Vödrök
Bolond világ ez, úgy hiszem, hogy az,
nem éri el csupán a híg malaszt,
amely profán a lelkeinkre dől,
akárha volna nagy, lyukas vödör.
Beléje önthető akármi szenny,
hiszen hiába, messze már a menny,
a bűn erényeinken ostromol,
nyomán közelg felénk a rút pokol.
De hát mi adtuk ép hitünket el,
nekünk csupán a csonka dogma kell,
kapunk belőle, nincs panaszra ok,
mi partra tett, mihaszna koldusok.
Fejünk lehajtva hallgatunk tovább,
hisz így akarjuk és e torz világ
takarja bűneinket egyre csak,
de mindeközben átver és becsap.
Nyakunk a nagy tiló alá feszül,
a lelkeinkre hájas ördög ül,
a szánk befogja mélabús közöny,
s a félelem lecsorg a vödrökön.
