XI.LFP. Űrhalál - Víz - vélemények

Ugrás a műre


Jimmy Cartwright
Admin
2021.05.17 19:28
280 vélemény
Tudom, hogy igazam van. :-)
Egyszer valami fura késztetés okán nekiveselkedtem, és egy csomó Hollywoodi filmes illúziót leromboltam magamban. Talán a Mytbusters vitt rá annó... Ez a combsérüléses dolog is az egyik. Egyébként más pályaműben is előfordult hasonló.

Ilyen még az is, amikor kloroformmal akarnak valakit elaltatni, pillanatok alatt. No, a valóságban az sem működik, percekig kell igen komoly mennyiségű kloroformot belélegezni, hogy bármi érezhető hatása legyen. Aztán a filmekben mégis, ilyen tenyérnyi méretű textilre pár cseppet ráhintenek, és még oda sem ér az áldozat orrához a cucc, már padlón van. :-)

A buta amcsiktól elviselem már ezeket, de egy egyébként ilyen szépen, realisztikusan felépített világnál – mint ebben a novellában is – számomra zavaró. Lehet, ez csak az én problémám amúgy. :-)
Petya
Felhasználó
2021.05.15 14:28
78 vélemény
Köszönöm szépen a mélyebbre ható véleményezést! Nagyon örültem ennek a pályázatnak, mert az ötlet már korábban megfogalmazódott bennem, de csak a kiírás által kaptam igazán kedvet és ihletet a megvalósításra! Mondhatni, kapóra jött! :-)

Jimmy, igazad van a combsérüléssel kapcsolatban. Valóban nem foglalkoztam a következményeivel, találhattam volna kevésbé halálos kimenetelű találati pontot is. Ezt majd a jövőben figyelembe veszem. Ahogy a tördelést is ezen túl.

Köszi még egyszer!
Jimmy Cartwright
Admin
2021.05.15 01:42
280 vélemény
Az újraolvasások során megfogalmazódtak bennem olyan gondolatok is, amelyek tartalmilag nem fértek bele a zsűri által közösen összeállított véleményezésbe, ezért úgy döntöttem, külön, a saját nevem alatt teszem közzé. Tessék ezt úgy kezelni, hogy az alábbiak a saját meglátásaim, és azért osztom meg ezeket is, mert úgy vélem, segíthetnek a jövőben valóban reálisabb, világkoherensebb írásokat alkotni.

Egy dolog szúrt mindössze jobban szemet, ami talán a Hollywood-i filmek hatása lehet: a combsérülés. Ez önmagában egy rendkívül veszélyes sérülés, attól függetlenül is, hogy a comb mely részét, milyen módon, és mennyire mélyen érinti. Rendkívül nagy szerencse kell ahhoz, hogy combsérülés esetén, azonnali szakszerű ellátás hiányában a delikvens túlélje a sérülést. A „késhasználók” nem hiába kedvelik azt a módszert, hogy belső combra támadnak, ha ölni akarnak.
Lidércfény HQ
Felhasználó
2021.05.15 01:18
15 vélemény
Ahogyan ígértük, megérkezett a zsűri által megfogalmazott, szöveges véleményezés is.

Ötlet: A pályaművek között talán ez volt az egyik legegyedibb ötletre épülő novella. Bár Johnny Silver pályaművében is a vizet fertőzte meg az idegen, űrből érkező vírus, ott egyértelmű volt, mi okozta a bajt, itt viszont csak találgatnak. Ráadásul itt egy zárt közösség túlélését követhettük nyomon egy lakó szemszögéből.

Világ: Ha valóban történne egy ilyen esemény, simán el tudjuk képzelni, hogy pontosan így alakulna a helyzet. Rendkívül sötét, nyomasztó, a társasházi lét zsúfoltságát még problémákkal is tetéző, klausztrofób világot kapunk, saját „törvényekkel”.

Karakterek: Névtelenek. A főszereplő is csak beceneveket ad, vagy tulajdonságra utal, amikor megnevez egyeseket. De ez tökéletesen beleillik a leírt világba. A viselkedésük, egymáshoz való viszonyuk érthető és megérthető.

Fogalmazás: Alapvetően a megfogalmazással nem volt probléma, ilyen szempontból tulajdonképpen minden a helyén volt. Ami viszont a történet, a cselekmény értelmezhetőségét negatívan befolyásolta, hogy az alkotó szinte minden esetben folyamatosan, sortörés nélkül írta le a párbeszédes részeket is (ezeket már kérésünkre javította), így sokszor nem tudtuk, ki, kihez is szólt. Utólag kiderült, hogy ez stílusgyakorlat lett volna a The Road című regény alapján. Ám annak írója is megtett azért annyit, hogy a párbeszédes részeket új sorba tördelte.

Dramaturgia: A történet íve, a cselekmények egymásutánisága szépen, fokozatosan bontakozik ki, mígnem eljutunk a főszereplővel a novella végén egy egészen új helyzetig. Jó helyre és jó időbe vannak elhelyezve a konfliktusok, legyenek azok szóbeliek, vagy fizikaiak, ezáltal a tét és a feszültség is egyre nagyobb.

Szórakozás: Ha a szó szoros értelmében nézzük, akkor azt nem lehet rá mondani, hogy szórakoztató novella. Tulajdonképpen alig-alig bukkan fel benne humor, akkor is inkább csak próbálja oldani a feszültséget. Viszont igen kellemes olvasási élményt biztosít, kikapcsol, és a végén visszatérve a valóságba szinte örül az ember, hogy nem ez a helyzet (még ;) ).

Összbenyomás: Ez egy tök jó novella, és bárkinek őszintén tudjuk ajánlani, aki szereti az ilyen poszt-apokaliptikus, komor színezetű sci-fi-ket.
Petya
Felhasználó
2021.04.27 23:38
78 vélemény
"A nevekről még eszembe jutott egy I. világháborús emlékirat (arra már nem emlékszem, hogy ki írta). A lényeg, hogy a nagy veszteségek miatt a veteránok gyakran már meg sem kérdezték érkezéskor az új katonák nevét. Néhány napon belül a többségük elesett a harcokban, és ha valakiről tudták, hogy kicsoda és honnan jött, sokkal nehezebb volt feldolgozni az elvesztését."

Ezt nagyon átérzem. Hála a jó istennek, sosem voltak katona, nem is szeretnék az lenni, de amikor albérletben laktam Londonban, akkor előfordult velem ez a "frontveszteség". Jöttek-mentek az albérlők, én meg nem voltam hajlandó szóba állni velük amíg nem ragadnak ott meghatározott időre. :D
És tessék, egyik legjobb barátom egy ilyen "baka" lett... Hogy az élet milyen önellentmondásos tud lenni... :-)
Ida
Admin
2021.04.26 00:17
1326 vélemény
Szerencsére nincs szükséged védelemre.:-) R. Harbingernek nagyon jó észrevételei vannak.

Ez a novella nekem sem lesz a kedvencem a műveid közül, de nagyon jó, hogy több új dologgal is mertél kísérletezni, és a nyomasztó hangulatot sikerült megteremtened.

R. Harbinger! Remélem, ez az élmény nem fog eltántorítani Petya többi írásáról.:-)

A nevekről még eszembe jutott egy I. világháborús emlékirat (arra már nem emlékszem, hogy ki írta). A lényeg, hogy a nagy veszteségek miatt a veteránok gyakran már meg sem kérdezték érkezéskor az új katonák nevét. Néhány napon belül a többségük elesett a harcokban, és ha valakiről tudták, hogy kicsoda és honnan jött, sokkal nehezebb volt feldolgozni az elvesztését.
Petya
Felhasználó
2021.04.25 11:07
78 vélemény
Köszönöm R. Harbinger a jó tanácsokat! Igyekszem szem előtt tartani!

Neked pedig köszönöm, Ida, hogy bevédtél! xd

Ida
Admin
2021.04.24 22:56
1326 vélemény
Alapvetően igazad van, de ha elolvasod Petya egy másik írását, észre fogod venni, hogy nem ez a stílus jellemző rá.

Szerintem ez az írás merített a legtöbbet az elmúlt év tapasztalataiból, bár szerencsére mi nem jutottunk el erre a szintre.

A járvány egyik mellékhatása volt az elidegenedés. Mindenkit lefoglaltak a saját problémái, és az emberek bizalmatlanná, türelmetlenné váltak, és egyre kevésbé tekintettek egymásra névvel és személyiséggel rendelkező lényekként.:roll:
R. Harbinger
Felhasználó
2021.04.24 08:45
133 vélemény
Pár javaslat az írással kapcsolatban:
Amilyen hamar csak lehet, nevezd el a karaktereket. "Férfi, feleség, katona, néni." Nagyon személytelenek, csak burkok, nem fogják meg az olvasót, nem tud kötődni hozzájuk.
Példa: ha elmegy a postás az utcán, de nem ismered, akkor egyszerűen hidegen hagy, nem figyelsz rá, ellenben ha tudod, Pista bácsinak hívják, máris elengedsz egy köszönést.

A másik, nagyon rövid mondatokat használsz. Kiemelem soronként, hogy jobban látszódjon:
Szomjas volt.
Mostanában mindig érezte.
Mindenki érezte.
Szerencse, hogy közeleg a tél.
Bele se mert gondolni, mi lesz az enyhe időszakban.
Azzal nyugtatta magát, hogy addigra majd vége.
De tényleg vége lesz?
A nyarat nem fogják kibírni így.

Sajnos nem tudtam végigolvasni a művet, mert ezek a hibák nagyon zavaróak voltak számomra. Ezeket próbáld meg javítani, nagyon sokat fog dobni a stílusodon.

Előző oldal