Téli álom
| Szépirodalom / Versek (71 katt) | Baranyi Imre |
| 2024.02.22. |
A téli tájra álom ül,
a lélek abba szenderül,
kies varázslatával
bogozza léted ágait,
ölébe húzva andalít,
miközben egyre szárnyal.
A hó alatt didergve bár,
szemét lehunyva szundikál
az olthatatlan élet,
megannyi vágy itatta mag
szuszogja szét, közelg a nap,
amelyben újra éled.
De még a tájra álom ül,
belé reményed elmerül,
vigaszt keresve várod
az új tavaszt türelmesen,
amint a fénye feldereng,
füledbe zsong világod.
| Előző oldal | Baranyi Imre |