Novemberi varázs
Novemberén az őszi nap
lenéz a földgolyóra,
akárha fénye pillanat
szolid varázsa volna,
megállna benne még a nyár,
szelíden integetne,
utána bújna egyre már
a szürke fellegekbe.
De még e perce átölel,
kedélyemet deríti,
ha kérdezem, reá felel:
Akarsz-e játszadozni,
akarsz-e még szerelmesed
fülébe súgni vágyat?
E pillanat marad neked,
s utána messze vágtat.
A tél közelg, a kerteken
az ősz deret varázsol,
a fáknak ága meztelen,
szelekre sajgva táncol,
de most e percnyi napsugár
a lelkem átölelve,
akárha volna griffmadár,
repíti fellegekbe.
