Elengedlek

Szépirodalom / Versek (1272 katt) bel corma
  2011.08.03.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2011/9 számában.

Kedvesem, csitt, csak aludj
el most szépen, s csendben
jéghideg, törékeny testedet
itt tartom remegő kezemben.

Úgy mint apa a gyermekét,
lassan s lágyan ringatlak,
és füledbe halkan suttogva
szép szavakkal nyugtatlak.

Szerető szózattal csitítalak,
felejtsd el a keserű kínokat,
csak szállj, ugye látod már,
az angyali, arany partokat?

Menj, az ezüst fátylon túl,
a tündérek éneke hívogat,
fejedben csilingel hangjuk,
és édes kacajuk simogat.

Az arcodon békés mosoly,
óvatosan a földre fektetlek,
szabad vagy, csak menj, én
elengedlek, mert szeretlek.

Előző oldal bel corma
Vélemények a műről (eddig 2 db)