A sötétségen túl - vélemények

Az alapötlet nem rossz, de sok a pontatlanság, kétértelműség a szövegben, ami kibillenti az olvasót.

Először a madarak jelezték távozásukat, nem hagyva hátra mást népes családjukból, csak a legkitartóbbakat. Szárnyaik útján távoztak, elragadva magukkal a napkorong utolsó, melegséget sugárzó pillanatait.

Mit értesz "népes családjukon"? Ha költöző madarak, akkor az adott fajból megy mindenki (az összes költőpár az idei kicsinyekkel), kivéve azokat, akik képtelenek repülni. Ők nem a legkitartóbbak, hanem a halálraítéltek. Vagy a család az összes madár szinonímája, és a legkitartóbb fajokra gondolsz, amik bírják az extrém hideget?

Szárnyaik útján távoztak...

Furcsa lett volna, ha gyalog vágnak neki az útnak... Vigyázni kell a szépen hangzó mondatokkal, mert ha egy kicsit is túltolod őket, önmaguk paródiájává válnak.

Ha pedig az élővilágnál tartunk, mit keresett egy téli álmot alvó medve a tavon tél közepén?

Érdemes lenne átgondolni a falu társadalmi felépítését is. Ez egy nagyon kicsi település a világ végén, ahová csak a legbátrabbak mernek letelepedni, mert jobb életet szeretnének a családjuknak. Ilyen körülmények között egyedül szinte senki nem képes a túlélésre. Ahhoz az egész család összefogására van szükség. A férfi műveli a földet a nagyobb gyerekekkel, az asszony viszi a háztartást, a kicsik segítenek a ház körül, ha pedig gond van, jönnek segíteni a rokonok (testvérek, sógorok, unokatestvérek...stb.). Ehhez képest több tucat magányosan lakó áldozata volt a lénynek. Ők eddig hogy maradtak életben? Ki főzött a magányos pasikra? Ki vágott az erdőben tűzifát a magányos nőknek?

Nagyobb városokban lehet, hogy tétlenül nézik a sok ismeretlen halálát, de egy kisebb közösségben mindenki ismer mindenkit, mindenki rokon valamilyen szinten. Már az első haláleset is mélyen megrázott volna mindenkit, hiszen egy testvért, unokatestvért, sógornőt, jó szomszédot veszítettek volna el. Egy rokon elvesztése is borzalmas és dühítő, miért vártak volna a sokadik áldozatig az óvintézkedésekkel?

A lény miért a házukba zárkózott embereket támadta meg, amikor ott voltak a közelben a sokkal finomabb haszonállatok?

Miért mentek el dermesztő hidegben a befagyott tóig, ahol ők is simán halálra fagyhatnak? A lény bejárt a faluba, simán állíthattak volna neki csapdát a közelben is.

Geir sötétben hogy mert lövöldözni egy lényre, akivel több társa is közelharcot folytatott? Simán eltalálhatott volna falubelit is.

Hogy került a barlanghoz a sok emberi csont, ha hetekre volt a legközelebbi település, a faluból pedig korábban nem tűnt el senki?

Érdemes lenne újra végigmenni a történeten. Szépen, lassan. Járd be a helyszínt! Költözz be egy kicsit a faluba! Állj meg az első lerombolt ház romjainál, emlékezz, ki lakott benne! Érezd a veszteséget, az űrt, amit maga után hagyott! Ropogjon a hó a talpad alatt! Piruljon ki az arcod a hidegtől!

...és amikor minden a helyére került, mesélj nekem az élményeidről! Nem kellenek a túlfogalmazott, díszes kifejezések. Mondd el az igazat olyan szavakkal, amik pontosan adják vissza a tényeket és az érzéseidet! Segíts nekem, hogy melletted állhassak a te világod sötét, fagyos valóságában!

Isten hozott a Lidércfényen!