A jégszívű írónő és a sötételf rablógyilkos
Interjú Koppány Tímeával
Koppány Tímea neve elsőre talán nem sokat mond az olvasóinknak. Ám, ha úgy mutatom be őt, mint Tarja Kauppinen, már biztosan többeknek bevillan az immár három kiadott regénnyel büszkélkedő [bekezdés]-díjas írónő. Legújabb, Ködcsempész című grimdark fantasy regénye Ammerúnia világán játszódik. Ennek a kapcsán kerestük meg, és kérdeztük írói tevékenységéről, önmagáról.
– Kedves Tímea! Interjúink elején arra szoktuk kérni alanyainkat, hogy mutatkozzanak be néhány mondatban, tehát neked is felteszem a kérdést: mit lehet tudni rólad?
– Világéletemben szerzetes akartam lenni. Vagy rablógyilkos. E vágyaim a Ködcsempészben teljesültek.
– Mikor és hogyan kerültél az irodalom közelébe? Mikor kezdtél írni, mi motivált, hogy ezzel foglalkozz?
– Mindig is szerettem olvasni és írni, de a környezetem nem volt támogató, én pedig nem akartam megbolondulni. Mivel ilyen légkör vett körül, a sötét, kilátástalan olvasmányokat preferáltam, és minthogy nemigen volt lehetőségem könyveket vásárolni, a könyvtárból válogattam. Így olvastam el tizenévesen önszántamból például az Undort, az Iszonyt, a Közönyt… És persze a ’80-as, ’90-es, korai kétezres évek sok (dark) fantasyjét, sci-fijét.
– Mit szólt hozzá a családod, hogy irodalommal foglalkozol, támogatott-e valaki ezen törekvésedben? Esetleg volt-e már hasonlóra példa a felmenőid között?
– Senki sem támogatott soha semmiben, de a prokreációs családom nem bánja, hogy írok.
– Milyen zsánerekben írtál, írsz, vagy szeretnél írni? Úgy tudom, szépirodalmi törekvéseid vannak, és az eddig megjelent regényeid szövegei is már ilyen minőségűek.
– A világról írok, az emberi természet valóságáról. Mivel a fantasztikum eszköztárát használom, műveim leginkább grimdark fantasy, mágikus realizmus és sci-fi besorolást kaptak.
– Ebben az összefüggésben nagyon érdekes, mi több, elgondolkodtató, hogy ezeket az eszköztárakat használod a világ, az emberi természet megjelenítésére. Valahol ez szomorú, bár nem meglepő, és nem példa nélküli, hogy íróként ilyen meglátásod van. Globálisan nézve sajnos nekem is úgy tűnik, hogy nagyítóval kell keresni a világban a jót. A szereplőid, főhőseid azért meglátják a jó dolgokat?
– A szereplőim is emberek, azaz elfek, vágyakkal, törekvésekkel, ambíciókkal. Vannak céljaik, reményeik, habitusuk szerint más és más. Néha vonzódnak egymáshoz, vagy különböző dolgokhoz. Szabad akaratuk van, önállóak, élnek, léteznek, mennek a fejük után. Hogy milyen közegben adatott élniük? A Ködcsempész fülszövege szerint Baar-Shagŷr „egy ádáz és kegyetlen világ, hol az éj minden árnya ezernyi halált rejteget”.
Hogy meglátják-e a szereplőim a jó dolgokat ebben a durva környezetben? Nos, néha ők maguk a jó dolgok, Hastur (Ködcsempész) például egy egészen elbűvölő személyiség, akit nagyon lehet szeretni. De többen is akadnak még ilyenek, sőt, a maga módján Baar-Shagŷr maga is jó, szép és elragadó. Én legalábbis nagyon szeretnék egy térkaput oda.
– Vannak-e író példaképeid, kedvenceid, akik esetleg hatással voltak rád, inspiráltak? Miket szoktál, szeretsz olvasni?
– Bukowski, Houellebecq és Ellis hatalmas kedvenceim! Ellis alábbi idézete az ars poeticám is lehetne: „senki sincsen biztonságban, és semmi sem jóvátehető.”
Nem tekintek egyetlen íróra vagy műre sem ihletforrásként, de az első regényemet elbíráló szakmai zsűri megemlítette például Bodor Ádám hatását, úgyhogy őt talán szóba hozhatom itt. Valóban nagyon kedvelem őt is, minden kötetét olvastam, némelyiket többször is, és maximálisan otthon érzem magam a szövegeiben.
– 2020-ban jelent meg az első regényed, A nép igazsága, amellyel [bekezdés]-díjat nyertél. Hogy élted ezt meg? Változtatott-e rajtad, az életeden? Nyitott-e meg számodra új lehetőségeket akár maga a megjelenés, akár a díj elnyerése?
– Mivel nem tudom, hol lennék ma, ha másként alakul az életem, azt sem tudom, hogy változtatott-e rajta. Valamennyit biztosan. Ha csak egy félmaroknyi igaz barátot köszönhetnék neki, már akkor is megérte volna.
– Második regényed, a szintén Havasfelföldön játszódó A rendszer ellensége ugyanolyan szókimondó, karcos humorú, mágikus realista szatíra, mint A nép igazsága. Ebből az következik, hogy tudatosan választottad ezt a zsánert. Érdekelne a miértje.
– Mert ez fakad belőlem, ez vagyok én.
– Melyik Tarja Kauppinen volt előbb? Az író, vagy a szereplő? Szóval miért ez lett az írói álneved?
– Jégből vagyok, így jócskán tudok azonosulni ezzel a fagyos északi névvel. Mi a közös a karakterben és bennem? A jégszív, és az, hogy hiába érzem gyakran így, mégsem vagyok egyedül.
– Bár a mágikus realizmust én magam nem gondolnám kifejezetten fantasynek – bár tudom, hogy egy alzsánere – téged mégis úgy könyveltek el, mint fantasy író, még annak ellenére is, hogy a szépirodalom felé kacsintgatsz. Hogy érintett ez téged?
– Jelenleg nincs a tarsolyomban kiadatlan szépirodalmi szöveg, de talán írok majd még azt is. És persze horrorpornót. Ki tudja? Most épp a grimdarkban teljesedek ki, és a legjobban érzem magam benne. Ez is én vagyok, a Ködcsempész szereplői rendkívül belopták magukat a szívembe, világa, Baar-Shagŷr pedig második otthonommá vált.
– Meg kell mondjam, én meglepő módon rólad a sporttevékenységed kapcsán hallottam először, egy közös ismerősünk által. Csak utána tudatosult bennem, hogy írással is foglalkozol. Mennyire fontos az életedben a sport?
– Futottam régebben ultratávokat, 70+ km-eket is, de tavaly ilyenkor volt egy balesetem, úgyhogy ment az egész a levesbe.
Egyébként semmi titka nincs, rendszeresen kell edzeni éveken át, és nagyjából egészségesen táplálkozni. Nem kell kalóriát számolni stb., de hallgass a testedre. Ha a tested rántottát kér hat tojásból, egyél azt. A nyilvánvalóan ártalmas dolgokat pedig kerüld. Néha még az édesség is jól jöhet, mondjuk egy ultrán 50 km után egy pár szem cukor, vagy pár kocka csoki. Tényleg annyi a nyitja az egésznek, hogy hallgass a testedre, és eddz kitartóan. Az sem árt, ha bírod a magányt. Meg lehetőleg ne sérülj le. A balesetem pech volt, és semmi köze a futáshoz.
– Sajnálom, ezt nem tudtam.
– Hivatalosan már gyógyultnak számítok, de sosem leszek már „gyári állapotú”. A mankóimat beraktam a sarokba, az éremtartó alá, és rendszeresen járok falat mászni és ferrátázni, mert ezekhez kevésbé kell láb. Hetente párszor körbeszötymörgök a falu szélén, de nem tudom, lesz-e ebből valaha még értékelhető futóteljesítmény. Agyserkentésnek mindenesetre jó. Sötétedés után, az erdőszélen, holdfényben, a csillagos ég alatt kocogni is inspiráló, úgyhogy hiába ment gajra a lábam, kijárok gondolkodni. Legfeljebb egy kicsit lassabban, mint előzőleg.
– Egyébként azért bátorkodtam felhozni ezt a témát, mert úgy tudom, elég szoros a kapcsolat a sporttevékenységed, és az írói léted között.
– Világéletemben szerettem sportolni, mert megnyugtat és felvidít. Gyakran írok úgy, hogy elindulok pl. futni (hiszen az agyszellőztetéshez elsősorban természet és szabad levegő kell), vagy megmászni egy ferrata-utat, és mire célba érek, összeáll a fejemben egy történet vagy jelenet, ami előtte csak ötletcsíra volt. Ehhez gyakran nem is gondolkodom aktívan, egyszerűen csak a mozgás segít összerakni a képkockákat, megtalálni a hiányzó darabokat.
– Mint azt a bevezetőben említettem, legújabb regényed, a Ködcsempész már Ammerúnia világán játszódik. Hogyan és mikor kerültél kapcsolatba az Eric Muldoom megalkotta világgal?
– 2021-ben Eric Muldoom felkérésére csatlakoztam az Ammerúnia Íróműhelyhez, eredetileg a készülő Sötételf – Maszkok kapcsán. Hamar belehelyezkedtem Baar-Shagŷr könyörtelen világába, a srácokkal pedig remekül megértjük egymást. Az Ammerúnia Íróműhelyben a lehető legjobb helyen vagyok.
– Miért a névváltás? A Tarja Kauppinen már egy bevezetett, bejáratott írói álnév. Te, vagy a kiadó, a Delta Vision nem gondoltátok, hogy rizikós a saját neveden kiadni ezt a regényt?
– Jó ideje nevet akartam már változtatni, és ez volt a megfelelő alkalom.
– Bonyolult volt felvenni a fonalat, megismerni Ammerúniát?
– Bonyolult nem volt, de oda kellett tennem magam rendesen. Amikor becsatlakozol egy már létező fantasy világba, az olyan, mintha egy olyan országban kezdenél el írni, ahol még sosem jártál. Mindent meg kell tudakolni róla, mindent. A Ködcsempész csak a jéghegy csúcsa, gyakorlatilag tovább tartott hozzá a kutatómunka, mint maga az írás. Kutatás közben azonban szépen összeálltak bennem a főbb pontok, amelyekre a Ködcsempész felépült, ezért is tartott a regény megírása a kutatáshoz és a vázlatíráshoz képest viszonylag rövid ideig, mindössze kb. fél évig. Mégis úgy számítom, hogy két évem van ebben a könyvben, hiszen összességében ennyi ideig dolgoztam rajta.
– Mint azt te is megemlítetted, a világ mögött áll egy kis írói műhely, egy közösség. Segítettek abban, hogy a Ködcsempész megszülessen?
– A régebbi műhelytagok rendelkezésemre bocsátották a szükséges háttéranyagokat, illetőleg 2021 óta dolgozunk közösen a Sötételf – Maszkok című, többszerzős köteten, amely lényegében a Ködcsempész alapötletét adta. A Ködcsempész néhány évszázaddal a Maszkok előtt játszódik, és választ ad pár olyan kérdésre, amelyek a Maszkok írása során merültek fel bennem. Mondhatjuk, hogy a Ködcsempész a Maszkok előzménye, de kapcsolódik a 2011-ben megjelent Sötételf – Vérkövekhez is. Aki olvasta a Vérköveket, annak lesz pár ismerős szereplő a Ködcsempészben, a Maszkokban pedig a Ködcsempész néhány eleme és karaktere vissza fog térni. De aki nem olvasott még Ammerúniát, az is érteni fogja, nem kell feltétlenül ismerni hozzá a világot.
– Aki viszont ismeri a világot, olvasott már Ammerúniás történeteket, annak ez a regény tud újat mondani, új élményeket, esetleg más megvilágítást adni?
– Naná! Hogy kicsit pontosítsam a dolgot azoknak, akik ismerik már Ammerúniát: a Ködcsempész Baar-Shagŷrban játszódik, így a korábbi Ammerúnia-kötetek közül a Vérkövekhez kapcsolódik a legtöbb ponton. A KCS-ből kiderül a VK egyik fontos szereplőjének származása, és az, hogy hogyan vált azzá, akinek a VK-ból megismertük. Rajta kívül még felbukkan mellékszerepben a VK néhány karaktere és motívuma, az egyik helyszíne központi szerepet kap, és fény derül a VK egyik rejtélyére is. Aki tervezi elolvasni az előkészületben lévő Sötételf – Maszkokat, annak azért ajánlott erősen a KCS, mert kiderül belőle pár, a Maszkokban fontos szerepet játszó dolog eredete. Ennek oka, hogy a Maszkok-fejezetek írása közben szembesültem néhány olyan kérdéssel, amelyeken rögtön láttam, hogy meg kellene válaszolni őket, ez azonban bőven meghaladta volna a Maszkok kereteit. Így hát ezekre a kérdésekre egy önálló regényben adtam feleletet – ez lett a Ködcsempész.
A KCS tovább építi tehát Ammerúniát, azon belül is Baar-Shagŷrt. Megismerünk belőle többek között egy kisistent, aki a Vérkövekben mindössze egyszer bukkan fel említés szintjén, kicsit jobban belelátunk abba, hogyan élnek, hogyan próbálnak boldogulni a lápvidék kóborelfjei, megtudunk pár új dolgot a ximúrokról, a tartományt körülzáró Ködfalat pedig egész közelről megismerjük.
Új megvilágítást három szempontból is ad Ammerúniának: egyrészt ez az első elf nézőpontú regény (a korábbi regények mind emberi szemszögűek), másrészt ez eddig a legnagyobb lélegzetű, kóborelf nézőpontú történet (eddig csak novellákat olvashattunk a lápvidék mostoha sorsú lakóinak szemszögéből), harmadrészt pedig ez az első női szerzős Ammerúnia-regény.
De mindettől függetlenül valóban úgy írtam meg, hogy akik sosem találkoztak még a világgal, azok számára is érthető legyen.
– Miről, kiről szól a Ködcsempész?
– Egy sötételf férfiról, aki zsákutcába jut, és megpróbál kitörni. Vajon szentesíti a cél az eszközt? Vajon meddig mehetünk el a túlélés érdekében? A Ködcsempész egy nagyon lendületes történet egy rablógyilkosról, aki a maga módján mégis a szívünkhöz nő. Mivel a főszereplő felnőtt (nem tizenéves), a regényben tárgyalt problémák is elsősorban a felnőtt korosztály számára lehetnek relevánsak. Főhősünket a körülményei hozzák lehetetlen helyzetbe, s hiába tesz meg minden tőle telhetőt, a becsületes út az ő számára nem áll nyitva. Ha máshová születik, bizonyára sokra vitte volna, neki azonban egy küzdelmes és kilátástalan élet adatott – ő pedig köszöni, de nem kér ebből. Saját kezébe veszi hát a dolgokat, szembeszegül a sorsával, és kitör.
– Ez most eléggé sztereotip, meg hímsoviniszta kérdéscsokor lesz. 
Miért pont férfi a főszereplő? Női író létedre miért nem női főszereplőt választottál? Én látnék fantáziát egy női rablógyilkosban is, mi több, szerintem több lehetőséget is tartogat, nagyobb a kelléktára, hogy így fogalmazzak. És nem, nem csak a testiségre gondolok, hanem pl. a női fondorlatra.
– A főszereplőnek a neme volt meg szinte először. Mint már említettem, a KCS a Maszkokból nőtte ki magát. Annakidején szöget ütött a fejembe az egyik fontos szereplő (aki már a Vérkövekben is szerepel) eredete, elkezdtem gondolkodni rajta, és egyszer csak ott volt Ködcsempész. Őt nem írhattam nőnek, mert így illett bele a kontextusba, de természetesen szerepelnek a kötetben nők is.
– A személyes tapasztalatok irodalmi műbe való beemelése rendkívül életszagúvá, valósághűvé tudják azt tenni, ezáltal közel hozzák a történetet, a szereplőket az olvasóhoz. Ez zsánertől függetlenül leginkább abban az esetben képes érvényesülni, ha egy író a világról, az emberi természetről fogalmaz meg gondolatokat. A regényeidbe, novelláidba csempészel a saját tapasztalataidból?
– Fantasyknél külön „bája” van annak, amikor személyes tapasztalatokat keresünk a könyvben, vagy akár az írás során kutatómunkára adjuk a fejünket. Mondhatjuk, hogy van személyes tapasztalat benne, például eléggé beleástam magam annak idején a termáltavakba, több ilyet személyesen is felkerestem. Voltaképpen a terepfutós/természetjárós tapasztalataim is megjelennek benne – aki járt már valaha komolyabban természetet, megtett akár csak egy Gerecse 50 túrát (ez egy rendkívül népszerű, és a maga kategóriájában könnyebbnek számító teljesítménytúra), az tudja jól, hogy amikor a szereplők elindulnak A-ból B-be, abban nem csak az a kihívás, hogy ne támadjanak rájuk útonállók vagy vadállatok. Ha, tegyük fel, nincs közel s távol egyetlen útonálló vagy vadállat sem, akkor sem tréfadolog napokig gyalogolni a természetben tök egyedül, minimális felszereléssel. Száz szónak is egy a vége, amikor fantasyt alkotunk, akkor is alaposan bele kell gondolni, bele kell helyezkedni abba, amiről írunk, hogy hiteles legyen, és az a legjobb, ha a lehetőségekhez mérten személyes tapasztalatokra is helyezzük a leírtakat, hiszen ettől lesz életszerű.
– Mennyiben tér el a Ködcsempész stílusa az előző két regényedtől?
– Teljesen más a nyelvi regisztere, világa pedig inkább a klasszikus/grimdark fantasykre hajaz. Itt is bőven akadnak azonban erkölcsileg vitatható döntések, a szereplők pedig nem éppen makulátlanok. Ez a regényem nem olyan polgárpukkasztó, gyomorforgató, mint a korábbiak, sokkal könnyedebb azoknál. A Ködcsempész egy nagyon szerethető gazfickó pörgős, lendületes története.
– Nehéz volt váltani a mágikus realizmus során megszokott nyelvi világodról erre az újra, a dark fantasyre?
– Csak szokni kellett. Előző regényeim, főleg A rendszer ellensége meglehetősen trágár és morbid, hiszen a valóságot ábrázolja. Aki kényes az ilyesmire, a Ködcsempészbe nyugodtan belevághat, mert ezúttal talpig úrinő voltam.
– A Ködcsempész borítóját is szintén az a Pozsgay Gyula készítette, aki az eddig megjelent Ammerúniás kötetek borítóit megalkotta. Közösen dolgoztatok a borítón?
– Igen, természetesen. Elmondtam neki az elképzeléseimet – mivel a Ködcsempész karakterközpontú, koncepció szempontjából a Leceai játszma borítója volt az etalon. Ehhez jött hozzá Baar-Shagŷr, a sötételfek tartományának vöröses színvilága, amelynek alapjait a Sötételf – Vérkövek című kötet fektette le. Kiválóan tudunk együtt dolgozni Gyulával, szerintem gondolatolvasó!
– Azt hallottam, hogy dolgozol egy másik Ammerúniás történeten is. Erről mit lehet tudni?
– Hajaj, többön is! Előkészületben van a Ködcsempész folytatása, valamint a már említett Sötételf – Maszkok, és a világleírás. A következő regényem közvetlenül a Ködcsempészre épül, a Maszkok pedig több szálon kapcsolódik hozzá.
– Úgy általában honnan veszel ötleteket, inspirációt az írásaidhoz? Az irodalomról már beszéltünk, de vannak-e esetleg olyan filmek, sorozatok, zenék, amelyek hatással vannak rád? Vagy esetleg teljesen máshonnan „találnak meg” ezek a dolgok?
– A legkülönfélébb forrásokból merítek. Meg szoktak ihletni emberek, akár olyanok is, akiket nem ismerek személyesen – például Charles Bukowski. Az írásainak is rajongója vagyok, őt magát pedig egyenesen imádom. Számtalan ponton tudok kapcsolódni hozzá, így ő például rendkívül inspiráló a számomra.
Zenék: igen, a zene is fontos inspiráció, azaz inkább katalizátor. A Ködcsempészhez és a készülő Sötételf – Maszkokhoz több konkrét zeneszámot is tudok kötni, bár igencsak diverz lejátszási lista lenne belőlük, mert a vidám, lendületes dance-től a mély, szívhez szóló Metallicáig, minden lenne rajta. A zene általában absztrakt módon inspirál: noha néha egy-egy mondat is megfog a szövegből, sokkal jellemzőbb, hogy egy dallamvilág hat rám. Sportolás és vezetés közben szoktam leginkább zenét hallgatni, a sport+zenehallgatás kombó különösen inspiráló tud lenni.
– Hogyan tovább? Mik a rövid- vagy hosszútávú terveid?
– Jelenleg a Ködcsempész folytatásán dolgozom. Folyamatban van a világleírás is, bár ehhez már elkészült a saját anyagrészem zöme. Ha kész a KCS2, előveszem a Maszkokhoz írt fejezeteimet, és véglegesítem őket. Közben elkezdem a harmadik itteni regényemet... satöbbi, satöbbi. Szerencsére sok projekt van, hosszú a lista, és buzog bennem a motiváció.
– A szerkesztőség nevében köszönöm, hogy szántál ránk az idődből, és válaszoltál a kérdéseinkre! Ezúton is további sikeres irodalmi munkát kívánok!
– Én pedig köszönöm szépen a lehetőséget!
