Gondolatok a szélben...
Gondolataim messze szállnak a szélben,
s nem látom célomat színarany Napsütésben,
ilyenkor oly távol vagyok,
társaim a pislákoló csillagok,
kiknek hallgatom szavát,
s megértem bánatos világát,
nem kérdem én, szeretsz-e?
Inkább csak belenézek
tükröződő szemeidbe.
Arcodon egy könnycsepp szendereg,
mely égető fénnyé derül.
A szél csendesen suttog, csókot lehel,
de melletted még nem alhatom el.
Simogatom benned a fáradt pillanatot,
arcodra lágyan hulló csillagot.
Ajkad ajkamhoz ér,
s te vagy, ki szívemig ér.
