Múlt idéző, jövő néző
Mit jelent a múlt? S hol van a jövő?
Mi körbefon, s lelkem beszövő.
Elmúlt gyermekkorom siratja hangom,
s az áldott kacagást már nem is hallom.
Hol van ártatlanságom és minden szépségem?
Mit gyermekként vadul elértem.
Elmúlt, de emlékként örökre megmarad,
a jövő sötétje el már nem ragad.
De mit hoz a sors, mi kiszámíthatatlan?
Furfangos játékával, s kicsit zavartan.
Állok elébe és várom a végtelent,
várom azt, hogy a jövő mit jelent.
Meg nem ismerem, csak ha már ott vagyok.
Talán mondhatom; Köszönöm, jól vagyok!
Addig várom és élem az életem,
lassan, csendben míg elér a végzetem.
2007-09-12
