Anyaszív I. - vélemények

Az "árva" állapotot valóban jobb lenne jelen időbe tenni.

A gondolatjel nemcsak párbeszédnél fordul elő. Egyszerűen jelölhet kimondott, szó szerint leírt szöveget is.

Pl. akkor is kitesszük a mondat elé, ha a főszereplő megszólal egy lakatlan szigeten.

- Ó, de jól esne most egy tányér csirkepörkölt!

A főnökasszony tájékozatlanságán sem kell csodálkozni. Nagyon sok olyan információ van, ami nem kerül elő a napi rutin során, de kritikus helyzetben létfontosságú, pl. gyógyszerallergia, volt-e bárányhimlős, különböző fóbiák, öröklődő betegségek, amik előfordultak már a családban...stb. Egy anya tudja ezeket, de a tömegben nevelt gyerekeknél erre egyszerűen nincs kapacitás.

Olyan helyen, ahol sok gyerek van, az egyik kezeddel osztod a papírzsepit, a másikkal fogod valakinek a kezét, rászólsz valaki másra, hogy azonnal másszon le a focikapuról, miközben hallgatsz egy fontos történetet egy kiskutyáról, egy másikat egy tesóról, közben próbálsz segíteni egy feladat megoldásában, és fejben már tervezed, hogy mit is kellene még megcsinálnod az elkövetkezendő 2 órában, ha nem borul rád valami váratlan dolog. Már az is jó teljesítmény, ha a pillanatnyi dolgokat tudod követni, nenmhogy elmélyülni a háttérinformációk tengerében.


Azt mondják, hogy az emberek közötti kommunikáció egyik legnagyobb problémája, hogy a többértelműség miatt folyton félreértjük egymást. A szavak, a dolgok, a szituációk minden ember számára egy kicsit mást jelentenek. Pl. hegyet mászni valakinek izgalmas kihívás, mások szerint értelmetlen marhaság, vannak, akinek pedig egyenesen rémálom. Nem könnyű úgy leírni valamit, hogy pontosan megértse mindenki, mit szeretnénk kifejezni. Ezért is jó megbeszélni ezeket a "nyelvtani" problémákat. Sokat lehet tanulni belőlük.

A szóbeli elbeszélésnek megvan az az előnye, hogy látjuk a mesélőt, és nagyon sokat megtudunk a nonverbális jelzéseiből. Az írásoknál viszont csak a szavak maradnak. Nem egyszerű...

Kedves Róza!
Örülök, hogy csatlakoztál vitánkhoz, hiszen a megoldást valójába te tudod.
Írod, hogy te álltál ott a fönökasszonnyal szemben.
Ez esetben akkor a kritikus mondat kinek a szájából hangzott el?

- Árva volt, örökbe adható. Igaz, kancsalít, de műtéttel alakítható a szeme. Ha még többet akar erről a gyerekről megtudni, akkor a megyénél kell érdeklődnöm - tájékoztatott a főnökasszony

A gondolat jel ugyanis párbeszédet jelöl. Tekintettel arra, hogy a gyerek még az árvaház lakója, az "Árva volt,.." csak egy jövőidőbeni történetben hangozhat múlt időben, vagyis ahogy Norbi magyarázza, akkor az író (vagyis te) gondolataként jelenik meg az elbeszélés pillanatában, ez esetben érthető a múlt idő. Akkor viszont, tekintettel erre az "örökbe adható" a helytelen, hiszen te nem adó, hanem fogadó fél voltál, vagyis a gyerek ÖRÖKBE FOGADHATÓ. Ehhez a mondathoz akár szervesen is kapcsolódhatnának a következők, viszont a gondolatjellel kezdett párbeszéd záró szakasza a "tájékoztatott a főnökasszonny"-al zárul s így a gondolatjeltől e befejezésig ez egy egységként a főnökasszonynak tulajdonítható. Ez esetben az eleje totálisan értelmetlen, hiszen a fónökaszony nem mondhatja, hogy a gyerek árva volt, mert ő a részlet jelen idejű résztvevője, az ő számára a gyerek még örökbe adtható.

Csak remélni tudom, hogy érthető az okfejtés, de örömmel töltene el, ha ezt részletesebben elmagyaráznád

Köszönettel Milton Gray

Kedves Alkotótársak!

Végszóként! Kezdem avval, 64 éves korom ellenére kifejezetten kezdő író vagyok. Ugyan 2009-ben jelent meg könyvem, baráti összefogással, de ami abban a 106 oldalban benne volt annyi volt az írásom egy sorral se több addig. Ezt követően 2010 novemberében jelent meg a következő novellám. Az első versem pedig 2012. márciusában Ezt megelőzően senki se olvashatott tőlem semmit mert nem volt mit.

Viszont ez a hatalmas élettapaszlatom és az a vágyam, hogy ezt megosszam az olvasóval bennem van. És meg is teszem, hisz nem egyes embereknek írok hanem azoknak akik szeretik az írásaimat. Az meg, hogy igény van rá bizonyítja a 2013 és a 2014-ben megjelentett könyveim eladási statisztikája.

Én nem csak a betűket látom írás közben hanem benne vagyok a történetben. Itt is a vitatott résznél ott álltam szemben az igazgatónővel aki beszélt hozzám, mert ott és akkor én voltam az a nő aki eldöntötte, hogy márpedig neki gyerek kell mert az még nincs neki. Az, hogy ez a nő a harmadik rész végére már nem egy gyerekkel rendelkező, hanem anya lesz azt az olvasó érzékeli. Az anyák nem születnek. Az anyák lesznek. Vagy a terhességük első pillanatában, vagy a gyermek megszületésekkor, vagy lassan kialakulva érik meg ez az érzés. Néha persze az is előfordul, hogy egy nő sosem lesz anya, még akkor sem ha gyerekei születnek.
( ...még mielőtt téves következtetést vonnátok le, jómagam igencsak nagycsaládos vagyok. 3 gyerek, 6 unoka, 3 és fél dédunoka... )Az íráshoz egyébként nem kell sok. Ha kimegy az ember a piacra látja, hogy mennyi ember mondja el ezt, vagy azt a történetet és ízesen, érthetően, figyelemfelkeltően. Erre mondják, hogy pletykás... Ha viszont mindezt a történetet leírja... no, akkor író. Persze más a helyzet a verseknél. A költészet tanulható csak, de a költő az születik... A lényeg, hogy bárki, bármit olvas, bármihez is szól hozzá az csak egy vélemény amit ez az egy ember érez, értelmez. A vélemény pedig nem az igazság...

Kedves Admin! Te pedig ne aggódj. Én ide írni az írásaimat megosztani, nem elvtelen vitákba bocsátkozni járok. Ha nem így lenne nem ajánlottam volna az oldalt számos alkotótársamnak.

Szeretettel és Alkotótársi Tisztelettel: Jártó Róza /mami/

Ez még kifejezőbb talán!

https://www.youtube.com/watch?v=y0olAe9SX3M

Kedves Ida!

Azt gondolom, hogy Róza legnagyobb sikere abban rejlik,hogy sikerült művére, azon belül is sokféle értelmezhetőségére irányítani figyelmünket.

Értem a vitatott mondat általad igazoltnak vélt szerkezetét, ragozását, viszont akkor a történet e részének logikai kapcsolataival van szarvas hiba.
Tegyük fel,hogy a főnökasszonynak NEM ÁLL RENDELKEZÉSÉRE A GYERMEKKEL KAPCSOLATOS MINDEN INFORMÁCIÓ.
Vajon melyek lehetnek azok? A szeme színe? A cipő mérete? Esetleg a testmagassága? Nem véletlenül írtam, hogy a személyiségi jogok védelme alá tartozó adatokat nem akárki birtokolhatja és csak meghatározott feltételek esetén adhatják ki. Ez esetben viszont a Róza által leírt mondat...

"Ha még többet akar erről a gyerekről megtudni, akkor a megyénél kell érdeklődnöm"

...nem azt érzékelteti, hogy további információk kiadásához a megye tájákoztatása és engedélye szükséges, sokkal inkább a főnökasszony gyerekkel kapcsolatos tájékozatlanságát sejteti!

Én ezekről a logikai bukfencekről írtam!!A ragozás pedig a való helyzetekben előfordulható példákat tartalmazta.
Írtál néhány egyszerű példát az értelmezéshez, ami tökéletesen érthető, de nekem kicsit más "szúrja a szemem", s hogy érzékeltessem engedd meg, hogy ide linkeljek, egy tanulságos történetet.

https://www.youtube.com/watch?v=KdRv2Re8qbU

Nekem változatlanul az a problémám, hogy Róza által megjelenített helyzetek, képek, a megfogalmazott mondatok sok esetben nem azokat a gondolatatokat, érzéseket, érzelmeket fejezik ki, amelyeket ő közvetíteni szeretne az olvasó felé.
A történettel nincs semmi baj, de a fentiekben leírtak miatt úgy gondolom, részleteiben nem kellően átgondolt és megtervezett alkotás.

Itt viszont továbbra sem tudtál meggyőzni Ida
Amatőr fejemmel semmiképpen sem szeretnék kioktatni senkit, csupán jószándékból hívtam fel rá a figyelmet. Ezek szerint te is úgy gondolod, ahogy én és Milton Gray is, tehát a főnökasszony mondja a gondolatjel utáni szöveget. Mindhárom mondatot.
"- Árva volt, örökbe adható. Igaz, kancsalít, de műtéttel alakítható a szeme. Ha még többet akar erről a gyerekről megtudni, akkor a megyénél kell érdeklődnöm - tájékoztatott a főnökasszony." - Olyan, mintha a szöveg első felét még mindig a mesélő mondaná. Nézzük meg, ha kivesszük innen és beillesztjük az előtte lévő bekezdés végére. Akkor így végződne:
"...Aztán rákérdeztem a kis kócosra is. Árva volt, örökbe adható. Igaz, kancsalít, de műtéttel alakítható a szeme."

És ezután jönne a főnökasszony megjegyzése:

"- Ha még többet akar erről a gyerekről megtudni, akkor a megyénél kell érdeklődnöm - tájékoztatott a főnökasszony."

Ha az egész a főnökasszony szájából hangzik, akkor meggyőződésem, hogy helytelen az "- Árva volt" kifejezés, mert ő nem használhat múltidőt ebben az esetben. A jelenről beszél, a jelenleg is árva kisfiúról. Múltidőben a mesélő beszél.

"Ha még többet akar erről a gyerekről megtudni, akkor a megyénél kell érdeklődnöm" - Az erre történő érvelésedet látom és értem. De ha az egészet nézzük, nagyon sántít a dolog. A szövegből nem derül ki, hogy a főnökasszony valóban a segítségét ajánlotta fel, és nem pedig a fő karaktert akarta elküldeni, hogy érdeklődjön. Teszem hozzá, lehet hogy igazad van ebben, és tényleg így a helyes és Róza is ezt akarta írni, de az elején elkövetett baki nagyon megbolygatja így az értelmezhetőséget. Ahogy Milton Gray írta, nem lehet tudni, hogy melyik mondatot ki állítja.

Nézzétek csak meg kicsit jobban! Egyértelmű, hogy a főnökasszony beszél. A gondolatjel előtt van egy mondat:

"Aztán rákérdeztem a kis kócosra is."

A gondolatjel utáni mondat viszont nem kérdés, tehát kizárásos alapon csak a válasz lehet benne, amit a főnökasszony ad a szó szerint le nem írt kérdésre. A benne lévő infók is olyanok, amikről a főszereplő még eddig nem tudhatott, pl. a szemműtét szükségessége.

"Ha még többet akar erről a gyerekről megtudni, akkor a megyénél kell érdeklődnöm"

Itt nincs gond a ragozással. Egyszerűen arról van szó, hogy az ügyintéző nem küldi el melegebb éghajlatra a főszereplőt azzal, hogy "zaklass mást a kérdéseiddel, és érdeklődj a megyénél", hanem felajánlja, hogy "habár jelenleg nincs birtokában az információknak, de hajlandó személyesen utánanézni a dolognak, hogy aztán pontosan tájékoztathassa az ügyfelet".

Pl.: ha ízlik nektek a nagymamám sütije, amit a bulira hoztam magammal, és szeretnétek elkérni a receptjét, akkor válaszolhatom azt, hogy:

- Kérjétek el a nagyitól!

Vagyis menjetek el hozzá, és reménykedjetek, hogy szóba fog állni két idegennel, és talán megadja a receptet, de engem hagyjatok békén, mert nem érdekel a dolog.

Vagy:

- Elkérem a nagyitól.

Vagyis személyesen vállalom az ügy intézését, megszerzem a receptet, és elküldöm nektek e-mailben, mert tudom, hogy ez fontos nektek.



Csodás dolog a nyelv. Olykor az apró eltérések is nagy jelentőséggel bírnak.

A Norbi által jelzett hibával kapcsolatban is szeretnék szólni!

Ahhoz, hogy ezt megértsd a teljes szituációt látni kell!

Másnap az első utam ide vezetett. Bementem az irodába. Érdeklődtem a gyerekek felől. A vezető készségesen válaszolt. Megtudakoltam az örökbefogadás útját-módját. Mindent feljegyeztem a noteszomba, amit hallottam. Aztán rákérdeztem a kis kócosra is.

- Árva volt, örökbe adható. Igaz, kancsalít, de műtéttel alakítható a szeme. Ha még többet
akar erről a gyerekről megtudni, akkor a megyénél kell érdeklődnöm - tájékoztatott a főnökasszony.
....................................................
Leírom, hogy ÉN hogy látaom az eseményeket.

Az előzó napi tapasztalat és emlékek hatására másnap a főszerepló hölgy bement az árva otthonba a vezetőhöz. Beszélgetésük során igyekezett megtudni a lehető legtöbbet az örökbefogadás folyamatáról, melyeket noteszában fel is írt. A gyermek árva, örökbe fogadható. Szemének gyermekkori hibája akár orvosi beavatkozással is korrigálható. A gyerekre vonatkozó személyiségi adatok kiadására viszont a megyei szerv jogosult.

------------------------------------------

Nos ehhez képest az
-Árva volt.... gondolat jellel kezdődő alapvető ellentmodása, és ebben Norbinak maximálisan igaza van, a cselekmény jelen idejében hangzik el és ekkor a gyermek MÉG az árva otthon lakója, vagyis státusza nem kezelhető múlt időben. Már csak azért sem, mert ha múlt időben volt árva, akkor a mondat második része nem igaz, vagyis akkor már NEM ADHATÓ ÖRÖKBE!!!
E mondat szerkezetéből viszont számomra az sem derül ki, hogy ezt ki mondja! A főszereplő, vagy a főnökasszony! Ha a főszereplő, akkor a gyerek nem örökbeadható véleményem szerint, hanem örökbefogadható, hiszen Ő nem az adó, hanem a fogadó fél.

Az ...
"Igaz, kancsalít, de műtéttel alakítható a szeme." mondatról szintén nem tudni, hogy ki állítja, éppen ezért ugyanaz az ellentmondás hatja át ami az előzőt.
---
"Ha még többet
akar erről a gyerekről megtudni, akkor a megyénél kell érdeklődnöm - tájékoztatott a főnökasszony."

Nos! Ez a mondat egyértelműen az intézet vezetőjének szájából hangzik el!
ezért a mondat utolsó szavának ragozása helytelen!
Helyesen így hangzana:

-Ha még többet akar erről a gyerekről megtudni, akkor a megyénél kell érdeklődnie - tájékoztatott a főnökasszony.
---

Mert ha a főszereplő mondja (ami azért nem igaz,mert a mondatvégi gondolat jel után írtakban megjelöli az író a mondat forrását) szerintem így lenne helyes.
Ha még többet AKAROK erről a gyerekről megtudni, akkor a megyénél kell érdeklődnöm ."

Kedves Ida!

Nekem a világon semmi bajom azzal, hogy másnak, más szempontok alapján tetszik egy írásmű, amely az enyémet az eltérő értékrendem miatt nem nyerte el.
Ha végig olvasod a hozzászólásokat láthatod, hogy az első, 2014.09.15-én 22:21-kor tett bejegyzésemben én kizárólag a Róza által írottak logikai bukfenceire próbáltam felhívni figyelmét, még pedig KONKRÉT PÉLDÁKKKAT BEMUTATVA.
A mű olvasása közben ugyanis nagyon zavaró, ha a szereplők kommunikációjában sok esetben tapasztalható személyes ragok, és a cselekmény időrendisége mellett jellembeli tulajdonságaik is keverednek. Erre írtam Rózának, hogy értem a szándékát, de az általa alkalmazott képek és eszközök NEM AZT FEJEZIK KI!
Az ő reagálása már az első mondataiban személyeskedő volt!

"Kedves Milton Gray! Ez a hozzászólásod valóban nem az élettapasztalatról szól."
"Sajnálatos módon nálad az alapértelmezéssel van gond."

Komoly különbséget vélek felfedezni kettőnk értékrendjében és értelmezési tartományában is.
A "ZSAROLÁSSAL" kapcsolatban írt...

"Az pedig, hogy KÜLÖNBEN NINCS VÁLÁS messze elegendő feltétele a házasság bíróság általi felbontásához bármely fél tiltakozása ellenére! "

...mondatom ugyanis Róza későbbi reagálásával szemben....

"A másik észrevételed, hogy bűntényt követett el a nő, mert megzsarolta a férjét…. "


...nem bűntényről szól, hanem tényről amely megalapozza a HÁZASSÁG BÍRÓSÁG ÁLTALI FELBONTÁSÁNAK lehetőségét!

Az az állítása pedig, hogy politikai vitát generáltam nézeteltérésünkből, nem csak mosolyogtató, hanem érthetetlen is.

Száz szónak is egy a vége! Legtöbb amatőr író kortársammal itt a LIDÉRCFÉNY-en (is) hobbiból, ez irányú késztetésünknek engedve, anyagi haszonszerzés vágya nélkül írunk. Valós, vag kitalált történeteket alkotunk, melyeket az olvasó tetszésének elnyerése céljából "szép szavak színes ceruzáival" díszítünk. S ez kinek így, kinek úgy sikerül.
A kritikával sincs semmi baj, ha az a tényleges hibákra, az esztétika és stlisztika kőbe vésett szabályait sértő konkrét helyzetekre, részleteke vonatkozik. Azon lehet változtatani, abból lehet tanulni.
Én így gondolom!

A "Szeressük egymást gyerekek" mentalitás még nem zárja ki a jószándékú kritika kimondásának jogát és lehetőségét, de ennek megértéséhez és feldolgozásához két fél kell.

Sok szeretettel Milton Gray

A szituáció miatt helyes a mondat.

A "szülő" valószínűleg nem kapna felvilágosítást, ezért a főnökasszonynak kell érdeklődnie a megyénél, és ha a szülő többet akar tudni, akkor ő hajlandó utána járni az infóknak, amiknek jelenleg nincs birtokában.

Szia Ida!
"Ha még többet akar erről a gyerekről megtudni, akkor a megyénél kell érdeklődnöm"
Ezt ugye a főnökasszony mondja a főszereplőnek, tehát nem "érdeklődnöm" hanem érdeklődnie lenne a helyes szerintem.
"- Árva volt, örökbe adható. Igaz, kancsalít, de műtéttel alakítható a szeme. Ha még többet
akar erről a gyerekről megtudni, akkor a megyénél kell érdeklődnöm - tájékoztatott a főnökasszony." - Tulajdonképpen én az első mondatot is hibásnak érzem. Ugye ezt az egészet a főnökasszony mondja, legalábbis én így értelmezem. Akkor nem mondhatja azt a gyerekre, hogy "árva volt", hiszen még mindig az.
"Haza mentem", "haza jönni", "oda értem" - Tudtommal ezeket egybe kell írni.

Remélem, nem fogtok hosszútávon haragudni egymásra. Nagyon szomorú lennék.

A fejlődésben sokat segít, ha kritikáik révén mások szemével is láthatjuk saját műveinket, még akkor is, ha az észrevételekkel nem értünk egyet.

A kritikák írásánál pedig érdemes szem előtt tartani pár dolgot, és sok fájdalmat meg lehet spórolni. Mert, ha az ember műveire rosszat mondanak, az bizony fáj.

Tapasztalataim szerint sokat segít, ha szigorúan a műre vonatkoznak a megjegyzések. "Itt egy ellentmondás, ez a szakasz szerintem unalmas...stb." A szövegen kell javítani, és nem az írót hibáztatni a problémákért. (Nem állítom, hogy végső soron nem lehetne, de felesleges még jól meg is taposni szerencsétlent.)

Érdemes hangsúlyozni, hogy "ez az én véleményem". Nekem nem tetszik, de elfogadom, hogyha nem értesz velem egyet. A nyitottság mindkét fél részéről nagyon fontos. Az abszolút igazságot senki sem birtokolja. Sokféle szemszögből nézzük a világot, ezerféleképpen éljük meg a "valóságot". Pont ezért jó olvasni, mert bepillanthatunk mások "valóságaiba", amik gyakran nagyon eltérnek a miénktől.

Annyi problémája van az embernek akár hétköznapi szinten is. Olyan kár egymást bántani...



Ami ez elütéseket illeti, szóljatok nyugodtan, és javítom őket. Sajnos pár dolog fölött elsiklik a figyelmem.

Norbi!

A második, amit kiemeltél:

"Ha még többet akar erről a gyerekről megtudni, akkor a megyénél kell érdeklődnöm"

Ezzel a mondattal mi volt a probléma?

Kedves Róza!

Úgy látom ez az a pont, ahol értelmetlenné és személyeskedővé kezd válni eszmecserénk, amit valójában nemm értek! Én ugyanis nem a személyedet, nem a cselekedeteidet, de még csak nem is a gondolataidat kritizáltam, hanem azok megjelenítését, a szándék és a megvalósulás közötti, helyenként érthetetlen szakadékot.
S ha az élettapasztalatomat megkérdőjelező mondataidra adott válaszomból..

"... az "átkosban", a 70-es években, NAGYON FIATALON voltam KISZ titkár és TÍZ ÉVVEL KÉSŐBB, OFPRA igazolvánnyal elismert POLITIKAI MENEKÜLT voltam Franciaországban..."

... neked csak az jött le, hogy KISZ titkár voltam, neked nem csak stílisztikai hanem szövegértési problémáid is vannak!

Ez utóbbi reagálásod több helyen ugyan olyan ellentmondásokat tartalmaz korábbi véleményeddel szemben, mint amire írásoddal kapcsolatban igyekeztem felhívni a figyelmedet.

És tettem mindezt azért, mert a néhány évvel korábban írott és más online felületeken megjelent írásaidat ez utóbbiakkal összehasonlítva megdöbbentő érték különbséget vélek felfedezni.

Részemről e vitát befejezve további sikeres írásokat kívánva búcsuzom.

Üdvözlettel Milton Gray

Kedves Milton Gray!

Az életed kész regény! Remélem egyszer ha nem is életrajti, de legalább életmű-regényben, írásokban olvashatom.

De visszatérve az írásomhoz. Minden sora valós alapokon nyugszik. Sajnálom, ha neked "sorba" kellett állnod a gyerekért, de a főhősömnek nem. Az meg alkati kérdés, hogy ki mikor válik anyává. Erre utaltam az élettapasztalattal, többek között, de mint írod te KISZ-titkár voltál tehát másként látod a dolgokat mint mi akik átéltük, akik nyitott szemmel, de behúzott nyakkal jártunk. Kedves Milton Gray! Engedd meg nekem, hogy én énként írjam meg a tapasztalatom és ne úgy ahogy te látod. Nem is értem miért támadtál le? Azt se, hogy mért zúdítod a nyakamba a látszólagos sérelmeidet a rendszerváltással, mert veled ellentétben nekem csak jót hozott, pedig csak egy kis senki voltam hozzád képest. Igaz én több mint hat évig munkanélkülikén tengődtem a három gyerekemmel, özvegyként mert a férjem belehalt ez elbocsájtásba. Az is igaz, hogy mint diplomás köztisztviselő mentem nyugdíjba. (2008-ban 58 évesen diplomáztam marketing-pénzügy szakirányon és végig fizette az állam a tanulmányaim) De attól még a történet ami elismert szépirodalmi alkotás ( most kaptam megbízást a köv. 3 rész megírására...) állja a "sarat" veletek szemben akik el akarjátok hitetni, hogy ez abba az időben meg se történhetett, hogy összeköttetés okán bárki bármit megkaphatott.Ezért arra kérlek, vagy kritikát fogalmazz meg az írásaimnál, vagy semmit. Nem vagyok politikai firhangokra vevő, és parttalan vitákra sem. Azt is hidd el, hogy engem már nem lehet megfélemlíteni...

Kedves Milton Gray! Minden esetben szívesen látlak a véleményezők között, ha az kritika amit megfogalmazol és nem politikai "harc"

Írótársi tisztelettel: Jártó Róza /mami/

Kedves Róza!

Akár a fantázia szüleményeivel, akár az élettapasztalatok alapján megalkotott életrajzi ihletésű írások megértésével, - hidd el - semmi gondom!
Az pedig, hogy nekem mekkora az élettapasztalatom, nem hinném, hogy egy írásmű kritikájából kiviláglana. Csupán érintve e témát szeretném elmondani, hogy az "átkosban", a 70-es években, nagyon fiatalon voltam KISZ titkár és tíz évvel később, voltam OFPRA igazolvánnyal elismert politikai menekült Franciaországban. A rendszerváltás után hazatatérve közel több mind tíz évig a kisvállalkozók hullám vasútján "tengettem" életemet, majd feladva álmaim egy részét beálltam a bérrabszolgák soraiba sok más társamhoz hasonlóan én is, s most túl a hatvanon, a közelgő nyugdíjas kor nyugodtabb világában reménykedve álmodom tovább.....

De vissza a válaszodhoz....
Természetesen érzékeltem mindazon szándékodat, mellyel, hogy szavaiddal éljek, "..a karrierjébe temetkezett egoista nő.." anyává válásának folyamatát kívántad ábrázolni, ám a jellem alakítás során általad alkamazott képek, eszközök úgy vélem korán sem az író,a te szándékaidat erősítették. Számtalan ellentmondást és ki nem dolgozott részletet átolvasva vált véleményemmé az, hogy nem kellően átgondolt és nem kellő alapossággal.
megtervezett ez az alkotásod.

Egy valóban gyermekre vágyó nő, még ha egosita és karrierista is, a munkahely, a cég érdekeinek latolgatása helyett, a gyermekszoba falának színét és díszeit tervezgeti, boltról boltra járva álmodozik leendő gyermeke ruhácskáiról, játékairól. S ha a gyermeket valóban meg akarja ismerni, és erre lehetősége van, a megyei hivatal helyett sokkal inkább vele tölti az időt, figyeli mozdulatait, gesztikulációit, érezni akarja kis kezének érintését, beköti a kioldódott cipőfűzőjét, betűri a kerítésen csüngés miatt a nadrágjából kifordult ingecskéjét, és egyáltalán a gyermekhez érzelmileg is megpróbál közelebb jutni. Hiszen neki erre talán még nagyobb szüksége van mint a kicsinek.
Ezzel szemben, még azt sem mondhatom, hogy racionálisan összeállított programot készít a gyermek örökbefogadásához, mert amit látok, számomra nem több egy kutyavásárnál, ahol az árú tárgyával csupán a törzskönyv és az oltásilap jár. Jó érzésű eladó ilyen vevőre még a kutyáját sem bízná.
Nem ám a gyámhivatal az árvát!

Ezek a gondolatok viszont korán sem az írásodban található ellentmondások szülöttei, sokkal inkább a valóság általam megélt eseményeinek folyománya.
A mi "nagy családunk" ugyanis kiemelkedő teljesítményt nyújtott az örökbefogadás terén. Az örökbefogadás hivatali bürokráciájának minden lépcsőfokát végig jártam saját gyermekem örökbe fogadása kapcsán, hát hidd el, van "némi" élettapasztalatom ez ügyben is.Két unoka testvérem is azért fogadott örökbe gyermeket, mert nem lehetett gyermeke. S a sors csodája, vagy Isten ajándéka, hogy néhány évvel később már gyakorló anyukaként mindketten gyermekeket szülhettek. Ugyan külső szemlélőként, de része voltam, része lehettem életük e szakaszának, láthattam, érezhettem szinte mindem örömüket bánatukat, sikereiket és kudarcaikat. És volt közöttük bizony egoista, karrierista is! Ma három gyermek boldog főállású anyukája.

Kedves Milton Gray!

Ez a hozzászólásod valóban nem az élettapasztalatról szól. Vannak írások, amik vagy követik a történelmi hűséget vagy a fantázia szüleménye - (i).
Ha követi a történelmi hűséget, akkor a lényeges dolgok az akkori valóságról kell, hogy szóljanak, amikor játszódik a történet.

Sajnálatos módon nálad az alapértelmezéssel van gond. Mert itt az általad idézett résznél kiragadtál egy gondolat-foszlányt, amit valóban lehetne így is értelmezni, ha csak eddig a pontig olvasná el bárki….

De, a valóság más! A valóság, hogy a főszereplő, ez a karrierjébe temetkezett egoista nő, aki a saját vállalkozásának a korlátain nem igazán látott eddig túl egyszer csak bele csöppen az életbe és elkezd nézni…. Még nem lát, de már érzékel…

A lényeg, hogy a mai törvények lehet, hogy szigorodtak, de a majd 30-35 évvel ezelőttieknél maximális volt a káosz. Bármit meglehetett venni akkor (is?) még gyereket is, akár rekordidő alatt.

Nem tudom a korod, de utaltál az „átkosra” akkor nem kell elmesélnem pl. az autóvásárlást, hogy a köznép három évet várt, míg megkapta és olyan színben amilyet kapott, mások meg azonnal és olyan színben amilyet akart! Ha ezt most írnám, meg akkor viccnek venné jó pár olvasó….

A másik észrevételed, hogy bűntényt követett el a nő, mert megzsarolta a férjét…. Naná, hisz a férj se volt piskóta, erről szól a történet a valóságról….Az meg, hogy bűntény-e a zsarolás ebben a történetben és egyáltalán zsarolás-e? A bűntény meg addig nem bűntény, amíg ki nem derül, amit se a férj, se az anya nem akarna igazán…

A lényeget viszont nem érzékelted, hogy ezeket az embereket a körülmény és egy gyermek szeretete és az iránta érzett felelősség szülőkké tette…

Ez a majd 35 évvel elkezdődött történet erről szól….A főszereplőre utalva, van, aki a terhessége alatt válik anyává, van, aki az örökbefogadásból, és van aki soha!

Én az irodalom sokasága közül a szépirodalmat választottam a gondolataim közlésére ahol egy nő érez, gondol. mond és nem utolsó sorban tesz… Megjegyzem, hogy a szépirodalom nem keverendő össze az irodalommal. A szépirodalomra jellemző az egyéni nyelvezet, jellemző, hogy minden szónak, akár szóismétlésnek, vesszőnek jelentése van, hisz magával a gondolattal is ki lehet ennek a nőnek a jellemét fejezni:
„" Éva testvére a megyei gyermekvédelmis. Nem lesz nagy ügy egy gyereket megkapni tőle."
A lényeg, hogy a történet úgy van rendjén, ahogy meg van írva. Ahol szükséges, ott a történelmi hűség, ahol szükséges a szépirodalom minden fordulata fellelhető és minden ott ahol lennie kell, minden féle-fajta hatásvadászat nélkül, mert az írásom nem egy kor-kritika, még akkor sem, ha ez az olvasó számára egyértelműen benne van az írásban, kimondatlanul is.

Kedves Milton Gray!

Nagy szeretettel fogadtam a kritikádat, mert elgondoltatott, hogy mennyi, de mennyi minden történt abba a másik korban ( átkos) amit igenis meg kell osztani másokkal, akik talán ráébrednek, hogy nem olyan rossz ez a kor ahol a törvényi mederben próbálják benne tartani a dolgokat.
Arról nem beszélve, hogy eztán jobban oda figyelek azokra a dolgokra, amikre Te hívtad fel a figyelmemet, hisz újra foglalkozni kellett vele, újra elő kellett vennem a kor-sajtót és a korra vonatkozó jegyzeteim.

Még egyszer köszönet neked ezekért az észrevételekért, amiket figyelembe vettem és foglalkoztam velük. Remélem elolvasod, a 4., az 5., és a 6. részt is.

Szeretettel: Jártó Róza /mami/

Szóval nem is tudom, mivel kezdjem! Lehet, Ida megint megró a kritikám miatt, de azt gondolom, hogy az oldal szinvonalának és Róza alkotói kedvének sem ártok vele, legalább is nincs szándákomban!

A Norbi által tett észrevételek jogosak, bár most nem ez a lényege gondolataimnak.

A történet cselekményében vélek felfedezni kemény ellentmondásokat.
Például:
"Korán indultam. Tudtam, most levegőre van szükségem. Az óvoda mellett vitt el az utam. A kicsik ott csüngtek a kerítésen és lesték az arra járókat. Kinyújtották a kicsi kezüket.

- Anyuka, itt vagyok. Haza viszel - kérdezték kórusba."
*****
Lehet, hogy az átkosban szocializádtam és ezekre a dolgokra érzékenyebb vagyok mint a mai átlag, de nem hinném, hogy az óvodások KORÁN az óvoda kerítésén csüngtek, azt meg még kevésbé, hogy a járókelőket ANYUKÁVAL azonosítanák, és főképpen nem KÓRUSBA!!!!(n)

A történet részletezése nélkül egy másik meghökkentő és meglehetősen extrém részeltre is szeretném felhívni elsősorban Róza figyelmét.
----------------------
"- Tamás! Nekem nincs kifogásom a válás ellen. Kérlek, most ne szólalj meg. Mindenbe beleegyezzek. Egy feltétellel. Gyereket akarok - néztem rá elszántan."
"- Édesem! Neked nem lehet gyereked. Nem lehet! Érted! Nem lehet! "
"Tamás! Vagy a gyerek. Vagy nincs válás - felálltam. Kivettem a pénztárcámból egy ezrest és az asztalra tettem."
--------------------
Vagyis, ha jól értem zsarolással akarta kényszeríteni a hölgy a férjét arra, hogy fogadjon örökbe vele, egy gyereket! Azt ugyanis tudni kell, hogy az örökbe fogadás feltétele a CSALÁD és annak igazolhatóan rendezett környezete, viszonyai! Az pedig, hogy KÜLÖNBEN NINCS VÁLÁS messze elegendő feltétele a házasság bíróság általi felbontásához bármely fél tiltakozása ellenére! Arról nem is beszélve, hogy az örökbe fogadó szülő e fogadalmának minden előnyét és terhét élete végéig viseli, arról le nem mondhat! Vagyis későbbi válás esetén vagy tartásdíjat fizet, vagy egyedül neveli a gyereket!
---------------------
" Éva testvére a megyei gyermekvédelmis. Nem lesz nagy ügy egy gyereket megkapni tőle."
---------------------
A céges számítások mellett ezt nyugodtan nevezhetjük árukapcsolásnak! Mit mondjak? Ez nem egy gyermek után vágyó nő, és gyerekét szerető anyára valló elmélkedés!


A logikai bukfencek labirintusában egy rakás értetlenséggel jutottam a mű végére, ahol, hogy egy korábbi írásom néhány sorát idézzem, "szembe jött velem a valóság intercityje!
"...mint módos és családra vágyó házaspárt kezelve szinte rekordidő alatt megkaptam a gyereket."

Azt már csak halványan, nagyon halványan írom ide,hogy az örökbefogadás intézményéről életközeli tapasztalataim vannak és állíthatom, hogy ebben nincs rekordgyorsaság!!!!

A fentiek konklúziója, hogy ez egy nem kellő alapossággal előkészített írásmű!

Életszerű történet, majd olvasom tovább. Szeretem az ilyen írásokat! Néhány elütés viszont maradt benne. Pl: "kezével egy érdekes mozdulatokat tett"
"Ha még többet akar erről a gyerekről megtudni, akkor a megyénél kell érdeklődnöm"

Norbi