Linktár

Láncok

Botor fejünk megint homokba dugtuk,
a bűn eközben egyre csak röhög,
közös jövőnk sötét ködök felé fut,
reményeink világa mind törött.

Szavunk, ha volna, elharapjuk azt is,
talán titokban álmodunk kicsit,
de már csupán maroknyi balga bugris
vagyunk, urunk nevetve mondja, csitt!

Parányi lázadásaink kicsengnek
az általunk emelt komor falon,
amely rideg világokat teremtett
reánk feszülve minden oldalon.

Miért e bús közöny, miért ez átok,
miért kötünk a lelkeinkre láncot?