Mártély kaland

Szépirodalom / Novellák (413 katt) Józsa Bence
  2023.11.19.

Pontban tíz órakor szálltam le a vonatról. A nap ragyogóan sütött az égen, remek időnek bizonyult a kiránduláshoz.

Tavasz volt. Az állomáson, amelyen egy takaros kis házikó áll, mindig elidőzöm egy kicsit. A viskó az maga a váróterem, s ajtaja estig nyitva áll. Virágok veszik körbe, a levegő még bent is üdítő és friss. Csak álltam és gyönyörködtem benne, hogy milyen apró részletességgel figyeltek az esztétikára, a falakon különféle feliratok, képek, festmények, szobrocskák mutatják be a falu különféle nevezetességeit.

A kis templomot, a házikókat, a körképet, amely történelmet mesél el. Miután körbe jártam az állomást, elindultam felfedezni a helyet. Hosszú út vezet a főutcáig, ahol a faluház található rögtön balról, jobbról pedig van egy bolt, ahol minden földi jót lehet kapni. Ahhoz képest, hogy kicsi tényleg mindenféle élelmiszer vásárolható ott.

Természetesen kirándulásom fő célpontja a Holt-Tisza és környéke volt. Nyilacska mutatja az irányt, merre van a part és a kemping. Igazából, már többször jártam itt, de mindig akad érdekesség. Hosszú sétám során eszembe jutott, hogy annak idején szerelembe estem itt egy leányzóba...

Nagy bánatomra megszűnt a Kavalkád, amely minden nyáron vonzotta a koncertre járókat. Sajnos csak képekből, videókból ismerem, de nagyon szeretném, ha újra összehoznák. Lassan elértem a partot. Madarak, mókusok és sok-sok állatka, növények népesítették be a Holt-Tiszát és környékét.

Találkoztam horgászokkal, kérdeztem is tőlük, hogy „húzza e a botot” a hal. Hát húzta! Fogtak keszeget, kárászt, mindent mi szem-szájnak ingere.

Annyira kedvet kaptam, hogy következő alkalommal én magam is leültem pecázni. Sajnos szinte csak törpeharcsát fogtam, amely úgy benyeli a horgot, hogy csak fogóval lehet kiszedni.

A víz mindig történeteket mesél el. Elég csak végignézni rajta, megannyi szépséget fedez fel az ember. Van egy különleges fa, amely meghajlott, és olyan, mintha egy idős ember görnyedne. Ő az ősi mártélyi fa, talán az egyik legöregebb az összes közül.

Felkerestem az éttermet, s kértem egy kávét és elszívtam egy cigarettát, amely mellé kaptam egy pohár ásványvizet is. Leültem, s nekiláttam egy novella megírásának, közben néztem az eget, a fákat, a madarakat, a vizet. Mindig rácsodálkozom arra, mennyire pompás és fönséges Mártély. És milyen közel van!

Alig 25 perc vonatút Szentestől, és máris itt vagyok! Novellámban egy történetet mesélek el arról, hogy milyen kalandok estek meg velem. Az egyik legjobb élményem a szalonnasütés napja volt, amikor néhány barátommal felkerekedtünk, hogy kihasználjunk egy szép tavaszi délutánt. Sorban érkeztek meg az emberek, összesen négyen voltunk, kis társaság, remek hangulat!

Fényképezéssel, videofelvételekkel, örökítettük meg a szép pillanatokat. A kolbász, szalonna jól átsült, a krumpli és a hagyma is az izzó parázson szépen megpárolódott ezüstfóliába csomagolva; igazi lakomát tartottunk. A bor is kellőképpen fogyott, arcunk pirospozsgás lett tőle.

Kriszti nagyon jó barátom, de nehéz rávenni, hogy le lehessen fotózni. Jánost és Gergőt egyáltalán nem zavarta a fotografálás. A lány csínyből lefotózott két női feneket, hogy kedvezzen nekünk. Huncut lány, nagyon szeretem. Igazi barátok vagyunk, ezt a barátságot már sosem fogjuk megtörni, és ez így van rendjén. Írásomban meséltem sokat Mártély különleges hangulatáról. Művésztelep, vonzza az alkotni vágyókat, ahogyan engem is. Gergő felettébb jó kedvű volt egyébként, emelte a nap fényét. János is derűsnek látszott, mindnyájan nagyon jól éreztük magunkat.

Mások is élvezték a napsütést, a jó levegőt. A játszótér mellett található szalonnasütő és bográcsozó állványok, szerencsére nem kellett lukat ásnunk, a sütéshez.

Szóval iszogattam a kávémat és ezen történetet írogattam. Utána megköszöntem a kiszolgálást és sétálni indultam a Tanösvényre. Egy kis fahíd szeli át a holtágat, rozoga öreg, de a mienk. A fa recseg alatta, amikor végigmegy az ember. Vittem magammal okostelefont és megörökítettem a látványt. Mert az volt bőven! Elsétáltam egészen az élő Tiszáig, ahol egy kis madárles található, onnan belátni a környéket.

Lesétáltam az élő vízhez, gyönyörűen fodrozódott az enyhe széltől. Láttam itt is horgászokat, egymás után kapkodták ki a szebbnél szebb dévérkeszegeket. Úgy döntöttem, leülök egy fa tövébe elmélkedni. Eszembe jutott megint a lány akit már említettem.

Ragyogó szőkésbarna haja volt, boci szemei csillogtak, ha rám nézett. Bárcsak visszakaphatnám! Sajnos az idő ellop, eltemet, már csak emlékül maradt meg nekem, de nem bánom, minden vele töltött perc maga volt a csoda! Elmélkedésemből arra eszméltem fel, hogy kezdett sötétedni, elindultam így hát visszafelé. Lassan elérkezett az este, a Csillagok táncoltak az égen, a Hold bevilágította a falut, szinte a lámpákra nem is lett volna szükség.

Mártély, 2023, tavasz

Előző oldal Józsa Bence