Árnyak a sötétben

Fantasy / Versek (993 katt) bel corma
  2011.08.02.

A démonok dobjai a dögvész
darabos dallamát dörögték,
durva hangjuk nékik a diadal,
nékünk a kín hangját nyögték.

Fanatikus gárdánk hős hadai
acélba burkolva vitézkedtek,
mit sem hátrálva hulltak, de
nékünk csak perceket nyertek.

Hörgésbe fulladó sikolyaik
pengeként martak agyunkba,
rekedt bömbölés válaszolt rá,
pokoli düh vegyült e hangba.

A trónterem baljós sötétjében
remegő kézzel fogtuk kardunkat,
a félsz az iszonyat maszkjává
torzította verítékes arcunkat.

A holt csendben csak reszelős,
sípoló lélegzetünk hallatszott,
ám szilánkokká tört a némaság,
s a kapu dübörögve elhajlott.

A vastag, vasalt kapu azután
az újabb rohamtól szétszakadt,
s beözönlött a trónterembe a
hideg és dermesztő iszonyat.

Nem emlékszem, hogy a véres
őrületből hogyan menekültem,
sebektől kínozva, botorkálva
egy poros alagútba kerültem.

Ám ahogy elhagyott erőm, a
puszta sziklára lerogytam,
papírt véve, remegő kézzel
az emlékeim írásába fogtam.

Hideg ujjaim között a pennát
én egyre nehezebben forgatom,
de írok, míg még megtehetem,
mert a halál közelít, hallom.

A sűrűsödő sötétben sikolyok
kúsznak felém, utolsó emlékem,
hogy a követ kaparászva egy
fekete árny mozog a sötétben...

Előző oldal bel corma
Vélemények a műről (eddig 4 db)