Gyöngyök
Lelkem forrásából merítek nektek
tiszta, hűvös harmatcseppeket,
érzésekkel, s némi tehetséggel
formálok belőlük igazgyöngyöket.
Ha szépre szomjazik a szívetek,
akkor szivárvány színbe borítom,
és ha tetszik gyöngyház fénye,
cserébe csodálatotokat kapom.
Minden egyes versszakkal adok
egy apró, aranyló lángot nektek,
ami ha megsimogatja a lelketek,
fénye tovább tündököl bennetek.
A gyöngy megfakul, de szépsége
talán nyomot hagy egyikőtökben,
s édes emléke elevenen él majd
tovább általa az emlékezetben.
Ennyi volt a varázslat, amit most
kavargó szavakból bűvölni bírtam,
remélem valakinek tetszett eme
egyszerű mű, mit ide karcoltam.
