Az utolsó Ádám
A jövő útjai / Versek (1220 katt) | edwardhooper |
2016.01.31. |
A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2019/6 számában.
Érintettem, simogattam a sóhajtó Földet,
Bőröm nem mosta már az ég könnye,
S a messzi múltba veszett a Teremtés.
Arcomon kendő, kirekesztette a vég keserű porát,
Rémített a tudás, a verejték számba csorgott,
S a Kert pázsitján összegömbölyödve
Álnok kígyó vigyorgott.
Kietlen táj volt az enyém, a kerub lángpallosa
Vágyakozó szívembe mart.
Megcirógattam a felrepedt talajt,
S belévágtam ekém: Sarjadjon vérző sebéből
Egy új, virágzó Remény!
Előző oldal | edwardhooper |
Vélemények a műről (eddig 3 db) |