Brácsás és a haverok

Neoprimitív / Írások (1268 katt) Norton
  2015.01.28.

Brácsás király néhány dolgozni akaró alattvalóját fogadta a tróntermében. Dolgozni persze sokan szerettek volna, de ezeket a személyeket maga az udvari bolond ajánlott be. Az uralkodónak éppen szüksége volt új alkalmazottakra, ezért úgy döntött, hogy behívja őket egy meghallgatásra.

Kényelmesen elterpeszkedett a trónusán és intett egy zsoldosnak, hogy nyissa ki az ajtót.

- Jöjjenek be! - kiáltott a mogorva katona, mire megjelent négy férfi, akik közül három lehajtott fejjel lépkedett, alig mertek felnézni, ám a negyedik szinte földig lógó nyelvvel szélesen mosolygott, és be nem állt a szája, habár nem kérdezte senki.
- Örvendek, fenséges király, hogy fogadott bennünket! Egy ekkora kegy csak nagyritkán adatik meg az egyszerű embereknek. Meg kell, mondjam, hogy régi csodálója vagyok önnek. Kérem, köpjön le, hogy megtisztelve érezzem magam! A legalkalmasabbnak tartom az ország irányítására, keresve sem lehetett volna jobbat találni. Nem csak intelligens, de még szerény is, akár az ibolya. Had leheljek csókot a cipőjére! Az egyszerű emberek sosem érhetnek fel egy ekkora hős nagyságához.
- Én valóban szerény vagyok - vágott közbe a király, megállítva a szóáradatot. - Hízelgéssel nem mész semmire, mert ilyen könnyen nem foglak berakni valami zsíros állásba. Ahhoz bizony tudás kell, meg szorgalom és tehetség. Kérdezd csak meg az udvari mészárosomat!
- Értem, magasságos!
- Most felteszek neked egy nagyon fontos kérdést. Futballozni tudsz-e?
- Már hogyne tudnék, nagyúr! Hátvéd vagyok a Bivalykotkoda zs csoportjában.
- Remek. Aki focizni tud, az mindenhez ért. Te fel vagy véve diplomatának, ám a többieknek még meg kell felelniük egy próbatételen. Most egy igen magas szintű inteligencicás teszt következik. Jól figyeljetek a kérdésre, mert nagyon körmönfont! Mi történik akkor, ha egy idegen király valamelyik hivatalos embere egy olyan papírt… hogy is mondjam, egy olyan fecnit ad át nekünk, amiben az van leírva, hogy idehaza néhány politikus ellopja a fél országot? Mire alkalmas egy ilyen papír?
- Bele lehet csomagolni a szalonnát - felelte egy nagybajszú férfi.
- Úgy látom, te sem vagy paraszt, csak messze laksz a várostól - szögezte le a király. - Pont erre van szükségem: tehetség és kreativitás. Sosem jutott volna az eszembe, hogy egy ügyirat erre is jó. Te leszel a gazdasági ellenőröm. A százszorosát kapod annak, amit eddig kerestél, és kapsz mellé még vagy hat állást, persze azokhoz is jó fizetség dukál.
- Igen nagyvonalú velem, de hogy fogom azt a sok feladatot össze… összeizélni?
- Összeegyeztetni?
- Igen.
- Nem kell csinálnod semmit, csak papírokat fogsz aláírni. Írni tudsz?
- Egy kicsit. A nevemmel még elboldogulok.
- Rendben. Ha véletlenül államfőnek raknálak be, majd külön gyakoroljuk a szót.
- Köszönöm, nagyúr! Maga nagyon retardált, vagy, hogy is mondják… kulturált.
- Diszting… izések legyünk már egy kicsit! Hagyjuk a durva szavakat! A magyar ember az egyszerűségből ért. Kő az állás, vagy nem kő az állás?
- Kő az állás.
- Akkor csak aláirkálsz mindenfélét, de nem beszélsz, és főleg nem kérdezel semmit.
- Asszem az menni fog.
- Akkor nem veszünk össze, és hogy lássátok, milyen remek uralkodó vagyok, a többiek is jó helyeket kapnak. Nekik szavazniuk kell majd.
- Mire?
- Amit én mondok nektek.
- Az nekünk is menni fog - mosolygott a másik kettő.
- Helyes! - bólintott Brácsás. - Meglátjátok, hogy Agyarország a lehetőségek földje.
Elégedetten hátradőlt.
- A demokrácica ismét diadalt aratott.

Vége

Előző oldal Norton
Vélemények a műről (eddig 3 db)