Rekviem és eufória (18+) - vélemények

Ugrás a műre


kovacsgabor
Felhasználó
2023.03.05 20:13
13 vélemény
Először is köszönöm az olvasást. Ide az oldalra több horrort is írtam, több van köztük, ami okkultizmussal és misztikummal, olykor fantasy elemekkel operál. Ennek az írásnak, megaláztatás és a másik feletti uralkodás bemutatásának lenne a célja. A kegyetlenség és a brutalitás csupán eszköz.
SzaGe
Felhasználó
2023.03.05 16:28
243 vélemény
Szóval nagyjából egy húron pendül a gondolkodásunk, legalább is ezen novella univerzumában :-)
SzaGe
Felhasználó
2023.03.05 16:26
243 vélemény
Jó irány az okkultizmus, sőt, ha jobban belegondolok ... akkor én még ezen belül a megszállottság felé venném az irányt. És talán az üldözőből csinálnék üldözöttet. Bár ez talán klisés csavar, de jelen novellában működhet(ne). Azon belül is megpróbálnék a realizmusban megmaradni, hiszen megszállott emberek léteznek, de ha szükségét érezném, akkor irányt vennék a szürrealizmus felé, de csak annyira, hogy megoldjam vele a felmerülő lyukakat a kontextusban :-)
Xenothep
Felhasználó
2023.03.05 15:45
266 vélemény
SzaGe

oké, hagyjuk a VHS korszakot, meg a jelenlegi trancsírt is. Tekintve, hogy sok-sok mű (könyv, film, novella, képregény) született a témában, elmondhatnánk akár, hogy már minden ötletet feldolgoztak, és minden klisés lett. Szerencsére nem mondhatjuk ezt. A horrort én mindig is kicsit az okkultizmus, és / vagy a tudományos fantasztikum mentén értelmeztem, így egy átlagos beteg elme történet nekem nem nagyon fér bele a kategóriába. A híradó minden esetben borzalmasabb, mint a legkeményebb trancsír sztori, mivel az ott a valóság.

De maradjunk ennél a történetnél. Remek alapanyag egyébként, de szigorúan realista, még ha ez a realizmus nem is fér a társadalmilag elfogadott normákba. Ha horrort akarnék belőle írni, nem is a motivációt feszegetném, mert az általában valami kreténség a múltban, amitől az egyébként egészséges elme kifordult magából. Ha azt akarom, hogy ütős legyen, akkor én az okkultizmushoz fordulok, vagy emelem a tétet és tényleg berúgom a mentális zavarok ajtaját. Elkövetőből áldozatot kreálok akár azzal, hogy a nő agya a fájdalomtól elborul, kiszabadul, és visszaharap, addig tépkedve a fickót, amíg az a fájdalomba, vagy vérveszteségbe belehal. Jöhet minden, kikapart szem, leharapott hímtag, ha már mocskos, akkor gázoljunk térdig a vérben. Ezután pedig megvan az új sorozat gyilkosunk.

Írtam már hasonlót, én így oldottam meg, mert ha csak simán leírom a gyilkosságot, minél részletesebben, okok és cél nélkül, akkor abból csak egy kontextusból kiragadott részlet lesz, ami után joggal teheti fel az olvasó a kérdsést, hogy "Oké, és?..."
SzaGe
Felhasználó
2023.03.05 13:56
243 vélemény
Egyetértek veled Xen, de azért azt se feledd el, hogy a VHS technológiájának is volt köszönhető az a "mosott és félhomályos" élmény, amiről írsz. Nézz meg egy régi horrort mai 4K -val felturbózva! Mindjárt látni mindent is a filmből.

Egyébként abban is egyetértek, hogy jó lenne egy efféle novellát kibővíteni, hogy legalább a motivációra fény derüljön. De ezt sok mostani beküldésnél ki lehetne írni, aminek az alkotók nem mindig örülnek, mert negatív kritizálásnak veszik.

Láttam az elmúlt években sok gore (ha már így nevezed) horrort, ahol a motiváció és a háttértörténet a béka segge alatt lebegett valahol, mégis betölti azt a műfajt, ahová tervezték. Azt is meg kell valahol érteni, hogy felnőttünk egy olyan generációban, ahol a videokazettákon tanultuk meg a borzongás alapjait (meg a biológiai ismereteket is, de most nem erről szól a történet :-) ). De azért nincsen ennyire elveszve a dolog, mert ha tudjuk, mit akarunk egy horrorfilmtől, vagy írástól, akkor biztosan megtaláljuk a nekünk valót.
Xenothep
Felhasználó
2023.03.05 11:45
266 vélemény
Hangsúlyozom, nem az alkotót kritizálom, hanem ezt az egy művet, és elveimmel ellentétben úgy, hogy még nem olvastam tőle mást.

Ez egy gore.
A 2000-es évektől egyre inkább teret hódít, nem csak a sub körökben, hanem általánosságban is, nyilván a túlstimulálás hatására. Már semmi nem elég kegyetlen, semmi nem elég véres. Teljesen öncélú kaszabolós, trancsír "horrorok" fröcsögnek mindenhonnan. Azért az idézőjel, mert ezt nem tartom horrornak. Ez, bár kegyetlenül hangzik, nagyjából mindennapos. A trancsírral az a baj, hogy sekély. Kín, szenvedés, vér, halál bemutatása nyersen, minden tartalom nélkül. Értem én, hogy nem lehet mindig filozofálni, de egészen őszintén az ilyen, és ehhez hasonló művek semmit nem adnak.

Valamikor, amikor még tudtak rendes horror filmeket gyártani, már a főcím zenénél éreztem a borzongást. A filmek háromnegyedében halál sötét volt, azt sem láttuk, mi is történik a képernyőn, nagyrészt a fantáziánkra volt bízva az egész, ami többnyire sokkal nagyobb borzongást okozott, mintha egy sebészeti műtő megvilágításában, 20 centiről nyomnák az arcunkba az egészet. Hála az égnek, hogy regényekben nem működik a jumpscare, így olvasva még valamelyest el lehet merülni a borzongásban, ha az ember éppen erre vágyik. Nekem azért hiányzik a mögöttes tartalom. Az, hogy az ember egy kegyetlen, kannibál, eszement gyilkos, a legveszélyesebb élőlény a földön, az nem új. Azért vagyunk a bolygó urai.

Ez esetben, bár nyilván a kiszolgáltatott nő szenvedése átélhető, semmi mást nem tudunk meg. Oké, a fickó elmebeteg sorozat kéjgyilkos, a motivációja nyilván gyerekkori traumákban leledzik, és... és semmi, ennyi a sztori. Mint egy forgatókönyv egy kiragadott jelenete.
SzaGe
Felhasználó
2023.03.05 09:06
243 vélemény
Elég részletesen leírtad a szenvedés eme kegyetlen formáját, és azt gondolom, hogy talán valami hasonló írás, esetleg film hatással lehetett rád. Azt is el tudom képzelni, hogy mielőtt beküldted, legalább ötször hezitáltál rajta, hogy publikáld egyáltalán :-) Ezeket csak azért írom, mert nekem is van hasonló írásom, és .. igen.. sokat agyaltam én is, hogy feltöltsem-e, vagy sem. Az mocorgott bennem, hogyha valaki elolvassa majd, akkor mit fog rólam gondolni. Lehet gyagyásnak hisznek majd, vagy idiótának. Végül a Lidércfény csevegőjén feldobtam a témát, amire Jimmy megnyugtató egyszerűséggel kommentelte felvetésemet: "Van az író, és van a műve. A kettő nem ugyan az!"

A novellád egy horror-szubzsánert képvisel, melyet inkább filmeken lehet látni, de ha arra gondolok, hogy az Amerikai Pszicho mind könyvben, mind filmben sikeres/kegyetlen/véres volt, akkor egyértelmű, hogy van helye ennek a műfajnak.

Üdv Geri!

Előző oldal