Zpercesek - Gyenge vad
Hawtorne a dzsungel sűrűjében vezette a társait.
– Gorilla? Erre? Tudod te, hogy merre járunk, Hawtorne?
A bajszos férfi bozótvágóval a kezében megvetően visszafordult.
– Smith – emelte rá a pengét. – Nem tudod, mi az a vadászat! Én ezekben a dzsungelekben járok tíz éve. A legnagyobb vadász vagyok, akit Afrika látott, ugye fiúk? – kérdezte a helybéli segítőket, aki mosolyogva bólogattak.
– Látjátok? Én vagyok Afrika Mestere! Csak kövessetek, szőrt növesztek a mellkasotokra.
– Voltak kint rinocéroszok – legyintett Smith. – Az is elég.
– Ó, nem, barátom – súgta fókuszálva a bozótvágásra Hawtorne. – Afrika legnagyobb vadját keressük. A gorillát.
Az angol urak fáradtan nézték, ahogy Hawtorne az utat kereste. Óvatosan odalépett az egyik helyihez.
– Erre mondtad? Erre vannak azok a gyámoltalan tekintetű majmok?
– Ige’, uram.
– Helyes, nehogy befürödjek ezek előtt, mert akkor téged raklak a falra!
Ezzel félrelökte a fekete férfit.
– Előremegyek, kikergetem őket, hogy nektek, hölgyeknek már csak lőni kelljen.
Hawtorne büszkén előre tört. Hosszas keresés után meglátott pár gorillát a messzeségben, egy furcsán barnás levelű bokrokkal és fákkal teli réten. Felemelte a puskát. Nem akart rájuk lőni, csak megrémiszteni őket, hogy fussanak. Ha támad, ők is támadnak, ha szétugrasztja őket, akkor csak egy menekülőt kell hátba lőni.
Mikor az egyik gorilla meglátta, felugrott, furcsán kapálózott és hangokat adott ki. Hawtorne mérgesen kirontott a fedezékéből. Lőtt egyet a levegőbe, de a gorilla nem menekült. Még egyet lőni akart, de belépett a barna leveles területre és a teste átalakult.
– Ne gyere közelebb! – üvöltötte a gorilla emberi nyelven. – A hely átkozott és… már késő…
Hawtorne látta, hogy a kezei olyanok, akár egy gorilláé. Pánikolva elfutott. Hiába hallotta a gorillákat emberi nyelven szólni utána, csak menekült. Egy nagyobb ág fejbe vágta és gurulva esett a földre. Mindene fájt. Remegve, nehézkesen felkelt. Hallotta a nevetést. A vadásztársai, akiket ő hozott ide, egyként célozták be.
– Méghogy veszélyes vad, nézd, milyen gyámoltalan! – mondta lövés közben Smith.
– Az, uram – értett egyet az afrikai.
– Azt mondtad, erre még van? – kérdezte Smith.
– Ige’, arra! – mutatott az átkozott föld irányába az afrikai.
