Ne mozdulj!
Unom magam, percenként nézek a mobilomon az órára.
Már egy órája ülök egy nyomorult sör fölött, és hiába várlak.
Rád gondolok meg amikor tűz helyett jég borul a szobára.
Ne mozdulj! Harmadik hete fekszem már fölül.
Ne mozdulj! Ne mozdulj! Most már aludnék.
Jött egy szőke, elment az idő meg az unalom.
Vártam már nagyon, hogy megálljon a mutató.
Elszaladt az idő, én meg gyorsan lapoztam.
Össze azután szét szedtem a halmazokat.
Utána megint a sör mellé borultam a pultra.
Megmostam az arcomat, a csap alá dugtam.
Semmi nem volt, csak céltalanul bóklásztam.
Eskü, eskü leányzó, a nyakamon a pórázra.
Ne mozdulj! Harmadik hete fekszem már fölül.
Ne mozdulj! Ne mozdulj! Most már aludnék.
