A karrierista

Szépirodalom / Novellák (1211 katt) Norton
  2015.03.29.

- Elegem van a hülyeségeidből, gyermekem! - sziszegte dühösen a nagy ember, miközben az iroda ablakán keresztül az utcát bámulta.

Amikor megfordult, valósággal szikrákat hánytak a szemei. Béla úgy érezte, megdermed a pillantásától, akár egy nyúl a farkasétól. Ösztönösen összehúzta magát a bőrfotelben, és a mahagóni szőnyeget kezdte tanulmányozni, mintha valami nagyon érdekeset látott volna rajta.

- Már több mint huszonöt éves vagy, fiam, és úgy viselkedsz, akár egy idióta kiskamasz! - füstölgött tovább a felzaklatott apa, miközben a fejét csóválta elkeseredésében. - Nemrég az a terhességi ügy, aztán összetörted a bátyád terepjáróját, ráadásul páran meg is sérültek a balesetben… most meg betépve találtak rád egy diszkó mellett a rendőrök. Hogy magyarázzam ezt ki a sajtónak? Én szégyellem magam helyetted. Nem kevés pénzembe került már az ügyeidnek az elsimítása, de ennek vége! Mostantól a saját lábadon kell megállnod.
- Ezt hogy érted? - rémült meg a fiú. - Kitagadsz a családból?
A férfi fújt egy nagyot.
- Nem tagadlak ki, de érezned kell, hogy mit jelent az a felelősség. Sokat gondolkodtam ezen.
A fiókjába nyúlt, és három darab pénzköteget vett ki belőle, amit lezser mozdulattal dobott az íróasztalra.
- Itt van hárommillió. Nem túl nagy összeg, de nem is kevés. Arra éppen elég, hogy megindulj belőle.
- Ezt nem értem.
- Fél évig nem akarlak látni! Telefonon hívhatsz, de személyesen nem találkozunk. Ennyi ideig a saját lábadon kell megállnod. Bérelj valami lakást, keress munkát, mit tudom én. Fel kell végre nőnöd, gyermekem!
- Nem lakhatok tovább a villában?
- Ideje kezdened valamit az életeddel! Fogj valami rendes kis nőt, persze nem olyat, mint az a…
- Ezt most komolyan mondod?
- Te az én fiam vagy, ami azt jelenti, hogy kiváló üzleti érzékkel rendelkezel. Most hárommillió van nálad, aminek simán ki kell tartania fél évig, sőt, ha jól befekteted, még az is lehet, hogy hamarosan több pénzed lesz, mint amit én adtam neked. Tudom, hogy képes vagy rá, csak hinned kell magadban! Ne feledd, az én génjeimet örökölted.
- Ne tedd ezt velem!
- Vita nincs, már döntöttem! Olykor muszáj szigorúnak lenni, és te már jócskán rászolgáltál erre.

Béla még mondani akart valamit, de látta az apja tekintetén, hogy ő már lezárta a témát, és ismerte annyira, hogy tudja, ilyenkor képtelenség meggyőzni. Sápadt tekintettel felmarkolta a pénzt, és kifelé indult, ám az ajtónál mégis megfordult, mintha bele bújt volna a kisördög.

- Azt hiszed, nem tudok a saját lábamon megállni? Minek nézel te engem? Tudod mit? Csak nehogy eljöjjön az idő, amikor én adok kölcsönt neked!

Megfordult és behúzta maga után az ajtót. Az apa összeráncolt szemöldökkel nézett utána, de aztán elmosolyodott.

- Mégiscsak az én gyerekem.

***

Este a nagy ember a felesége mellett feküdt a franciaágyban. Már vagy fél órája vitatkoztak, persze Béla miatt. Az édesanya nem akarta elengedni a kisfiát, de a férfi hajthatatlan maradt.

- Te is tudod, hogy a mai gyerekek nehezebben érnek - közölte a nő tudálékos hangon. - Statisztikailag ki van mutatva, hogy általában később hagyják el a családi házat, mint a mi időnkben.
- Lárifári, így sosem fog felnőni! - fakadt ki a másik. Már nagyon belefáradt a vitába. - Elegem van a folytonos balhékból. Nyugalmat akarok. Az én koromban talán megérdemlek ennyit.
- Aki gyereket vállal, az mindig szülő marad.
- Az is vagyok, és veled ellentétben én hiszek a fiunkban. Okos gyerek, és tehetséges, csak hiányzik neki a megfelelő motiváció! Hidd el, még sokra fogja vinni!
- Azt én is tudom, hogy tehetséges, de ezt mégsem így kellett volna elintézni.
- Pedig nagyon elszánt volt, kár, hogy nem láttad! Végre bizonyítani szeretne. Ismersz engem, Nóra. A döntéseim általában bejönnek.
- Ez igaz.
- Még az is lehet, megtöbbszörözi a pénzt. Egy jó befektetéssel… pillanat - harapta el a mondatot, amikor megszólalt az éjjeliszekrényen lévő mobiltelefonja.
- Igen? Mondjad, Gáborkám!
Az idősebb fia volt az.
- Béláról van szó.
A nagy embernek elkomorodott a tekintete.
- Nem is tudom, hogyan kezdjem… - makogott a másik a vonal túloldalán. - Nemrég kórházba került.
- Úristen!
- Ne ijedj meg, csak berúgott, de nagyon.
- Micsoda?
- Sajnos ez történt. A barátai szerint előbb eljátszott több milliót egy kaszinóban, aztán összebalhézott velük, mire otthagyták, de később visszamentek hozzá, és a legnagyobb meglepetésükre valóságos csődületet találtak a kaszinó közelében. Béla egy szál kisgatyában aludt egy bokor tövében. Állítólag azt hitte, már otthon van, és elkezdett levetkőzni. Hogy az úristenbe lehet ennyire berúgni? Egyáltalán honnan volt neki olyan sok pénze?
- Azt mondod, kaszinózott?
A nagy ember a homlokát dörzsölgette.
- Be kéne záratni az összes ilyen bűnbarlangot!
- Ja, persze - morfondírozott Gábor. - Nemrég be is zárták szinte mindet azzal az ürüggyel, hogy megvédik az embereket attól, hogy elszórják a fizetésüket. Csakhogy ami egyeseknek tilos, az ketteseknek egyenesen követelmény. Egyébként ne aggódj, az öcsike már túl van az életveszélyen.
- Életveszélyen?!
- Majdnem teljesen kihűlt.
- Melyik kórházban van?
- A Megyeiben, a Sürgősségi Osztályon.
- Azonnal indulunk.
- Mondd már, hogy mi történt! - követelte izgatottan Nóra.
A férfi alig mert az asszonyára nézni.
- Nos, hogy is fejezzem ki magam… ez a külön élősdi mégsem volt olyan remek ötlet, mint ahogy először gondoltam.
- Miért mondod ezt?
- Azt hiszem, inkább keresek a fiunknak egy állást a cégünknél.

***

Két nap múlva a nagy ember az irodájában ült. Vele volt Jenő, az üzlettársa is, aki rendesen felzaklatta magát.

- Elegem van a hülyeségeidből! - sziszegte, miközben az ablakon keresztül az utcát bámulta. Amikor megfordult, valósággal szikrákat hánytak a szemei, de a nagy ember nem rémült meg tőle, hanem állta a pillantását.
- Márpedig Béla fiam lesz a csoportvezető! Így döntöttem, és nem fogok rajta változtatni. Nehogy már egy idegen kerüljön ilyen fontos pozícióba! Ő csak egy tejfölösszájú, fiatal kis senki.
- Úgy véled, egy senki? Jogász és üzleti végzettsége is van, ráadásul két idegen nyelven beszél felsőfokon. Tele van ambícióval, és még az a szerencse, hogy fiatal, különben kapkodnának utána a cégek. Egyébként a te fiad se idősebb nála.
- Nem érdekelnek a kifogások. Emlékszel még az unokaöcsédre? Én sem vitatkoztam, amikor helyet kerestél neki a cégnél.
- Ez azért mégsem ugyanaz, mert ő nem került rögtön ilyen magas beosztásba.
- Márpedig ugyanaz a helyzet, felesleges szépíteni!

Jenő ekkor egy tehetetlen mozdulatot tett, aztán még mielőtt kitört volna belőle egy szitokáradat, kiviharzott gyorsan az irodából. A nagy ember elgondolkodva nézte a becsapódó ajtót, aztán elhúzta a száját.

- Majd megbékél, egyébként meg ő is tudja, hogy igazam van. Mégsem fogok egy idegen senkit berakni a jó helyre.

Megdörzsölte az arcát és elmosolyodott.

- Az én fiam mégis tehetségesebb.


Vége

Előző oldal Norton
Vélemények a műről (eddig 1 db)