Sorozatos kaszálás

Külvilág / Mozijegy (229 katt) Jimmy Cartwright
  2017.06.10.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2016/1 számában.

Van az úgy, hogy egy sorozat nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Van, hogy ez már a pilot levetítése után közvetlenül kiderül, ám előfordul az is, hogy a tervezett évad vége felé kaszálják el. Vagy épp néhány rész levetítése után. Az adott sorozatot készítő cégnek nyilván az az érdeke, hogy anyagilag megérje nekik legyártani a sorozat epizódjait, és ha ez nem teljesül, meg a kukába. Legtöbbször nem is az alapötleten múlik a nézettség, hanem pl. a színészi teljesítményen, az egyes részek forgatókönyvén, a történet bonyolultságán / egyszerűségén, a mondanivalón. Ám, ha egyes vélemények szerint minden klappol, és mégis lelövik a sorozatot, akkor az ember értetlenül áll a dolog előtt. Lássunk három ilyen régebbit, amelyekből lehetett volna valami több is, de nem ütötték meg a mércét.

Paradox (2009)

Megváltoztatható-e a jövő, és ha igen, annak milyen következményei lehetnek? Erre a kérdésre, és számos másikra keresi a választ ez az öt részesre sikerült sorozat. A különc zseninek tartott Dr. Christian King (Emun Elliott) egy különös eseménysorozat részesévé válik, amikor a „saját” műholdjáról képek érkeznek hozzá. Ráadásul maga a műhold kezdeményezte a kapcsolatot és küldte el a fotókat, ami már eleve nem lenne lehetséges. A felvételeken láthatóak arra sarkallják, hogy felkeresse a rendőrségen Rebecca Flint (Tamzin Outhwaite) nyomozót, aki két társával, Ben Holt-tal (Mark Bonnar) és Callum Gada-val (Chiké Okonkwo) elkezdi felderíteni az ügyet. Közben kiderül, hogy a képek a közeljövőből származnak, így a tét már nem az, hogy megoldják, hanem, hogy megakadályozzák a tragikus eseményt.

Öt rész, öt megoldandó feladat. Versenyfutás az idővel, hogy rájöjjenek hol, ki, mikor és ki ellen lép majd fel. Remekül vezetik a történetszálakat, és így sosem lehet tudni, hogy sikerül-e a végén megakadályozni, vagy nem. Vagy ha sikerül is, milyen más, előre nem látható esemény lép a helyébe. Jó kikapcsolódás lehet egy-két hosszú, sötét, téli estére.

The Fades (2011)

Egy angol tinédzser, Paul (Iain De Caestecker), apokaliptikus rémálmoktól gyötrődik. Ennek ellenére barátjával, Mac-kel (Daniel Kaluuya) bemerészkedik egy elhagyatott, romos bevásárlóközpontba. Kettéválnak és Paul olyasvalamit tapasztal, amit nem tud megmagyarázni. Neil Valentine (Johnny Harris) ugyanis éppen egy halott szellemét próbálja elkapni, társával, Sarah-val (Natalie Dormer), ám ez a szellem, az eddig tapasztaltakkal ellentétben képes fizikai kontaktusra, és lényegében megöli Sarah-t. Később Paul felfogja, és valamilyen szinten elfogadja, hogy látja a holtak szellemét (Fades), majd az is kiderül, másra is képes. Az események pedig innentől vesznek hatalmas fordulatot.

Miközben Paulnak meg kell küzdenie a tinédzserkori problémákkal (iskola, barátnő), be kell látnia, hogy másoknál, még a Neil Valentine-féléknél is nagyobb felelőssége van. Bizony, fel kell nőnie a feladathoz, vagy ha úgy tetszik ahhoz, hogy beteljesítse a sorsát, és ez egyáltalán nem egyszerű. Bár a hat rész mindegyikében van némi humor, ez a sorozat a legkevésbé sem vígjáték. Még a misztikuson is túl van, bár azért a címkéjével ellentétben horrornak nem kifejezetten mondanám, bár operál annak látványelemeivel. Az biztos, hogy komor, sötét hangulata van, tehát csak azoknak ajánlom, akik bírják az ilyesmit.

Zero Hour (2013)

Valahol a náci Németországban... A föld legnagyobb összeesküvése... A Sceptics magazin tulajdonosának különös kalandjai... Órákon át kutatnak órák után... Te nem is az vagy, akinek hittelek... Én viszont tudom, hogy te ki vagy, pedig neked még csak fogalmad sincs róla...

Nagyjából valahogy így lehetne összefoglalni, általában miről is szól ez a sorozat, de persze a lényeg, az egész eszenciája még így is kimarad. A fenti mondatok épphogy csak karcolgatják a felszínt. Persze a tény, az tény marad. A németek meg akarják szerezni a keresztény egyház legféltettebb kincsét, mert hiszik, hogy annak segítségével tökéletesíthetik genetikai kísérleteiket. A titkot védelmező rózsakeresztesek elkészítenek 12 órát, amelyeket szétszórnak a világban, és csak azok segítségével lehet rálelni arra a helyre, ahová a kincset elrejtették. Hank Gallistont (Anthony Edwards), a Sceptics magazin tulajdonosár felhívja a felesége, Laila Galliston (Jacinda Barrett), hogy valaki betört az óraüzletébe, és jól hallhatóan elrabolja. Az ügyet Rebecca 'Beck' Riley (Carmen Ejogo) FBI nyomozó kapja meg, mivel kiderül, hogy az túszejtő White Vincent (Michael Nyqvist) nemzetközileg körözött terrorista. Persze felmerül a kérdés, hogy akkor miért rabol el egy „egyszerű” órásmestert. Végül kiderül, hogy természetesen minden mindennel összefügg, és semmi sem véletlen, Laila nem az, akinek addig hittük, sőt valójában Hank és Vincent sem az. Mindemögött pedig ott a lényeg, a tényleges mondanivaló, amiért érdemes végignézni a 13 részes sorozatot.

Előző oldal Jimmy Cartwright