Itt ülök melletted
nap nap után repülsz a nap
után a fénye vonz én meg
itt ülök melletted poharamban
reménnyel teli borral akkor is
amikor kiver a víz
amikor porzik a szántó
csupa idegen ember
apró pontnak látszó
hogyha tőlem függne
csillapítanék a lázadon
a jelen igazán jelen lenne
a poharamba bele keveredne
tudom tényleg hogy tudod
amikor kiver a víz
porzik a szántó
csupa idegen ember
apró pontnak látszó
mi meg csak repülnünk
a nap után tele van a padlásom
határon innen és túl
hogyha tőlem függne
lenne már megálló
és ez még nem minden
