében így hát elmaradt a bosszú, de a lelke mind máig él, mert az azóta beépített indián területre a mai napig visszajár kísérteni.


2.

Amikor Lucyt hazavitte az iskolából, aközben döbbent rá, hogy az ő házuk az, ahova mindig visszatér az indián törzsfőnök, és Lucy őt látta este a fürdőszobában. Persze elég hihetetlennek tűnt egy nyolc éves kislány szájából olyat hallani, hogy egy "tollas ember" volt a tükörben, de most, hogy a könyvtárban is olvasott róla, kezdett benne hinni. Bízott benne, hogy csak a gyermeki fantázia játéka kerítette hatalmába Lucy elméjét, mint oly sok gyermeknek. Akkor hitte el isten igazából, amikor ő maga is meglátta a "tollas embert".

Aznap este látta meg, amikor már Lucyt lefektette és ő még egy kicsit nézte a tévét a nappaliban s a fürdőszobából ismét furcsa zajokat hallott, és ekkor hirtelen mozdulattal belökte az ajtót, a következő pillanatban meg meglátta az indiánt a tükörben, aki beszélt hozzá és megszólította.

- Menjetek innen a lányoddal együtt! Ez az én területem, soha ne gyertek vissza!

S ahogy ezt kimondta, hirtelen eltűnt a fürdőszoba homályában. Michael nem tudta mire vélni a dolgot, de azt tudta, hogy innen el kell menniük addig, amíg lehet. Mert amit mindig az apja mondott neki, az jutott eszébe. „Tudod, Michael az indiánbosszú kegyetlen és véres tud lenni.” Ezt hajtogatta mindig, amikor a tévében mentek a Winnethou filmek. De most Michael nem épp az apja szavai miatt szeretett volna csak innen elköltözni, hanem azért, hogy a kislánya biztonságban lehessen.

A következő héten már fel is rakta a netre a hirdetést. ÁRON ALUL ELADÓ CSALÁDI HÁZ. Remélte, hogy minél több jelentkező lesz rá a kislánya biztonsága érdekében. Az indián törzsfőnök ezután is megjelent Lucynak, és nem hagyta nyugodni még azután sem, hogy meg lett hirdetve a ház. Megjelent, és állandó vendég volt a kislány szobájában, mint egy őrangyal, démoni rettegésben tartva ezzel Lucyt. A kislány hiába mondta el az apjának, hogy a "tollas ember" most már minden éjjel ott van a szobájában, Michael annak ellenére, hogy ő is látta, nehezen hitt a kislánynak, de egy belső hang azt súgta, hogy most mindennél jobban hinnie kell neki.


3.

A könyvtárban olvasottakra emlékezve beugrott neki, hogy azért jelenik meg neki és Lucynak állandóan az indián, mert anno ez az ő törzsének a területe volt, amit elvettek tőlük. S most semmi mást nem akar "Szürke Kutya", csakhogy békében visszakapja ő és a népe azt, ami egykor az övék volt, a sziúk területét. A hirdetés feladása után két hétre jelentkezett az első vevő, és már el is adták a házat az új tulajdonosnak. Abban reménykedtek, hogy így megszabadulnak az indián törzsfőnök szellemétől, és nyugodtan élhetnek egy csendesebb és nyugodtabb környéken. Így hát Gatlinből elköltöztek és Derryben találtak maguknak egy házat egy csendes, városszéli lebuj mellett. Mindketten élvezték, hogy megszabadultak a kísértettől és Michaelnek lelkiismeret furdalása volt, hogy nem hitt előbb Lucynak. Pedig akkor talán annyi rettegésben telt éjszakát nem kellett volna átélnie. Arról nem is beszélve, hogy talán akkor jobb apának tartaná a kislánya.

- Ne haragudj kislányom, hogy nem figyeltem oda rád eléggé! - hangzott Michaeltől a megbánó bocsánatkérés.
- Semmi baj, apa - szólalt meg Lucy, ami egy kissé megnyugtatta, de azért azt is hozzátette, hogy soha ne hagyj magamra apa. Michael arcán végigcsordult egy könnycsepp és gyorsan meg is törölte, hogy Lucy ne is lássa.


4.

Az új ház nagyon tetszett mindkettejüknek és tényleg nagyon csendes kis környék vette körül. Semmi nyoma nem volt egyikükön sem, hogy az előző házban milyen dolgokat tapasztaltak és végre teljesen megnyugodhattak. De néha eszükbe jutott, főleg Lucynak az indián törzsfőnök és éjszakánként volt, hogy úgy aludt el, az ő arca kísérte el az álomvilágba. Az emlékezet sokszor olyan dolgokat kényszerít a felszínre, amit nem akarunk, de mivel hozzánk tartozik, nem tudunk ellene mit tenni. S ezt tudták ők is. Így amikor, mint mondtam, néha eszükbe jutott "Szürke kutya", hagyták, hogy ahogy jött, úgy távozzon is és ez általában sikerülni szokott.

Lucynak sokkal nagyobb szobája volt, mint Gatlinban, de még így is alig fért el benne a sok játéktól, amit néha csak az iskolában megismert barátokkal Nicole-lal és Kellyvel kellett megosztania, hisz nem volt testvére. De ő velük ugyanúgy el tudott játszani, mintha a testvérei lettek volna. Azt szokták mondani, hogy az egyke gyerekek, akiknek nincs testvére és nem tudja, mi az a testvéri szeretet, magányosabbak tudnak lenni, és csak el vannak a saját kis világukban, s azt tudják, hogy azt legalább soha nem bántja senki. De Lucy teljesen más volt. Nem mutatkoztak rajta soha a magány jelei, mert már babakora óta barátságos volt mindenkivel, és ez nem volt másképp a két kis barátnőjével szemben sem. Michaelnek még hozzá kellett szoknia, hogy a házban gyerekzsivaj van és ahhoz is, hogy most már néha nem egyet, hanem három királylányt kellett kiszolgálnia. De mivel nagyon szerette a gyerekeket, így nem okozott neki problémát a délutánonként pincérszerep.

A két kislány anyukájával is nagyon jól kijöttek, amitől tényleg félt, hogy nem fog menni, hisz a felesége halála óta még, mint barát sem engedett magához közel egy nőt sem. Eleinte furcsa volt neki, és rengetegszer érzett lelkiismeret furdalást, hogy az elhunyt felesége után más nővel ilyen jól kijön, de meggyőzte magát, hogy attól még ugyanúgy szeretheti és tisztelheti és ez a világ rendje. De akárhogy is van, mindig Lucy édesanyja marad neki az első a szívében. Carol és Ingrid nagyon jól tudták, hogy Michaelt milyen tragédia érte a múltban, és ennek tükrében közeledtek felé és tisztelték. Nagyon becsülték a kitartását, amiért ilyen erős tudott maradni és neveli Lucyt, aki mindennél fontosabb számára.

Carol volt az, aki előbb megismerte Michaelt csak egy utcai spontán találkozás során, amikor mindketten az iskola kapujában várták csemetéjüket. Elkezdtek beszélgetni és látszott és érződött rajtuk, hogy kölcsönös a szimpátia. Ezután vetette fel Carol, hogyha gondolja, szívesen bemutatná az egyik barátnőjének, akit Ingridnek hívnak. Először Michael nem tudta mire vélni, de belement és azóta is nagyon jól meg van a kislányok anyukáival, akik anélkül költöztek be Michael és Lucy szívébe, hogy észrevették volna. Szem előtt tartva és szívébe zárva felesége emlékét. Hisz az emlékezés néha a múltba réveszt bennünk.

Látszólag Lucynak is tetszettek a közösen eltöltött délutánok, mind a kislányokkal, mind az anyukáikkal. De közben a lelke mélyén gondolt a "Tollas emberre" is és bízott benne, hogy már soha többé nem fogja látni és nem kísérti éjszakákon keresztü,l mint valami visszajáró kísértet. De a "Tollas ember" akkor is ott van, ha ő nem látja, és lépten-nyomon kíséri, mert a gondolataiban jelen van. S akkor is félelmet kelt a gyermeki szív rejtekén, hogyha messze jár, de a gondolataiban mindig ott van vele. S ezt Michael és Lucy is tudta annak ellenére, hogy bíztak abban az új házzal és a hellyel megszabadultak tőle. Már nem jelent meg nekik, de az épp elég volt számukra, hogy a gondolataikba és az elméjükbe telepedett ezáltal súlyos terhet róva rájuk. Talán elátkozta őket és kísérteni fogja őket mindörökké? Ki tudja? Ebben csak bíztak, hogy nem így lesz. S igyekeztek nem gondolni rá, és még több időt tölteni egymással és újdonsült barátaikkal.


2. fejezet
Szürke kutya háborúja

Anno réges-régen, még valamikor nagyanyáink korának elődjeként éltek az indiánok. Egymás közt békés, nyugalmat árasztó nép volt, de persze ez nem volt mindig így. S sajnos mások számára igen csak útban voltak, és más tollával ékeskedő rézbőrűnek tartották őket, s ezt ki is nyilvánították azzal, hogy több millió indiánt mészároltak le csak azért, mert nem tetszett másoknak a létezésük. Persze ezt nem nevezték népirtásnak. Ebbe a háborúba keveredett "Szürke Kutya" is és a népe, akit meghurcoltak és arra kényszerítettek, hogy hagyják el a völgyet még, amíg lehet, de ebbe ők nem mentek bele, inkább választották a biztos pusztulást, csakhogy a földjeikért kiálló, büszke indiánokként maradhassanak fent az utókor számára. Ekkor távozott a tollas ember Vacho Nagyistenhez, és azóta csak visszajár oda, ahol egykoron az otthona volt, és csak bolyong, mint egy hontalan kísértet. Ő semmi mást nem akar, mint azt visszakapni, ami egykor a népét illette, és ezt azzal, hogy Michael és Lucy elköltöztek, el is érte, de valami hiányzik neki az igazi lelki békéhez. Talán az, hogy találja meg a hősi halált halt többi testvérét, akik vérüket áldozták a földjeikért. S ha őket megtalálná, akkor nyugodna a lelke és békében újjászülethetne a Nagyisten színe előtt.


3. fejezet
Az elfeledett síremlék

1.

Az üresen álló ház háta mögött volt egy ösvény, ami elvezetett egy temetkezési helyhez, amit már réges-rég nem használtak. Michael akkor tudta ezt meg, amikor bement utána érdeklődni a ház történetének, de akkor még nem tartotta fontosnak, így nem is foglalkozott vele. Most már tudja, hogy igen is fontos szerepet játszik a ház életében a temetkezési hely, mert ez a "tollas ember" népének utolsó nyughelye. Amikor véget ért a háború, a megmaradt indiánok ide temették el halottaikat. Talán azért jelent meg Michael és Lucy életében mindig és mindenhol, mert érezte, hogy csak ők tudják megadni neki a lelki békét. Talán. Éjszakánként az új házban Michael egy síremléket szokott látni, csak azt nem tudja, hogy kié az a sírhalom. Nagyon sokat szokott rajta gondolkodni, hogy miért álmodik ilyen dolgokat, és hogy mit szeretne még mindig a "tollas ember" tőlük, amikor már elhagyták az otthonukat, hogy végre nyugtuk lehessen.


2.

Michael ismét verejtékben úszva ébredt az éjszaka közepén, de az egészben az vigasztalta, hogy most ő van porondon a "tollas embernél" és nem Lucy, aki békésen aludt a másik szobában. Kiment a konyhába és csinált magának egy jó erős feketét, s miután ránézett az órára, látta, hogy éjfél múlt egy két perccel, leült az asztalhoz és töprengett a forró kávét kortyolgatva. A kávé olyan élénkítően hatott rá, hogy közben elővett egy keresztrejtvény újságot, s már majdnem megfejtette az egészet, amikor megakadt a szeme egy kérdésen. Hogy hívják az indiánok mindmáig fel nem fedezett nyughelyét? S akkor a megfejtéssel, ami az elfeledett síremlék volt, az is tudatosult benne, hogy miért jelenik meg nekik még mindig a "tollas ember". Azért, mert el akar jutni az ősi földjére, ahol eltemették őket, de sokaknak csak egy kereszt volt az emlékük, semmi több, és csak annyit szeretett volna, hogy ne legyen elfelejtve.


3.

Ahogy elkísérte Michael és odaértek a ház háta mögötti temetkezési helyre, a sok sírkereszt között megállt egynél. Michael először nem értette, hogy miért álltak meg, de a "tollas ember" rámutatott és halványan látszódott a neve. Szürke Kutya. S azzal kezet nyújtott a kíséretet Michaelnak ezzel köszönve meg, hogy segített neki megtalálni a végső nyughelyét és örökre eltűnt az éjszaka sötétjében.


4.

Amikor másnap reggel Lucy felébredt, csak annyit mondott az apjának:

- A "tollas ember" elment.
- Igen, drágám, már nincs többé - szólt megnyugtató szavakkal Michael a kislányához.



Sümeg, 2017.02.07. kedd - 2017.09.01. péntek

Előző oldal Tad Rayder