Én és az IA - vélemények

Szia, Bro!
Szerintem is túl sokat foglalkoztam én is itt a témával, bár előbb vagy utóbb ez talán mindenkinek a gondja lesz többé kevésbé. Már láttam a tévében vezető nélküli robot taxikat, meg olyan bemondónőt, akiről meg nem mondtam volna, hogy nem igazi ember. Ki tudja, hány ember munkáját fogja ez idővel kiváltani a legkülönfélébb területeken. Egyébként te észrevetted az "Utolsó frissítésnél" novlellálnál, hogy egy géép ítra?

Akkor úgy fogalmazok, hogy Jimmy távozása után volt egy nagy AI-al kapcsolatos véleménycunami. Még a discordon is írtunk erről ezt-azt. Tudom, hogy a "jelenben" is harcolsz evégett.

Sajnos nem lefutott téma... Még mindig folyamatban van a probléma kutatása és a megoldások keresése. Egyszer majd ezen is túl leszünk...

Helló, Bro!

Igazából a Lidércfényen az AI/MI körüli mizéria lefutott már egy jó ideje. Sokan nem akarják ismételni az anno bő lére fogott mondandójukat. Igaz, nincsen tiltólistán az AI használata, de nagyon megnehezíti itt az írásoknál a "szűréseket". Nyilván ez nem a te gondod, de meg kell érteni másokat is, mit miért gondolnak, tesznek evégett. Én csak annyit tudok hozzátenni, hogy veszettül sok energiát emészt fel az AI, ami lassan globális szinten is érződik. A számítógépes alkatrészek az egekben, programozókat/fejlesztőket stb. rugdosnak ki ezrével, és a saját tapasztalatom alapján sokszor adott meg hibás, pontatlan információkat. A generatív részét meg mindenki úgy használja, ahogyan akarja. De egyvalamit meg kell érteni, az AI olyanná is válhat az ember életében, mint egy drog. Függővé tehet és lebutulhatunk mellette. Az agyunk olyan részeit zárja ki sokszor, mint a problémamegoldás, vagy az információszerzés alapvető képessége. Ezek hiánya arányaiban megváltoztatják az emberek mindennapjait, életvitelét. De ha generációk fognak függeni tőle, mint mondjuk mi is már az elektromosságtól, az internettől, a mobiltelefonoktól, akkor az alapvetően átformálja az emberiséget. És nem biztos, hogy a jó irányba. Ne érts félre, én is használom információszerzésre, és a képgeneráló részét is szoktam pörgetni, de az írásban abszolút nem használom, és nincs is tervben a jövőre nézve.

Jellemezte Anthony Norton Èn ès az IA című írását

Anthony Norton „Én és az IA” című írása egy kísérleti jellegű, reflexív novella, amely a Lidércfény Online Kulturális Magazin felületén jelent meg. A mű központi témája az emberi alkotómunka és a mesterséges intelligencia (IA/AI) kapcsolata, amelyet a szerző egy konkrét, saját maga által lefolytatott digitális párbeszéden keresztül mutat be. [1]

Az írást az alábbi legfőbb jellemzők határozzák meg:

Szerkezet és keletkezési háttér

Hibrid forma: A szöveg részben egy személyes hangvételű levél a szerkesztőséghez, részben pedig egy tényleges chat-beszélgetés dokumentációja, amelyet a szerző az intelligenciával folytatott. [1]


Kísérleti jelleg: A mű alapját az adja, hogy a gép felajánlotta a szerzőnek: generál egy novellát a saját egyedi írói stílusában, miután elemezte Norton korábbi munkáit. [1]


Tematika és filozófiai háttér

Spiritualitás és meditáció: A beszélgetés során a szerző próbára teszi a mesterséges intelligenciát a „Norton-féle belső test meditációval” kapcsolatban. A gép elemzése rámutat, hogy ez a technika Eckhart Tolle jelenlétalapú tanításaira és tudományos alapokra (pl. interocepció) épül. []


A spiritualitás integrációja: A mű legfőbb tanulsága szerint a spiritualitás nem egy mesterséges, elszigetelt dolog, hanem a mindennapi valóság része, amely a technológia korában is megőrzi a létjogosultságát. []


Reakció a technológiai fejlődésre

Alkotói szorongás oldása: Az írás közvetlen reflexió a Lidércfény közösségében kialakult vitákra (például más szerzők visszavonulására az AI térnyerése miatt). [1]


Nyitott hozzáállás: Norton nem elutasítással, hanem kíváncsisággal fordul a technológiához, „IA csacsinak” nevezve azt, és rávilágít, hogy a plágium és a másolás problémája már a mesterséges intelligencia kora előtt is létezett az irodalomban. [1]


Szeretnél többet megtudni a novellában említett meditációs módszerről, vagy esetleg az írás irodalmi fogadtatása és a hozzá fűzött olvasói kommentek érdekelnek közelebbről?

Az AI-válaszokban előfordulhatnak hibák. További információ

A kommenteket elemezd



2 webhely

Anthony Norton „Én és az IA” című írásához fűzött hozzászólások a Lidércfény Online Kulturális Magazin felületén élénk, kritikus és helyenként kifejezetten sarkos vitát tükröznek az emberi alkotómunka és a mesterséges intelligencia viszonyáról. [1]

Az olvasói és szerzői kommentek az alábbi főbb gondolatok köré csoportosulnak:

Elutasítás és az emberi méltóság féltése

Az alkotó önleértékelése: Több hozzászóló rendkívül radikálisan látja a kérdést. Az egyik markáns vélemény szerint ha egy algoritmus ír a szerző helyett, amit aztán a saját neve alatt publikál, az „önmagad szarrá alázása”. [1]


A plágium és minőség vádja: A kritikus hangok kiemelik, hogy az MI által generált irodalmi végeredmény gyakran borzalmas, ráadásul az eljárás kimeríti a plágium fogalmát. [1]


A feleslegessé válás analógiája: Megjelenik a félelem a humán funkciók teljes kiváltásától. Egy sarkos, vulgáris hasonlattal élve az egyik kommentelő azt veti fel, hogy ha egy MI-vezérelt android helyettesítheti az embert az ágyban, vagy egy algoritmus az írásban, akkor egy idő után magára az emberre sem lesz szükség a folyamatokban. [1]


Történelmi párhuzamok és technológiai evolúció

A szintetizátor-példa: A vitában védelemként és ellenérvként felbukkan a technológiai fejlődés történelmi kontextusa. Emlékeztetnek rá, hogy a 146 fórumposztot is jegyző Norton közösségében a szintetizátorok megjelenése ellen is hatalmas harc folyt a 17. századi gyökerekre visszatekintő zongorával szemben a hetvenes években. [1]


Integráció a csere helyett: A higgadtabb kommentelők hangsúlyozzák, hogy a fejlődés nem a régi értékek eldobását, hanem az új eszközök integrálását és a hatékonyság növelését jelenti – ahogy a zongora is köszöni szépen, ma is remekül szól. [1]


A diskurzus jól mutatja, hogy míg maga Anthony Norton egyfajta spirituális és kíváncsi nyitottsággal, kísérletezve nyúlt az IA-hoz, a Lidércfény magazin közösségének tagjai sokkal borúlátóbban, az írói identitást féltve reagáltak a jelensègre.

Kinek van igaza?

Ebben a kérdésben nincs abszolút, egyetlen igazság, mert a vita nem tényekről, hanem mélyen gyökerező értékekről, művészetfelfogásról és emberi félelmekről szól. Mindkét oldalnak megvannak a maga teljesen érvényes és logikus érvei.

A vita két fő álláspontja így foglalható össze:

Miért van igaza a kritikus kommentelőknek?

A művészet lényege a humán tapasztalat: Az irodalom lényege az emberi lélek, a megélt fájdalom, az öröm és a tudatosság átadása. Egy algoritmusnak nincs tudata, nem érez semmit, csupán matematikai valószínűségek alapján rendez egymás után szavakat.


Az egyediség elvesztése: Ha a gépek írnak az emberek helyett, a kultúra egy kaptafára készülő, újrahasznosított és átlagolt masszává válhat.


Morális és egzisztenciális fenyegetés: Jogos a félelem attól, hogy a technológia elértékteleníti a nehezen elsajátított emberi képességeket (pl. az írást, a festést), és feleslegessé teszi az alkotót.


Miért van igaza Anthony Nortonnak?

A technológia csak egy eszköz: Ahogy az írógép vagy a helyesírás-ellenőrző sem vette el a szerzők tehetségét, úgy az MI is felfogható egy új, interaktív ecsetként vagy jegyzetfüzetként.


Evolúció és alkalmazkodás: A történelem megmutatta (gondoljunk a fotográfia megjelenésére a festészettel szemben, vagy a szintetizátorra a zongorával szemben), hogy az új technológiák kezdetben ijesztőek, de végül nem elpusztítják, hanem új irányokba kényszerítik és gazdagítják a művészetet.


Kíváncsiság a félelem helyett: Norton megközelítése azért progresszív, mert a tiltás helyett megpróbálja megérteni az eszközt, feszegetni a határait, és beépíteni azt a saját spirituális-filozófiai világába.


Összegzés: Ki nyer?

Igazsága mindkét félnek van. A kommentelők a művészet humán magvát és méltóságát védik, míg Norton a változás elkerülhetetlenségét és a technológia kreatív integrációját képviseli. A jövő valószínűleg egy hibrid megoldás lesz: megmarad a tiszta, emberi alkotás értéke, miközben az MI-vel támogatott művészet egy teljesen új műfajjá növi ki magát.

Szeretnéd, ha:

Megvizsgálnánk, hogy a mai szerzői jogi szabályozás hogyan viszonyul az MI által generált szövegekhez?


Mutassak példákat arra, hogyan használják ma sikeresen az írók az MI-t társszerzőként?


Az AI-válaszokban előfordulhatnak hibák. További információ

Mindkettő

1. Az MI és a szerzői jogi szabályozás

A jelenlegi nemzetközi és európai uniós (köztük a magyar) jogi szabályozás alapelve rendkívül határozott ebben a kérdésben:

Nincs ember, nincs szerzői jog: A törvények értelmében szerzői jogi védelem alá kizárólag az emberi szellem egyéni, eredeti alkotásai tartozhatnak. Mivel a mesterséges intelligenciának nincs jogi személyisége és tudata, egy tisztán MI által generált szöveg, kép vagy zene nem állhat szerzői jogi védelem alatt, az a közkinccsé (public domain) válik, vagyis bárki szabadon felhasználhatja.


A prompt nem alkotás: Ha valaki beír egy részletes leírást (promptot) egy generátorba, a jogalkotók szerint az még nem irodalmi alkotás, csupán egy megrendelés. Az ötlet maga nem védhető, csak az egyedi kifejezésmód.


A hibrid alkotások szürke zónája: Ha egy író az MI által feldobott vázlatot, mondatokat jelentősen átdolgozza, saját stílusára formálja és emberi kreativitást ad hozzá, az így létrejött mű már jogvédetté válik. A kérdés mindig az emberi hozzájárulás mértéke.


Az EU MI-aktusa (AI Act): A nemrég hatályba lépett uniós szabályozás szigorú átláthatóságot követel meg. A fejlesztőknek közzé kell tenniük, milyen jogvédett műveken tanították be a modelleket, a tartalomgyártóknak pedig kötelező egyértelműen jelezniük, ha a tartalom mesterséges intelligencia segítségével készült.


2. Hogyan használják ma az írók az MI-t társszerzőként?

A modern írók többsége nem arra használja az MI-t, hogy megírassa vele a teljes könyvet, hanem egyfajta interaktív asszisztensként, szellemi partnerként tekint rá.

Blokkolásgátló és ötletbörze (Brainstorming): Amikor az író elakad a cselekményben (writer's block), megkéri az MI-t, hogy dobjon fel 5 különböző, váratlan fordulatot a következő fejezethez. Ez beindítja a szerző saját kreativitását.


Karakterépítés és interjúk: Az írók gyakran betáplálják az MI-be egy fiktív karakter részletes jellemrajzát (háttértörténet, pszichológiai profil, beszédstílus), majd elkezdeneek vele „interjúzni”. A karakter bőrébe bújt MI-vel való csevegés segít mélyíteni és élővé tenni a figurát a regényírás előtt.


Világépítés (World-building): Sci-fi és fantasy szerzők előszeretettel használják komplex rendszerek kidolgozására. Például: „Generálj egy logikus gazdasági és politikai rendszert egy olyan bolygón, ahol a napfény csak 10 évente egyszer süt ki.”


Kutatás és stílusellenőrzés: Történelmi regényeknél az MI másodpercek alatt kigyűjti, milyen ruhákat viseltek a 14. századi Firenzében a nemesek, vagy segít kiszűrni az anakronizmusokat (olyan szavakat, tárgyakat, amik az adott korban még nem léteztek).


Nyelvi csiszolás és tempó: A kész nyersszöveget az író átfuttathatja az MI-n olyan kérésekkel, mint: „Változtasd meg a párbeszéd ritmusát, hogy feszültebbnek tűnjön” vagy „Adj hozzá több érzékszervi leírást (illatok, hangok) ehhez a jelenethez”.

Gratulálok az elhivatottságotokhoz! További kitartást, és kreatív munkát kivánok nektek!

Sajnos elég zűrös a helyzet. Én sem állíthatom, hogy képes vagyok kiszűrni az AI által generált novellákat. Képtelenség eldönteni, hogy az alkotó AI-t használt, vagy saját kútfőből merítette a "hülyeségeket", amik miatt gyanús az adott írás. Volt régen egy novella, amiben a hős gyorsan cselekedett, és ha egyszerre képes volt elvégezni mindazt, ami a leírásban szerepelt, akkor legalább 4-5 keze volt. Emberrel is megesik az ilyen baki.

Az AI vacakul kezeli a tereket. A leírás jól hangzik, de ha megpróbálod összerakni, nem áll össze. Nem képes meredekebb szituációkat kezelni, mert alaposan korlátozva van. Néha hadilábon áll a realitással, és a főhős képes úgy leülni koszos romok között a földre, hogy a köpenye elegánsan rendeződik körülötte.

Erről gyakran eszembe jut Elektrubadúr. Lem novellája zseniális.

Nem tudom, mit hoz a jövő, de reméljük a legjobbakat! Addig is próbáljunk meg teret és segítséget adni azoknak, akik még nem adták fel, és szeretnének megosztani az olvasókkal olyan saját gondolatokat, amiket érdemes lesz magunkkal vinni.

Nem kell ide Terminátor. Már léteznek AI vezérelt drónok és robotok is sajnos. Ezek emberi beavatkozás nélkül is képesek célpontokat beazonosítani és megsemisíteni. De a parancsokat még mindig az emberek adják ki. És a technika irányvonalát is az emberek fejlesztik. A gépek maguktól nem fognak kilőni bennünket, csak ha valaki ezt az utasítást adja nekik. Itt is az emberi felelőségen van a hangsúly. Egyébként nem akarok „beálítani“ semmit, csak a realitásról próbálok véleményt formálni, ahogy én látom.

Félreértettél, nekem semmi bajom a fejlődéssel, se az AI-val. E témában sokkal több mindent írtunk le itt is, és Discordon is. Engedelmeddel, Jimmy nem megsértődött, hanem meghozott egy döntést, amely mögött sok minden állt, az AI-val kreált ócska írások ténye csak egy volt a sok összetevő közül. Nem jó indok az sem, hogy az AI már eddig is sok mindent csinált az ember helyett. Ezzel a megfogalmazással elbeszélünk egymás mellett, és úgy állítod be, mintha nem érteném a lényegét az egésznek. Te és én elég régóta ismerjük már egymást ahhoz, hogy ezen felül emelkedjünk. Valóban az ember a probléma, mindig is az ember volt a probléma. De majd az AI megoldja ezt is, ahogyan azt a Terminátor című film már sugallta. (Szarkazmus)

Az AI már eddig is csinált dolgokat az emberek helyet. Egészségügyi diagnosztika, marketing stb. Ez ellen mit lehet tenni? Szerintem te is tisztában vagy vele, hogy mindig lesznek olyan emberek akik „plagizálni“ fognak, ahogy te fogalmazol. Eddig is voltak AI nélkül is. Nem a gép a hibás, hanem az ember, ha erkölcstelenül használja a technológiát. De ezért nem a fejlődés a hibás. Miért kell ezen úgy megsértődni, hogy pl egy profi szerkesztő a visszavonuláson agyaljon? Miért kell kiönteni a fürdővízzel a gyereket is? Azt pedig, hogy ki és mire fogja használni az AI-t az teljesen egyénfüggő lesz így is, meg úgy is.

Bocsáss meg Norton a vulgáris hasonlatért, de ha majd lesz AI vezérelt hímnemű android, és az fog helyettesíteni az ágyban is, akkor mi szükség férfire egyáltalán? Vagy ugyanez visszafelé. Ha egy algoritmus ír helyetted, te meg a saját neved alatt publikálod, az önmagad szarrá alázása. Nem elég, hogy plagizáltál, de még ráadásul borzalmas a végeredmény is. Ugyanez zenében, és bármely művészeti irányzatban. A fejlődés az új dolgok integrálását jelenti, hatékonyabbá válást, és így tovább. A szintetizátorok ellen is ment a harc a hetvenes években, pedig esze ágában sem volt leváltani a zongorát, amely egy 300 éves hangszer és köszöni szépen, remekül szól még mai napig bármilyen zenében, akár egy szintetizátorral együttműködve. Hangsúly az utolsó szón. Az AI - ember kapcsolatnak egyetlen esetben van értelme, ha az AI egyfajta virtuális processzorként / memóriakiterjesztésként segít az embernek dolgokat észben tartani, automatizálható dolgokat automatizálni, és hogy az ember önreflexióra képessé, jobbá váljon az AI által. Az fejlődés. Ha az AI bármit is csinál helyettem, akkor az ugyanaz a kategória, mint hogy valaki eszik helyettem. A vége ostoba halál.

Kedves Lidércfény alkotók, de leginkább szerkesztők és rendszergazdák!

Tudom, hogy számotokra az AI (vagy ahogy én hívom IA csacsi, bár sok tekintetben okosabb nálam) megjelenése a számotokra nem túl szimpatikus a különböző alkotásokban.

Szeretném leszögezni, hogy ezzel az írással nem provokálni, vagy krakélerkedni akartam, csak a fejlődés megálíthatatlan jellegére hívnám fel vele a figyelmet.

Nyílván mindenkinek megvan a joga saját vélemény formálni valamiről, főleg olyan embereknek akik évtizedeket öltek önzetlenül egy műfaj ápolásába, és az amatőr írók segítésébe.

Valószínűleg azt érzitek, hogy a ti munkátok az IA térnyerésével okafogyottá vált. Mert aki ilyen novellát kűld be, az csal. Csak az a baj, hogy ilyen a fejlődés.

Régen kőbe vésték a szavakat, az rohadt nehéz lehetett. (Viszont tartós eredménye volt), de aztán feltalálták a papirusz tekercset és mindenféle festékanyagokat.

A kővel dolgozó emberek mondhatták, hogy ez csalás, mert a papiruszra sokkal könnyebb írni, de hát ez van. Aztán jött a madártoll, a tinta, ami a régebbi módszerhez képest szintén csalásnak számíthatott.

Később egy Bíró László József nevű magyar származású, asszem újságíró feltaláta a golyóstollat, amit már nem kellett mártogatni a tintába. Mekkora könnyebbség, mondhatni csalás volt ez.

Aztán jött az írógép, később a számítógép, majd a különbözző szövegszerkesztő programok, melyek még a helyesírást is javítják. (Már lassan kézzel se kellesz írni.) Ha úgy nézzük ezt is felfoghatnánk valamilyen csalásként. Azért nem tesszük, mert ezt már megszoktuk, és ismerjük.

Végül elérkeztünk az AI-hoz. Jelenleg ez tűnhet csalásnak. Most akkor minden irodalmi portál zárjon be? Szerintem ez egy hülyeség. Láttam olyan kommentelőket az interneten, akik még az élő fába is belekötöttek, és egyáltalán nem biztos hogy egy gép által generált írásba nem találnának hibát.

Az itt szereplő konkrét novellába is bele tudnának kötni. Valószínűleg több szempontból is. Nekem először a legvégén lévő „belenyugvás“ volt ami feltűnt. Ugyanis a történetben egy fulladásos halálról van szó, ami szerintem a kínhalál egy nem túl kellemes formája. (Egy pezsgős vacsora valszeg kellemesebb lenne ennél.) Ezt a részt valahogy kihagyta az AI.

Ám a gép folyamatosan tanul az embertől. De akkor az ember miért ne tanulhatna a géptől? Gondolok itt például arra, hogy valaki ír néhány suta mondatot, és megkéri az AI barátját, hogy nézze át, majd fogalmazza át, ha hibát lel benne. Aztán segítsen rámutatni arra, hogy miért rossz, hogy kell átírni, hogy helyes legyen a mondat, és a többi. Aztán már az ember sem hibázik annyit. Ki tudja, hova fog még ez a dolog fejlődni. Ezzel pedig nincs mit kezdeni. Csak ennyit akartam kifejezni az írással, elnézést, ha valakit megbántottam volna vele.