Linktár

Zpercesek – A vér ura

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2022/9 számában.

Beatrice Redburn álmatlanul forgolódott. Az úrnő karja lüktetett a fájdalomtól, a gyolcs megbarnult az áteresztett vértől. Nem a kín tartotta ébren, hanem az önvád.

Az elmúlt hónapokban a városban sok nő megbetegedett, többen meghaltak. A helyi urak feleségei magukra maradtak. A legtöbbjük férje a Londonban vagy a gyarmatokon intézte az üzleteit. Az asszonyok, mint Beatrice, tehetetlenül nézték a betegség terjedését. Az egyikük elmesélte, hogy a londoni hölgyeknél divat lett a hajósokhoz hasonló tetoválásokat készíttetni.

Beatrice nem tudta, hogy mit gondoljon erről, de látta, hogy a gondolat felvidította barátnőit. Úgy vélte, talán ez a kis merészség pozitív energiával tölti meg a ködös napokat. Mégis, a tetoválás elkészültét követő estén mérgesen feküdt. Úgy érezte, rossz szájízre vall ennyi halál között ilyen közönséges dolgokat művelni.

Azon az estén, ahogy kíntól izzadtan, enyhén remegve próbálta lehunyni a szemét, a háló ablakai kitárultak. Fekete denevér landolt a párkányon, majd felvette egy ember alakját. Hiába lépett a szobába halkan, az éber Beatrice sikoltva fordult felé.

– Lord Golga! – fedte el magát a takarójával. – Mégis mit jelentsen ez? Honnét került maga ide?

A férfi nem válaszol, csak hosszú nyelve nyalta végig hegyes fogait, ahogy látható élvezettel sétált az ágy felé. A sötét ruhás férfi köpenye bőrhártyás szárnyként libbent fel. Karmos kezének árnyéka kinyúlt a holdfényben, megragadta a takarót és lerántotta a nőről.

Beatrice sikoltani akart, de a nyakát már elkapta a vámpír, szemei úgy csillogtak, mint egy éjszakai ragadozónak.

– A friss vér szaga hamarabb idecsalt, mint terveztem – súgta szinte elhaló hangon Golga. – Sok barátnődet és pár szolgálódat akartam még megkóstolni előtted.

A nő megértette, hogy az, amit eddig betegségnek hitt, nem több, mint a vámpír lassú mészárlása. Kezeivel el akarta lökni magától a lényt, de az meg se rezzent. A vérszívó nem bírt a vágyaival, letépte a gyolcsot és a karba harapott. Beatrice nyöszörögni sem bírt a fájdalomtól.

Aztán Golga a torkához kapott, és remegve a földre zuhant. Mielőtt porrá vált, még próbálta átkozni a nőt és a keresztet mintázó tetoválást. Maradványait az esti szél kifújta az ablakon.

Az egyik szolgáló berohant a remegve fekvő úrnőhöz.

– Jól van, úrnőm?
– Igen – súgta Beatrice, miközben a szemfogai egyre nagyobbra nőttek. – Csak nagyon szomjas vagyok.