Mama
Elmentél mama, elmentél.
Itt hagytál engem árván,
Mint a tűznek hamvadó parazsa,
Kihűlve fekszel egy hideg tálcán.
Ó mama! A végtelen elrabolt téged,
Beteg szíved hűtlen elhagyott,
Esténként figyelem a messzeséget,
Csak még egyszer lássalak ott.
Látom az óriás, fekete madarat,
Csőrében téged elragad,
Ó mama, nincsenek rá méltó szavak,
Mily fájdalmat jelent a pillanat.
Apró lakásunkba a gondolatom
Meg-megidéz téged,
Drága mama, csak a tudat
Vet véget minden képzelgésnek.
A fájdalom kínoz, mit belül érzek,
Ezzel büntet életem,
Láthatatlanul a szívemből vérzem,
Mert már nem vagy itt velem.