A nyugdíjas kiborg V. rész

Horror / Novellák (325 katt) Claudius Oltarimanus
  2022.07.20.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2023/5 számában.

Miután ép bőrrel kiértek az utcára, Tibor így szólt Jenőkéhez:

– No Jenőke kiélvezkedted magad?
– Hagyjál békén! Darth Vader kínzógömbje sehol sem volt ennek a nőnek a melléhez képest! De most, hogy élve megúsztam ezt a dolgot megfogadom, hogy többé nem veszek részt a hülyeségeidben!
– Jól van, ne háborogj már, te Jedi lovag! Mutasd, mit zsákmányoltál!

Jenőke odaadta Tibinek a rúzst:

– Szép munka volt! – nyilatkozott elismerően Tibor. – Hogy fog ennek a papa örülni!
– Ugyan, minek tud örülni egy halott?
– Hát, hogy milyen szép lesz, ha-ha-ha!
– Gondolod, hogy sikerül élethű arckifejezést biztosítani vele a papának?
– Szerintem igen. Mutasd ide nekem az alkarod belső felét! Ott halványabb a bőrszín és jobban látszik a rúzs hatása.

Jenőke kinyújtotta a jobb karját, míg Tibor gyengéden beledörzsölt egy kis rúzsmintát a bőrébe. Szemmel láthatóan meg volt elégedve az eredménnyel:

– Látod Jenőke? Szerintem tökéletes a színárnyalat!

Ekkor azonban egy öregasszony kezdett rikácsolni feléjük az egyik lakóház harmadik emeleti ablakából:

– Mit piszmogtok ott, átkozott huligánok? Kotródjatok innen, vagy a fejetekre borítom a háromnapos macskaalmot! – kiáltotta, majd fenyegetően meglóbálta a kezében lévő lapátot, amely tele volt háromnapi macskaürülékkel.

A két testvér erre sietve kereket oldott. A Nyugati pályaudvarra érve megtöltötték a kulacsukat csapvízzel, mire Jenőke megszólalt:

– Rossz belegondolni, mi lett volna, ha az öregasszony a fejünkre borítja a macska kakit! Akár még toxoplazmózist is kaphattunk volna!
– Az csak a terhes nőkre veszélyes te szerencsétlen!

Az utazás a továbbiakban zavartalan volt, így Tibor és Jenőke élményekben gazdagon, és a sikeres küldetésen felbuzdulva érhetett haza:

– Nézd papa, mit hoztunk neked! – mutatta Tibi a rúzst a kiborgnak, amely kikapcsolt állapotban ült az ebédlőasztalnál. – Holnapra pirospozsgásnak kell lenni, mert jön a postás a nyugdíjjal! Ez a pesti kiruccanás kissé leapasztotta a pénztárcánkat.

Másnap újból elő kellett készíteni a terepet, a nyugdíj átvételéhez. Az Esmeraldától lopott rúzzsal finoman kifestették a kiborg szürkéssárga arcát, amelynek révén egészen élethű lett a néhai Inotai Kázmér arcszíne. Tibor leült a számítógéphez, hogy működtetni tudja a beszédszintetizátort, Jenőke pedig a kiborgot mozgatta.

Morvai Ágoston postai kézbesítő nem sokkal háromnegyed tizenkettő előtt csöngetett be a házukba:

– Itt az idő, Jenőke!– mondta Tibor – Indítsd el a papát a kertkapuhoz!

És Jenőke ekképpen cselekedék.

– Ne olyan darabosan! Finoman, érzéssel…! Úgy! Jó lesz!

Hamarosan már a kertkapu felé caplatott, hogy üdvözölhesse a postást:

– Jó napot kívánok!
– Üdvözletem Kázmér bácsi! Örülök, hogy jobban van! Meghoztam a nyugdíját!
– Nagyszerű! Hozott papírt a meghatalmazással kapcsolatban?
– Persze, itt van! Tessék kitölteni, megvárom!

A kiborg elvette a pénzt és a papírt, majd visszaslattyogott velük a házba. A házban, Tibi üdvrivalgásban tört ki:

– Győzelem! Jenőke, hamisítsd a szaggatott vonalra a papa aláírását, aztán írjuk alá mi is!
– Rendben! – felelte Jenőke

Miután aláírták a meghatalmazást, Jenőke visszairányította a kiborgot a postáshoz:

– Ehun van-e! – mondta a kiborg – Így már szabályos?
– Igen! – felelte a postás, miután átvette a meghatalmazást. – Minden a legnagyobb rendben! Viszontlátásra Kázmér bácsi, és jó egészséget!
– Köszönöm! Most már elleszek egy darabig!

De több szó már nem hagyta el a kiborg ajkát, mert Jenőke visszairányította őt a házba. Miután a kiborgot kikapcsolták, a két testvér, tanácskozásba kezdett:

– Hát ezzel is megvolnánk! – mondta Jenőke – Mit gondolsz, Tibi? A papával tudunk házimunkát is végeztetni, mint például mosogatás, kertészkedés?
– Technikailag elképzelhető, de ilyen esetekben is nekünk kell mozgatnunk a távirányítóval, ami macerássá teszi az egészet. Egyszerűbb, ha a házimunkát magunk végezzük. Valamint ha minden munkába belevonjuk a papát, akkor idő előtt elhasználódik. A lényeg, hogy a legfontosabb feladatát a nyugdíj felvételét minél hosszabb ideig el tudja látni. Szerintem ne is használjuk másra.
– De a szomszédok nem fognak gyanakodni, ha egész álló hónapban nem látják?
– Nem hiszem, hogy ebből probléma lehetne. Ismersz valakit, akivel jóban van a szomszédok közül?
– Szerintem Arnold bácsival egész jóban volt a papa! Az ő kedvéért néha megsétáltathatnánk a kertben.
– Gondolod? Na jó, rendben van! Ha szép idő lesz, időnként sétáltatjuk. Csak szép kíméletesen! Már csak azért is, hogy ki ne essünk a gyakorlatból, ha a nyugdíj felvételhez kell mozgatni a papát!

És ennyiben maradtak. A kímélő üzemmód bevált, hála a gondos karbantartásnak és tartósításnak, Inotai Kázmér mumifikált porhüvelye még ma is sok pénzt nyúl le, a TB zsebéből.

VÉGE

Előző oldal Claudius Oltarimanus