Kardok dala

Fantasy / Versek (967 katt) bel corma
  2011.07.26.

Kráni katonák, sötét angyalok,
halálom ígéretével megihlettek,
felétek én némán meghajolok,
e harcban a múzsáim lesztek.

Láncing sikít, fáradt szemei
ropogva megadják magukat,
s kardjaim tovább zümmögik
túlfűtött, vérgőzös dalukat.

A markolattal most lesújtok,
halk reccsenés, valaki hörög,
drámai aláfestés a dalomhoz,
mely most agyamban dübörög.

Eltáncolok, egy tőr mélabús
szívemhez majdnem utat talál,
lágyan mozdítom csuklómat,
és arcomra vérpermet szitál.

Majd kardjaim ezüst ívekből
hálót szőnek a testem köré,
s kiket sziszegve simítanak,
csendben omlanak lábaim elé.

Átszellemült, kipirult arccal
bíbor pengéimet törölgetem,
s mélyen kortyolva a levegőt,
végső rímeimet elrendezem.

Előző oldal bel corma