Linktár

Ébredj fel!

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2016/11 számában.

Gondolataimba merülve nézem szobám fehér falát,
üveges szememben a szomorúság megtöri a magányt,
arcom kezembe temetve könnytelen sírásba álmodom magam,
s álmok tengerén a semmi közepén hallottam szavam:

Miért kell mindig az életem játszanom?
Miért nem hághatom át saját korlátom?
Hogyha a múltam másképp alakult volt volna,
s ha talán egy belső hang hozzám szólna:

Állj! Ébredj fel, mert ez csak ábránd,
Hagyd már el ezt az önpusztító ármányt,
Ébredj fel, mert élned kell szenvedve,
a végső megoldást, a halált keresve.

Felébredek, a padlón fekszek hanyatt,
a plafont bámulom, ami nekem megmaradt,
érzem, hogy agyamra egy árnyék telepszik,
megőrülök, tudom, innen nincs menekvés.

Álmom álmából újra ébredek fel,
ez a valóság, a mocskos valóság, amilyennek lennie kell,
földön fekszek, bal oldalamon pisztoly, jobbon ott a tű,
valahol a sarokban meg az üres fecskendő.

Egy angyalt látok és a fehér alagutat,
"fogd a kezem" - súgja s pislogok nagyokat,
nyújtom a kezem a semmibe s másikkal a pisztolyhoz nyúlok,
lelövöm az angyalt és végre ébren vagyok.