Egymagam

Szépirodalom / Versek (64 katt) Baranyi Imre
  2024.04.02.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2024/3 számában.

Maradtam éjre egymagam,
fölöttem elfutott a lét,
a múlt idő jelén, ha van,
szorongatók a dupla ték.

Hiszen, ha vége, mind oda,
megannyi csók feledve már,
nem így akartam én, de ha
a sors szerelmet így sem ád,

feledni kell az arcod is,
ölelkezéseink nyomát,
ha már az álmaink hamis,
kicsorbuló elégiák.

Ha már a kénytelen való
rideg, reményre képtelen,
csupán velőmbe markoló
haláltusája van velem.

Maradtam éjre egymagam,
a múlt a csillagok között,
amint sietve áthaladt,
egy üstökösnek ütközött.

Előző oldal Baranyi Imre