kidobjuk…
napos idők eltűnőben
rémek jönnek elő a ködből
azt hiszed vannak dolgok
amelyek sohasem változnak hogy
nem sikerül mindig minden és
az élet szeret próbára tenni
hozzád bújik aztán nem ad semmit
ennyi a minden ennyi az egész hát
kidobjuk a televíziót
kidobjuk a csákányt
kidobjuk a tütükét
kidobjuk a kényszerzubbonyt
kidobjuk a telet
amire összpontosítasz
kidobjuk azt is még
nézzük ahogyan repülnek
egyetlen pillanatig a bűneikért
amitől szépen megfeszülnek
hogyha itt hullunk is térdre
csak dobjuk ki őket végre
nem sikerül mindig minden
az élet szeret próbára tenni
hozzád bújik és nem ad semmit
ennyi a minden ennyi az egész
