Fórum - Ihlet, mint olyan

[Előző] [1] [2] [Következő]
Kétvirág
Felhasználó
2013.06.24 13:05
207 hozzászólás
Nálam ez elég érdekesen tud alakulni:
Biztosan kell a dologhoz "némi" érzelmi töltés.

Egy vershez ennyi elég is. Utána még némi utómunka és kész. Itt az a mókás, hogy ugyan tudathasadni / idegösszeomlani készülök éppen, a Mű mégis sokszor valami ciki-cuki rózsaszínségnek születik meg. Magam sem értem, miért.

A novellákhoz két "löketre" van szükségem: az első az ötletet robbantja a fejembe. Ezután kidolgozom a történetet gondolatban, majd el is felejtkezem róla. :-)
A következő érzelmi válságnál aztán már ki is írom magamból. Jobb esetben még átolvasom, belejavítgatok kicsit, és ennyi.
Ida
Admin
2013.06.23 10:01
927 hozzászólás
Nekem először is kell egy konkrét cél és egy határidő. Magamtól szinte soha nem fogok semmilyen írás elkészítésébe. Ha megvan a téma, nagyjából átgondolom, mik azok a fontosabb elemek, amikre fel lehet építeni az írást, aztán gyorsan formába öntöm. Az utómunkálatokkal nem sokat szoktam foglalkozni, maximum átolvasom még párszor a szöveget.
A. G. Stone
Felhasználó
2013.06.22 16:34
5 hozzászólás
Én is eleinte érzésből írtam. Arról, ami éppen az eszembe jutott. Ihlet csak ritkán szállt meg igazán, ezért kevés novella látott napvilágot. Mostanában tudatosan tervezem meg az írásaim és van egy visszatérő témám, illetve műfaj, amiben a továbbiakban szeretnék alkotni, és ez a magyar történelem. ;-)
Gaven
Felhasználó
2013.06.21 22:16
12 hozzászólás
Régen száz százalékban érzésből írtam, aztán volt némi utómunka és kész. Ma már általában előre megtervezem az írásaimat hogy mit akarok beleírni. Ritkán van már olyan hogy csak úgy neki állok és lesz belőle valami. Illetve van még a kevert amikor elkezdem érzésből és aztán neki állok tervezgetni.
Kapitány
Fejlesztõ
2013.06.21 06:41
560 hozzászólás
Én úgy szoktam írni, hogy először megírom a cikket elejétől a végéig, majd hasonló mennyiségű vagy több időt rászánva átírom itt-ott, cserélgetem a szórendet stb. Azaz elég rendesen szerkesztek még utólag :-)
Tracker
Felhasználó
2013.06.21 01:17
30 hozzászólás
Kvízkérdés: Mennyire szerkesztitek meg a műveiteket? Csak érzésből írtok, ami jön, úgy mintha egy saját élményt mesélnétek el baráti körben, vagy minden szó, és mondat a helyén van, okkal? Melyik a szimpatikusabb számotokra?
Ida
Admin
2013.02.28 23:45
927 hozzászólás
Nekem a határidők segítenek.:-D

Régebben a házidogáim is mindig az utolsó napokban készültek el. Most pedig ígértem Kapitánynak egy könyvajánlót, amit már ideje lenne összehozni.

Sokat segít, ha tudom, hogy kinek fog szólni az adott írás. A könyvajánlóimat pl. mindig nektek írom, hátha ti is kedvet kaptok az adott regény/kötet elolvasásához.:-)
Kétvirág
Felhasználó
2013.02.28 22:47
207 hozzászólás
Szóval ötlet van, csak nem tudod kivitelezni?
Én is ilyen állapotban vagyok szintén hónapok óta.

Azért (vagy ezért?) vannak stratégiáim:
V1, Hasonló stílusú művek olvasása. Ezt akkor vetem be, ha valami vers készülődik, de nem jut ki.
V2, Vacak műveket akkor veszek elő, ha az előző nem vált be: fel szoktam dühödni rajtuk, hogy ennél még én is jobbat írok, és meg is írom. :-)

N1, Novellaelakdás esetén: Tartom az időrendi sorrendet, tehát az első elakadt ötletem dolgozom ki először. Akkor is, ha már vannak jobbak (itt tartok most).
N2, Zeneterápia: kitalálok egy zenét, amit szeretek, és csak íráskor hallgatom. Előbb-utóbb reflexszerűen írni kezdek tőle.
N3, Az előzőekkel együtt alkalmazandó: simán leülök, és jusztis írok. Nem baj, ha nem tetszik. Később át lehet variálni, de átlendít a holtponton. Néha. Talán.
De egy próbát megér. ;)
Norton
Felhasználó
2013.02.28 08:30
146 hozzászólás
Talán hülyeséget mondok, de próbáld meg belevinni az írásba az életed dolgait: például a "karaktereket", akik bosszantanak, vagy lelkesítenek, a kellemetlenségeket, vagy a kríziseket. Nem konkrétan azt, ami történt, hanem elvonatkoztatva - átformálva, egy fantáziavilágba, más körülmények közé rakva és megváltoztatva az eseményeket. Talán még jót is fog tenni neked. :-)
TharBael
Felhasználó
2013.02.27 23:36
79 hozzászólás
Alkotói válságkor van valakinek valami nagyon ütős ellen-tervezete?

Hónapok óta semmit nem sikerült írni, csak rövid pársorosokat...és azokkal sem voltam megelégedve. Káoszban áll a magánéletem is, családi krízisek váltják egymást hónapról hónapra, emellett az egyetemi és a lakótársi stressz pedig meggyilkolja az ötleteimet -amikből viszont van bőven- a kivitelezés szintjén. Lassan ott tartok, hogy már fáj az alkotás hiánya, és hiába alakítok nyugodt kellemes, boldog és kiegyensúlyozott pillanatokat, esetleg napokat magamnak olyankor sem megy semmi. Valaki tapasztalt már hasonlót, és ha igen hogy lendült át rajta?

Előre is ezer köszönet, meg egy fehér galamb a szürke égre! :-)
Ida
Admin
2011.01.12 22:25
927 hozzászólás
Már el is küldtem. Mámorító érzés.:-D
Ida
Admin
2011.01.12 21:59
927 hozzászólás
Már csak 8-10 sor kell, és kész a házi dolgozatom, OH YEAH!:-D

Végre kidobhatom a rohadt almát, kivehetem a lábam a jeges vízből és leszedhetem a fejemre kötözött vánkosokat. Egyébként is fogytán van a leértékelt szaloncukrom. Epresből még van pár szem, de az nem ízlik.:-(
bam
Felhasználó
2011.01.12 10:09
9 hozzászólás
Ó, akkor Schiller köszönöm!:-) Lehet Hölderlin egy életrevaló ihletet kapott anyukájától, aki állítólag hadilábon állott a férfiakkal mint olyanokkal és nem örült annak, hogy a gyermeke egyben a fia is. Nos, ki szavaz Budapest fölgyújtására? :-| Tudom hogy Néró nem is.. De hátha, most valakinek segít:roll:
Ida
Admin
2011.01.11 23:50
927 hozzászólás
Nekem kapásból az jutott eszembe, hogy Xenothep egészségét komoly veszély fenyegeti, ha mindezt ki akarja próbálni egyszerre.:shock:
Jimmy Cartwright
Admin
2011.01.11 23:27
507 hozzászólás
Akkor a rohadt almás, forró csokis pitét sok sörrel, jégbe mártott lábbal, fekve, vánkosok közé dugott fejjel kell elfogyasztani. Tuti a hatás! :D Az említett nagyok csak tudhattak már valamit... :D
Kapitány
Fejlesztõ
2011.01.11 22:04
560 hozzászólás
Lehet még próbálkozni ;-)

"Nagyon sok írónak különös lelki izgalomra van szüksége, hogy dolgozhasson. Schiller jeges vízbe mártotta a lábát, mikor költött. Pitt, a nagy angol államférfi és szónok, több liter sört ivott, mielőtt az íróasztalához ült. Milton, a híres vak költő, aki diktálta leányainak az «Elveszett paradicsom» című gyönyörű vallásos költeményét, munka közben vánkosok közé dugta a fejét. Leibnitz, a nagy német tudós, csak fekve tudott gondolkodni. Rossini mindig ágyban komponálta gyönyörű operáit."
http://mek.niif.hu/01900/01908/01908.htm

Vagy:

"Lapjaink Különféléi közt ezerszer is ismétlődik, szinte restellem említeni, hogy Schiller rohadt alma szagánál dolgozott."
http://epa.oszk.hu/00000/00022/00028/00634.htm

:lol: :lol: :lol:
Ida
Admin
2011.01.11 22:01
927 hozzászólás
Az ihlet most nekem is jól jönne. Meg kellene írnom egy átkozott házi dolgozatot, és egyáltalán nincs kedvem hozzá.:-(
Xenothep
Felhasználó
2011.01.11 20:21
243 hozzászólás
Rendben, hiszek nektek. Holnap sütök rohadt almából pitét, és leöntöm forró csokival. De ha ebből sem lesz elég ihletem befejezni legalább az éppen aktuális novellámat, akkor aztán végképp nem tudom, mit is tegyek. :-?
Kapitány
Fejlesztõ
2011.01.11 18:46
560 hozzászólás
A csoki meg a süti programozás közben is segít :-)
bam
Felhasználó
2011.01.11 14:37
9 hozzászólás
Wilde szerint (aki persze inkább közepes mintsem nagy író, bár a meséi igen kellemesek): "A nagy író nem azért ír, mert írnia kell, hanem azért mert írni akar." Állítólag Hölderlin vagy valamelyik másik német, rohadt almát szagolgatott ihlet forrásaként. Goethe meg a forró csokira esküdött :-D képzelem mennyi kakaóbab konvertálódott betűkké a Faustban...
Ida
Admin
2011.01.10 21:50
927 hozzászólás
Az én múzsám iszonyú lusta, és ha csak rajta múlna, soha nem sarkallna egyetlen sor leírására sem. Először is kell neki egy határidő (lehetőleg minél szorosabb), aztán egy pontos terv vagy elképzelés, végül legalább egy személy, aki örülni fog a produktumnak. Ha viszont ezek megvannak, pár óra alatt bármit össze tudok dobni. Inkább a részleteket segít helyre tenni, és a nyelvi kivitelezésben segít. Nem is annyira az alapötlet megadásával támogat, hanem inkább ihletett állapotot teremet, amiben képes vagyok szárnyalni. Az pedig nagyon jó érzés...:-)
Xenothep
Felhasználó
2010.12.28 00:48
243 hozzászólás
Igen, így ahogy mondod. Ezért folytattam végül is, ezért küldtem be ide is két írásomat, és ezért fogok írni továbbra is. A módszerek ismerősek. Van egy regényem, amit úgy írtam, hogy még a képernyő hátterem is azt a hangulatot árasztotta. Egy mappában vannak azok a zenék, amiket az írása közben hallgattam; néha szükséges ennyi még, hogy visszataláljak a hangulathoz.

(Elméletileg trilógia lenne, de valószínűleg nem készül el, mert még van valami, ami szükséges lenne a folytatáshoz: napi három Cataflam tabletta hat óránként. Borzalmas időszak volt. 2 hét alatt írtam meg a regényt, napi 15-16 órákat írva, kint szakadt a hó, én meg csak bedobtam a következő tablettát, és felhangosítottam a zenét. Ráálltam arra a vacakra - eredetileg egy fogíny gyulladás végett szedtem, de az már rég elmúlt, én pedig még mindig szedtem. Azóta nem tartok itthon.)

Szóval át tudom érezni, amiről írtál, és a hasonlatod nagyon is találó. Erre utaltam az előző hozzászólásomban is. Egy gyereknek nem kell zene, vagy képernyő háttér, hogy felidézzen bármit is, mivel még benne él. Egy nagy varázslat az egész. Ha ki akar lépni a valóságból, csak elképzel egy másikat és kész.

Ezt kell újra tanulnom.
Jimmy Cartwright
Admin
2010.12.28 00:23
507 hozzászólás
S a főszerkesztő uraság (vagyis én) még mindig képtelen megjegyezni hogy a muszáj pontos jével írandó... :-) Ez valami rossz beidegződés lehet...
Jimmy Cartwright
Admin
2010.12.28 00:14
507 hozzászólás
Elgondolkodtatott ez a néhány sor. Lehet, buta hasonlat, de...

Van egy csomó félbe hagyott írásom. Jó részükkel nem is érdemes ma már foglalkozni, azonban vannak olyanok is, amelyek ma még mindig megmozdítanak bennem valamit. Meg hát kínlódom (az esetek többségében szó szerint) a "Valóságos álom"-mal is, időről-időre, aminek szintén megvan a maga oka.

Namost, amikor előveszem egyiket-másikat, hogy újraolvassam, folytassam, megpróbáljam befejezni, akkor nem csak az újra elolvasásával igyekszem ráhangolódni, hanem felidézem, megkeresem, meghallgatom azokat a zenéket, amelyeket akkoriban hallgattam. Felütöm azokat a könyveket, magazinokat, amelyeket azokban az időkben olvastam. Talán egy-két korabeli filmet is megnézek. Egyszóval igyekszem visszahozni bármilyen lehetséges módszerrel az akkori hangulatot. Van, amikor sikerül, van, amikor nem, de ha összejön, felgyúl bennem ugyanaz a tűz. Fura, de talán gyermeki ártatlanságnak, naívságnak lehetne nevezni leginkább, ami ilyenkor újra a felszínre tör bennem. Amikor nem számít, hogyan fogalmazok, csak írok, ahogyan jól esik. Afféle nem mondhatom el senkinek, így inkább leírom magamnak érzés. Hogy utána valójában mi lesz az írással, átszerkesztem-e, úgy hagyom, az már igazából nem érdekel. A történet kijött belőlem... vagy nem, s megint elakadtam... nem is számít, hisz jól esett kiírni magamból.

Mert nem is mindig kell egy írásnak mondanivaló, sőt, még az sem, hogy szórakoztató legyen, vagy kikapcsoljon. Vannak történetek, amelyeket csak le kell írni. Számomra valahol beteges az a szemlélet, hogy nem írok, ha csak az asztalfiókba teszem. Az ilyen ember bértollnok, nem igazi, nagybetűs író. Éppen ezért szeretem olvasni az amatőr alkotásokat. Többségük nem azért készül, hogy azzal bármennyit is keressenek. Van bennük valami báj, valami kellem (időnként valami olyasmi, ami régi önmagamra emlékeztet), még ha a fogalmazás borzalmas is, vagy hibák tömkelege zúdul az olvasóra (akinek nem inge, ne vegye gatyára).

Írni kell. Írni muszály. Különben a szavak, a mondatok, a történetek az ember fejéből a lelkiismeretébe költöznek. Onnan pedig nehéz visszacsalogatni, papírra vetni őket.
Jimmy Cartwright
Admin
2010.12.27 23:00
507 hozzászólás
Megint tanultam valamit. Köszönöm.
[Előző] [1] [2] [Következő]