Linktár

Elválva

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2022/9 számában.

Tűnődöm az Idő egyszerűségén.

Mosolyod, mely az Öröklétben felragyogott,
sosem halványult, szívemben vágyott
emlék maradt a viszontlátásra.
Nem másra, csak egymásra számíthattunk,
bár falakat húztunk, szétválva,
elmerengve, időn túli
térben fekve.
S ott lent, mélyen, a Homályban,
valami furcsa Fény derengett.
Szendergett, bágyadt sálba volt kötve,
s körülötte forgott az Univerzum mezsgyéje.
Ebben élve töltöttünk eónokat, s szívcsakránkban
összekötve zuhantunk a Földre
szétválva Férfira és Nőre.
Keressük egymást időről időre,
bár a kérdés megmarad:
miért vagyunk összenőve?

Ezen töprengek, mikor felnézek az órára,
s eszembe jut az Idő múlása.