Idő
Skorei csak ült az íróasztalánál tollal a kezében, s egyszer csak letette a pennát. Azon gondolkodott, hogy a sors hogyan bánt vele oly kifürkészhetetlenül, hogy pont újságírónak kellett lennie. Illetve azon, hogy kollégája, akit Honninak hívnak, miért ment szabadságra.
Egyszer csak csapódott az ablak, a szél vághatta ki, ugyanis kint vészjósló felhők gyülekeztek, s az időjárás egyszer csak rosszabbra váltott. Pár másodperc múlva Skorei kitört magából, s földhöz vágva az íróeszközt a következőket mondta: „Istenem, segíts meg!”
Az ablakon kitört az üveg, s egy árnyék jelent meg Skorei háta mögött...
