Az egérhősök

Szépirodalom / Versek (895 katt) Norton
  2015.11.29.

Egér Ede elmerengett: - Elkapom a macskát,
Meghúzom a bajuszát, és megrágom a mancsát.
Miképpen kell viselkedni, majd én megtanítom,
A farkát fogva megpörgetem, aztán elhajítom.

- Mindez semmi! - szólt Elemér. - Én már meg is vertem,
Macska Jancsit a kert végén könnyen letepertem.
Azóta ha meglát engem, otthagy tejet, vajat,
A kerítést átugorva rögtön messze szalad.

Egér Endre csak mosolygott. - Tán még nem is szóltam?
Három-négyszer a múlt héten én is elpáholtam.
Még a szomszéd tyúkjai sem láttak ilyen csodát,
Úgy megvertem, könyörgött, hogy ne üssem már tovább.

Boldog volt, hogy az esetet ő is meghallhatta,
Egy lány egér a nagy hősöket csodálva hallgatta.
Lesz már, aki a macskára erejével hasson,
- Ha velünk van, nincs mit félni, Cincogi kisasszony.

- Egy hős rágcsáló nagy hatalma száz macskával felér!
De az ajtó megnyikordult, s futott a sok egér.
Mindegyiket az egérlyuk felé vitte útja,
Cincogit az Egér Endre maga után húzta.

- Miért szaladtok? Páholjátok el gyorsan a macskát!
- Csendben legyünk, könyörgöm, mert még a végén meglát!
Ha nincs itt Jancsi, mindenféle dolgokat beszélünk,
De hogyha megjön, akkor bizony mindannyian félünk.


Vége

Előző oldal Norton