Egy (nem túl) píszí fantasy történet

Fantasy / Novellák (524 katt) Jimmy Cartwright
  2022.06.26.

Egyszer volt, hol nem van, élt egyszer egy Király, amíg meg nem halt. Ennek a Királynak volt két szép lánya, meg egy csúnya. Sajnos az istenek nem adták meg a Királynak azt, amire a legjobban vágyott. Ráadásul fiút sem sikerült neki nemzeni, pedig második leghőbb vágya volt egy valódi trónörökös. Így kénytelen volt a lányait férjhez adni, hogy talán majd így szülnek neki egy fiúunokát, de eleddig egyetlen kérő sem felelt meg az elvárásainak. Egyszer aztán szörnyű tragédia érte; végre talált egy megfelelő kérőt, de az egy buta párbajban életét vesztette. Ráadásul a csúnya királylány egyik napról a másikra eltűnt a palotából. Pontosabban a közös családi vacsorán még részt vett, ám a reggelinél már nem jelent meg. Ugyan a Király ezt nemigen sajnálta, ám a hír gyorsan szárnyra kelt, és a nép egyre-másra összesúgott a Király háta mögött, így az uralkodó kénytelen volt felhívást eszközölni.

Közzétette, hogy aki felderíti, hol van a csúnya hercegnő, és visszahozza a palotába, annak odaadja a lánya kezét, meg az ország felét. Egy vicces kedvű fiatalember azonban az összes plakátra odaírta, hogy „Kezem nekem is van.” Ám ez a kijelentése ma már csak múlt időben állja meg a helyét.

Hamarost hős, nemes, és erkölcsileg feddhetetlen lovagok járultak a Király elé. Tökéletesen kidolgozott izomzatukat ugyan elfedte a napfényben megcsillanó páncélzatuk, de így is igen impozáns látványt nyújtottak. A Király többször is megtörölte remegő szája szélét a szemle alatt. Az utolsók között érkezett azonban egy igazi különlegesség. A hatalmas termetű, fekete bőrű lovag messzi tájról utazott e vidékre, hogy szerencsét próbáljon. Egy ágyékkötőn és a vállára vetett köpenyen kívül szinte nem is viselt más ruházatot. A Király magában elrebegett egy imát, hátha mégis meghallgatják az istenek, és beteljesülhet végre leghőbb vágya. Rámutatott hát a szerecsenre, és privát meghallgatásra invitálta fenséges lakosztályába. A fényes páncélú lovagok csalódottan köpködtek és szitkozódtak, majd közösen elvonultak a gőzfürdő irányába.

A Király elsőként részletesen kifejtette a helyzetet az ébenfabőrű lovagnak, majd kitért arra is, hogy ha már itt van, az eltűnt csúnya lányát is megkereshetné. A hős elfogadta az ajánlatot, ám neki is volt egy kitétele. Azt kérte a Királytól, hogy az ő leghőbb vágya is teljesüljön, és egyszerre ágyba vihesse a Király két szép lányát. A Király kénytelen-kelletlen egyezett bele, és a következő feltételt szabta: ő is jelen lesz az aktuson, és miközben nézi, könnyít magán. Mire mindezt megbeszélték, elérkezett a vacsora ideje, és a közös étkezés során a Király a két szép lányával is közölte a beszélgetésből rájuk tartozó részeket. A lányok csak irultak és pirultak, ám magukban örültek, hogy végre nem csak titokban elégíthetik ki másfajta éhségüket. A vacsora végeztével aztán a Király és a fekete bőrű hős kézen fogva távoztak az uralkodó hálószobájának irányába.

A Király reggel kissé elgyötörten, de anális boldogabban ébredt, majd rögtön hálát adott az isteneknek, hogy végre meghallgatták kérését, és teljesítették leghőbb vágyát. Ezt követően azonban hiába kereste ébenfa bőrű kedvesét maga mellett, hisz a hős, és feddhetetlen erkölcsű lovag már a vár főterén mutatta be különleges harci tudományát néhány fényes páncélú lovag segédletével. Ez utóbbiak azonban először furcsán néztek a beolajozott testű fekete férfira, aki arra kérte őket, szabaduljanak meg páncéljaiktól, és ők is olajozzák be magukat. Néhányan elég bátrak voltak, és így is tettek, míg a többiek kört alkottak, és a szerecsen hős elmagyarázta ennek a harci módszernek, az általa birkózásnak nevezett sportnak a szabályait. A Király már arra ért oda, hogy a földre terített állatbőrökön a fekete bőrű hős és három hófehér bőrű lovag fura pózba gabalyodva küzdenek egymással, és kielégíthetetlen vágyaikkal. Nosza, a Király sem volt rest, és félrevont egy hozzá közel álló, jóképű, dús szakállú lovagot.

A nap többi része az ébenfa színű lovag számára a felkészüléssel telt. Megpróbált minél több információhoz hozzájutni a szolgálóktól, cselédektől, szakácsoktól, és egyéb palotabeli alkalmazottaktól a csúnya hercegnő hollétével kapcsolatban, ám a hetedik sikeres próbálkozás végén már csak némi meleg levegőt sikerült magából kipréselnie. Azonban cserébe számos érdekes, és hasznos pletykát megtudott, amelyekről a vacsoránál rendre be is számolt a Királynak. Viszont az eltűnt csúnya hercegnőről senki nem tudott semmit. A Király az ébenfekete hős teljesítményének elismeréseképpen jutalmul megengedte, hogy a következő éjszakán és napon át pihenjen. Így a szerecsen lovag Szentheverdel napot tartott, és mind lélekben, mind testben felkészült a következő éjszakára.

A vacsora után a Király, a két szép lánya, és a fekete bőrű hős együtt vonultak félre a lányok lakosztályába, ahová később néhány palotabeli alkalmazott is bebocsátást nyert. A hajnalig tartó orgia után a Király engedélyével mindannyian pihenőnapot tartottak.

A következő reggelen az ébenfekete hős elérkezettnek látta az időt, hogy felkerekedjen, és ha kell, hetedhét határon át keresse és kutassa a Király csúnya lányát, de a Király párás tekintete arra késztette, hogy maradjon még pár hetet. Néhány tucat orgiával és pár hasznos információval később végül mégis útnak indult.

Észak felé vette az irányt, mivel azt derítette ki, hogy arrafelé, a távoli hegyek mélyén, egy barlangban él egy sárkány, aki néhanapján szűz lányokat ragad el. Mivel a Király lánya olyan csúnya volt, hogy bizonyítani sem kellett ártatlanságát, ezért teljesen logikusnak tűnt arrafelé indulni. A fővárostól ezen irányba csak pár órányi gyaloglásra volt a következő település, amelynek már a széléről lehetett hallani valami csetepatét. Mire hősünk a főtérre ért, némileg elcsendesült a lárma. Ahogy meg tudta ítélni, a falu teljes lakossága összegyűlt itt, ám a szerencsés terepviszonyoknak, és magas termetének köszönhetően látta, ahogyan a tér közepén felállított bitófa talapzatán öt megtermett férfi tart lefogva egy barna bőrű nőt. Ketten a lábán, ketten a kezén, egy pedig a nyakán térdelt. A látványra elő is vette tarisznyájából a birkózáshoz használt olajat, de gyorsan rájött, hogy ezzel most inkább hátrányba kerülne. Így szárazon vágott utat a tömegen, hogy megkérdőjelezze a helyi igazságszolgáltatás által éppen eszközölt eljárást. A talapzaton azonban a falu vezetője is megjelent, aki felvilágosította hősünket, hogy ez a szégyentelen némber megbecstelenítette az ő lányát. A lefogott amazon hangosan felnevetett, majd csak annyit közölt, hogy neki nincs is mivel ilyet tenni. Ebben az őt lefogó férfiak is egyet kellett értsenek, és kissé enyhítettek a nyomáson. Ám a falu vezetője nem engedett, és bizonyítékot akart látni.

– Na, azt már nem! – préselte ki összeszorított fogain keresztül az amazon, mire az őt lefogó férfiak ismét nagyobb erőkifejtéssel éltek irányába.
– Megengedi kisasszony, hogy én vizsgáljam meg, mint független szakértő? – tette fel ébenfekete bőrű hősünk a kérdést.
– Vizsgáljad meg a saját ánuszod azzal a lóbaszó lőcsöddel te nigger söpredék! – sziszegte az amazon, miközben megpróbált kiszabadulni az egyre jobban ránehezedő férfiak alól.
– Nono! – mosolyodott el a szerecsen lovag. – Mind így kezdi, aztán alig bírnak velem betelni.
– Micsoda egy beképzelt kis takonypóc vagy te!
– No de hölgyem! Épp próbálom kimenekíteni kellemetlen helyzetéből.
– Na persze, hogy egy másik helyzetbe hozzál!
– Csak egybe?
– Hogy az a mocskos fantáziájú szemtelen fráter...!
– Kikérem magamnak! Nekem sasszemeim vannak.
– Vájják ki a hollók!
– Ne haragudjon kisasszony, nem értettem jól! Bizonyára a torkán térdeplő úriember tevékenysége okán. Azt mondta: „A vajákos az holvót?”.

Az amazon nyakán térdelő férfi kicsit elszégyellte magát, és enyhített a nyomáson.

– Frászt, azt mondtam, vájják ki a szemed a hollók!
– Az nem lenne számomra túlzottan előnyös, főleg, hogy egy csúnya királylányt keresek, akit elrabolt egy sárkány. Persze ha egy ronda, vén, pucér varázslót keresnék, akit egy gorgó rabolt volna el, akkor megfontolnám a lehetőséget.
– Várj! Csak nem Drakóniát keresed?
– Hogyaza! – csapta magát homlokon ébenfekete bőrű hősünk. – Hát nem elfelejtettem megkérdezni, hogy hívják az eltűnt csúnya királylányt!
– Ez a sárkány neve, te agyatlan barom!
– Ó, értem! A sárkány nevét sem tudom. Egyáltalán, a sárkányoknak is van nevük? No mindegy is. Lehet, hogy őt keresem, igen. Tudod, hol tanyázik?
– Tanyázik? Nem egy parasztról beszélünk de ökör! Rendes lakhelye van egy kényelmes barlangban pár nap lovaglásra innen.
– Már ne haragudjon kisasszony, de a lovaglással nem jutunk előrébb... Vagyis, maga a hátas állatra gondolt! Persze! Ehhhmmm...
– Ha segít kiszabadulnom innét, meglovagolom... Akarom mondani magával lovagolok. Nekem is van elintézni valóm azzal a sárkánnyal.
– Ez esetben teljesítenie kell a falu vezetőjének kérését, és bizonyítékkal szolgálnia arról, hogy magácskának nincsen olyan... hmm... képessége, amellyel kárt tehet egy fiatal szűzlányban.
– Ez esetben le kell húznia az ágyékkötőm és az alsóneműm.
– Zene füleimnek! Akarom mondani... természetesen kisasszony, más vágyam sincs... vagyis, minden további nélkül, erkölcsi felelősségem teljes tudatában, jó lovaghoz méltóan, az igazság kiderítése céljából...
– Gyere már, és rántsd le!
– Ne kérje többször! – felelt a fekete bőrű hős lovag, s egy könnyed szökkenéssel a talapzaton termett. Jelezte az amazont lefogó férfiaknak, hogy enyhítsenek a nyomáson, majd egy gyakorlott mozdulattal térdig lerántotta a nőről az ágyékkötővel együtt az alsóneműt is.

Még az ő lélegzete is elakadt az eléjük táruló látványtól, pedig már sok mindent látott.

– Tudtam! Tudtam! – sikongatott a falu vezetője! – Van neki az is! Van neki az is!

Az amazon, kihasználva, hogy a megdöbbenéstől már alig fogják le a férfiak, ütött, rúgott és harapott, majd, miközben visszarántotta magára alsóneműjével együtt az ágyékkötőjét is, és talpra ugrott. Kiosztott még pár kemény, állcsúcsra és orrnyeregre mért ütést, majd karon ragadta a még mindig hitetlenül őt bámuló szerecsent, és magával vonszolta a tömegen át. A tömeg szétvált előttük, miközben az emberek sűrűn vetették magukra a keresztet. Az amazon a főtéri fogadó előtt kikötött lovakhoz rángatta hősünket, mire végre az is feleszmélt, s mindketten nyeregbe pattanva gyors vágtára ösztökélték az állatokat. A települést messzi maguk mögött hagyva végül megálltak, hogy szusszanjanak egyet.

– Ez meleg helyzet volt – szólalt meg pihegve az amazon. Termetes keblei gyakran emelkedtek a sűrű lélegzetvételtől. A fekete bőrű hős lovag szeme csak úgy kidülledt a látványra.
– Remélem – kezdte –, lesz még forróbb is...
– Ábrándozz csak, amíg lehet! – pihegett az amazon. – De, ha hozzám beszélsz, akkor a fejem itt van, és nem ott lentebb.
– Aha, lentebb... Már akartam is kérdezni arról, ott lentebb.
– Mi van? Még nem találkoztál amazonnal? Nem tudtad, hogy mi mind hermafroditák vagyunk? Szerinted hogy szaporodnánk a külvilágtól elzártan, férfiak nélkül?
– Aha, aha! Ennek így van értelme.
– Na, menjünk tovább, mer' ezek még képesek, oszt' kaszát, kapát, vasvillát, meg fáklyát ragadnak, hogy máglyán elégessenek.
– Akkor előtte már csak azt mondd meg nekem, hogy tényleg elcsábítottad a falu vezetőjének lányát?
– Én? Őt? Dehogy! Inkább fordítva, miután kilesett a fogadó fürdőjében. És megelőzve a következő kérdésed, nem én tiportam le az édes kis liliomait.
– Ó! – konstatálta hősünk. – Akkor ki?
– Állítólag egy kentaur. Nekem legalábbis ezt mondta.
– Egy ken... taúristen! – képedt el hősünk, akinek, ha nem lett volna fekete színű bőre, az most hófehérre vált volna.
– Vannak, akik a különlegeset szeretik...
– Ne is mondd tovább, inkább induljunk!

Ezzel le is zárták a beszélgetést, és nem is szóltak egymáshoz, míg a sárkány barlangjának bejáratához nem értek. Dehogy! Ez nem igaz! Természetesen sokat beszélgettek útközben, csak ezt a témát zárták le. Egyébként kiderült, hogy az amazonnak viszonya volt az elrabolt csúnya királykisasszonnyal is, ami már-már több volt, mint viszony, viszont a sárkány közbeszólt, és ezen a ponton mégis visszajutottunk a fenti témához. A királylány beleszeretett a sárkányhölgybe, akivel minden bizonnyal megbeszélték a további közös életüket, majd egy éjjel a sárkány eljött a palotába, s közös megegyezéssel, teljes egyetértésben, együtt visszatértek a barlangba. Hisz a királylánynak a királyságban úgysem teremne babér, legalább akkor legyen boldog és szabad.

– De, ha ez tényleg így van, akkor tulajdonképpen miért is megyünk mi a sárkány barlangjába? – kérdezte kissé értetlenül szerecsen bőrű hősünk.
– Jaj! Nem figyelsz! – fakadt ki az amazon. – Hiszen én akartam feleségül venni a királylányt, illetve előbb hazavinni, bemutatni a szüleimnek, meg tudod, minden ilyesmi. Szóval most megyek, és halálra baszom ezt a sárkányribit, aki elrabolta életem szerelmét, akit így jól megmentek, hazaviszek, ésatöbbi.
– Na várj! Úgy értettem, halálra baszod a sárkányt.
– Nem szó szerint te kretén! Mit gondolsz, miért vannak itt nálam ezek a fegyverek?
– Huh! Azért most megnyugodtam kicsit. Bár, meg kell mondjam...
– Perverz állat!
– Mos'mér'? – vigyorodott el a szerecsen lovag. – Az eszedbe sem jut, hogy a királylány miért a sárkányt választotta helyetted?
– Tán, mert hosszabb és vastagabb a farka?

Fekete bőrű hősünk a válasz hallatán köpni, nyelni nem tudott. Végül mégis kipréselt magából egy kérdést.

– Miért, a sárkány is... izé... olyan, mint te?
– Nem, dehogy, te agyatlan barom! A sárkány farkára értettem. Amúgy náluk is két nem van, hím és nőstény, ráadásul tojással szaporodnak.
– Értem én, értem! – bólogatott a szerecsen. – De arra céloztam az előbb, hogy lehet, a sárkányhölgy jobban megérti a királykisasszonyt. Hisz tudod, mindketten magányosan élnek, nem túl szépek, kilógnak a sorból, összesúgnak, pletykálnak a hátuk mögött, miközben szemtől-szembe benyalnak nekik meleg szarig, bár ez némileg képzavar, de érted, hová kívánok kilyukadni.
– Értem, persze, csak közben megint a melleim bámulod, tehát elég egyértelmű, hogy milyen lyukra is gondolsz.
– Ne haragudj, de egyszerűen vonzzák a tekintetem. Mintha ott lenne a tömegközéppontod... Honnan veszek ilyen kifejezéseket?
– Felejtsd el!
– Szóval esélyem sincs?
– Ne azt felejtsd el! Néha én is mondok furákat.
– Akkor van esélyem nálad?
– Az attól függ.
– Mondd, mitől? – lihegte hősünk.
– Hogy mennyire szereted a különlegességeket.
– Ez esetben el tudnék tekinteni... attól az apróságtól.
– Na, majd meglátod, mennyire apróság is az!
– Mikor...? Akarom mondani... más egyéb szempontból tökéletes alakod van. Karcsú csípő, kecsesen izmos hát, vállak, karok, lábak, gyönyörű pofi, csodás haj. Egy szó, mint száz, szexuálisan kívánatos vagy. És háltam már férfival is, tehát nem lenne túl nagy újdonság.
– Nocsak, nocsak! Onnan már csak egy bakugrás a kentaur.
– Na, azér' vannak határok! – csattant fel a megkérdőjelezhetetlen erkölcsű, fekete bőrű hős lovag.
– Oké, oké! – nevetett fel az amazon. – Este táborverés után az enyém lehetsz.
– Én fordítva gondoltam.
.zstehel méyne za nátu sérevrobát etsE !éko, ékO –
– Hogymivan?
– Azt mondtad, te fordítva gondoltad, hát elmondtam visszafelé, hogy értsd.
– Úgy gondoltam fordítva, hogy te leszel az enyém.
– Jó, arról is lehet szó.

Így is lett. Amint alkonyodni kezdett, tábort vertek, megvacsoráztak, majd hajnalig tartó, kimerítő, szégyenletes szexuális aktusok sorozatába kezdtek. Ebből kifolyólag másnap alig bírták a lovakat megülni. És rettentő fáradtak is voltak. Harmadnap estére elértek a hegy lábához, ahol a sárkány barlangja volt. Úgy döntöttek, ma éjszaka már nem döntik meg egymást, így reggel kipihenten vághattak neki a sárkány hősies legyőzésének, a királylány megmentésének, és a boldog befejezésnek.

Egy bőséges reggeli után fel is kaptattak egy viszonylag kényelmes ösvényen a barlang bejáratához, amely egy igen szépen faragott fakapunak bizonyult. Az ébenfa színű hős, erkölcsileg feddhetetlen lovag illendően bekopogtatott, majd kivonta kardját. Hamarosan léptek halk zaja hallatszott, és kinyílt az ajtó.

– Hú, az ördög vigye, micsoda egy förtelmesen ronda teremtés ez a sárkány! – szakadt ki szerecsen hősünkből, s már lendítette is a kardját, hogy levágja a fejét.
– Megállj, te, vadbarom! – kiáltotta az amazon, s kardjával hárította a halálos csapást. – Ez szívszerelmem, életem párja, létezésem egyetlen értelme, a csúnya királykisasszony!
– Bocsánat, elnézést, kissé elragadtattam magam! Biztosan az adrenalin. Meg úgy tűnik, alábecsültem a „csúnya” kifejezést. Ó, az összes istenekre! Te nagyon ronda vagy! Már ne is haragudj!
– Semmi baj, már megszoktam – mondta édibédi, csilingelő, és felettébb erotikus hangján a csúnya királylány.
– Ó, hogyaza! – fakadt ki ébenfekete színű hősünk száján, miközben lágyékára tekintett. – Soha nem volt még ilyen rövid idő alatt ennyire nagy és kemény.
– Kezded érteni, hogy többek között miért költöztem ide?
– Aucs, te lány! Még egy hang és...
– Szia édes amazonom! – simult a csúnya királylány kedvese keblére, majd forró csókkal folytatta a köszöntést.
– Bazdmeg! – nyögte feddhetetlen erkölcsű, fekete bőrű hősünk, s miután hatalmasat élvezett, ájultan rogyott össze.

Egy kényelmes ágyon tért magához, miközben épp egy fura lény hajolt fölé, akinek a ránézésre is bolyhos, selymes, puha szőrét önmagában is rendkívül kellemes érzés lett volna simogatni. Már épp emelte volna fel a kezét, hogy meg is tegye, ám rájött, hogy le van kötözve. A lény felé fordult, s ébenszín hősünk egy rendkívül kedves, egyúttal kifejezetten vonzó, erotikával túlfűtött szempárba nézhetett, melyet hatalmas, rebegő szempillák kereteztek. Bár az arca a szeme alatt előre nyúlt, és úgy nézett ki, mint egy mesefigura, s itt is mindenütt halványkék pihe-puha szőr fedte, hősünk mégsem tudott másra gondolni, minthogy miért van lekötözve, és ki lehet ez. Meg persze közben arra is, hogy vajon e lény hím, vagy nőnemű, bár végül úgy döntött, ez mindegy, megdönti, ha lehet.

– Pfúj! Micsoda mocskos gondolatok! – szólalt meg a lény szinte éteri, ámde határozottan női hangon. – Mi az, hogy hála az isteneknek? Szégyentelen!
– Üdvözöllek szépségem! – kezdte a szerecsen. – Ki vagy te, ha szabad kérdeznem? Na, várjunk csak! Te hallod a gondolataim?
– Nem, dehogy hallom! Ilyen tudománytalan kérdést feltenni! A gondolatnak nincsen hallható hullámformája, ezt tudhatnád. Úgy lenne helyes a kérdés, hogy: „Érzékeled a gondolataim?”. Ha így tennéd fel, akkor a válaszom igen lenne.
– Őőő... Akkor elnézésed kérem az előbbiekért. Tudod, mostanában sok... őőő... stressz ért.
– Aha, persze! El tudom képzelni, mennyire lehet stresszes királyokkal, királylányokkal, meg kidolgozott izomzatú, fényes páncélú lovagokkal, hermafroditákal, és ki tudja még kikkel naponta többször is szexelni.
– Ugyan, hagyd édesem! – hallatszott kissé távolabbról egy édibédi, csilingelő, és felettébb erotikus hang. – Gyere inkább, és fejezzük be ezt a hármast, amit elkezdtünk.
– Jaj! Ne! – nyögött fel a fekete bőrű hős lovag, amint megérezte, hogy fallosza hirtelen ismét kőkemény lett.
– Jól van, de akkor addig ez a fiatalember itt kap még egy kis altatót – mondta a halványkék szőrű lény, és finoman hősük arcába lehelt, aki azon nyomban el is szundított.

Amikor magához tért, még mindig le volt kötözve, és akárhogy erőlködött, senkit sem látott a közelében. Úgy gondolta, egy barlangban van, de sokkal inkább úgy nézett ki, mint valami hegybe vájt épület. A mennyezet magasan volt, széles, nagy, nyílt tereket látott maga körül. Ágya egy falhoz volt tolva a fej felőli részével, s mögötte a falon vastag falvédő lógott. Ekkor tudatosult benne, hogy teljesen mezítelen, és nem csak a keze, de a lába is ki van kötve. Hiába hallgatózott, hangokat sem hallott.

– Hahó! Van itt valaki? Kedves amazonom! Csúnya királylány! Hahó!
– Ne óbégass már! Felvered az egész házat! – bukkant ki az egyik sarok mögül a halványkék szőrrel borított fej. – Úgy látszik, kicsit több altató kellett volna. Mondjuk, úgyis mindjárt reggel. Remélem, kényelmesen fekszel.
– Bocsánat, ne haragudj, nem tudtam, milyen napszak van! – mondta hősünk szinte suttogva. – Ahhoz képest, hogy ki vagyok kötözve, köszönöm kérdésed, kényelmesen fekszem.
– Remek, remek!
– Szóval akkor itt van az amazon és a csúnya királylány is?
– Igen, mindketten édesdeden alszanak. De ne hívd már őket így, van rendes nevük is. A királylány meg egyébként nem is csúnya.
– Jó, jó, hát ízlések és pofonok. Viszont egyiknek sem tudom a nevét.
– Micsoda? Mindkettővel szexeltél és egyiknek sem tudod a nevét?
– Ahogy mon... Várj! Hogy értetted, hogy mindkettővel? A királylánnyal mikor?
– Mikor? Mikor? Még be sem jöttél, akkor.
– Ja, huh, akkor jó! Már azt hittem, hogy itt álmomban letámadott. Huh! Akkor nem esett csorba a renomémon.
– A micsodádon nem esett csorba?
– Köszönöm, a micsodám nagyon jól van.
– Hagyjuk! Te figyelj, te füstös! Azt mondták a lányok, hogy le akartad csapni a királylány fejét. Igaz ez?
– Ó, az csak félreértés volt. Azt hittem a sárkány az.
– Már hogy lettem volna én?
– Nem, nem te, hanem a sárkány. Tudod. Hatalmas, pikkelyes, tűzokádó. Szóval olyan sárkány kinézetű sárkány.
– Figyi tesó! Itt nincs más sárkány, csak én.
– Na várjuk má'! Azt akarod mondani, hogy te egy sárkány vagy? Ezzel az öngyöri-böngyöri, halványkék, pihe-puha, selymes-bolyhos, rögtönodabújnék, simogatnám szőrrel?

A lény horkantott egyet, majd teljes valójában előjött a sarok mögül. Összességében jó tíz méter hosszú, cirka négy méter marmagasságú, négy lábon járó szőrmók került elő. Oldalához húzott, tollas szárnyait épp csak picit tárta ki, hogy látszódjanak.

– Ki a nem sárkány?
– Ez már nekem sok! – puffogott a fekete bőrű, feddhetetlen erkölcsű, nemes hős. – Buzi királyokkal, meg biszex királylányokkal kell hálnom, hogy egy kis jóhoz juthassak ebben a vacak életben, aztán, ha szembe jön egy durván bejövő, nőiesen kidolgozott izomzatú amazon, arról is kiderül, hogy töke van, meg a falu első emberének lánya egy kentaurral kufircol, most meg ez az erotikától túlfűtött tekintetű pihe-puha sárkány... Ha tudom, hogy ez lesz, inkább maradok otthon.
– Jaj, hát csorba esett a nemes és hős lovag érzékeny kis lelkecskéjén? De, hogy tudd, a hím sárkányok pontosan olyanok, mint ahogyan azt elképzeled. Most viszont mit csináljon ez a nimfomániás sárkánylány, hogy ez a nagy hős jobban érezze magát?
– Talán nyalakodhatnál egy kicsit, azzal a sikamlós nyelveddel – javasolta a reggeli merevedéssel feltűnő amazon, miközben a hátsóját vakargatta.
– Ó, az jó lenne... – sóhajtotta a szerecsen lovag. – De, álljunk csak meg egy szóra! Ti nem gyilkoltátok le egymást?
– Á, megbeszéltük a dolgokat – ásított az amazon. – Rájöttünk, hogy a három jobb, mint a kettő. Így mindenki jól jár. Amúgy is untam már a vérontást, a nemi erőszakot, a falvak felgyújtását, a gyerekek rabszolgasorba taszítását, az idősek felkoncolását, meg az ilyesmiket. Itt kényelmesen elférünk, szépen beosztjuk a házimunkát. Idebent még ruhát sem kell viselnünk, hiszen bármikor dughatunk egy jót. Ehh... ez a merevedés nem akar szűnni. Megyek is, megfarkalom a királylányt.

Hősünk csak nézett, mint bárány az új kapura. Azóta kezdtek a dolgok igazán furán alakulni, mióta belépett a fővárosi vár kapuján. De azt azért tényleg nem gondolta, hogy idáig fajul a helyzet. Amíg élete alakulásán morfondírozott, a sárkánylány közelebb ment hozzá, majd kinyújtotta széles, villás nyelvét, és elkezdte finoman nyalni a fekete bőrű hős lovag lábát, majd egyre feljebb haladt, a széttárt kezéig. Az ében fiatalember beleborzongott ebbe a kellemes, ám kissé nyálas érzésbe. Egy halk nyögés jutott el a tudatáig, mely édibédinek, csilingelőnek, és felettébb erotikusnak hangzott. Megint azonnali erekciója lett. A sárkánylány ezt kihasználva nyelvének villás végével körbefonta a meredező fekete bájdorongot, és lassú, hullámzó mozgással izgatni kezdte.

– Ó, az istenekre! – nyögött fel ébenfekete hősünk, miközben izmai megfeszültek az élvezettől. Mire a sárkánylány végzett, a macsó izomkolosszusból egy anyukáját hívó bőgőmasina lett.
– Szeretnél még kicsi fekete hősöm?
– Neheheeemmm! A mamát akarom! A mamát! Meg a babámat! A szép kis kenderkóc hajú babácskámat! Anyucíííí... – És már aludt is, száját szopáshoz csücsörítve.

Mire ismét magához tért, a három grácia vette körbe. Jobbján az amazon, előtte a sárkánylány, balján a királykisasszony.

– Jó reggelt drága napsugaram! – köszöntötte az amazon. – Kicsit ugyan vitatkoztunk, de végül eldöntöttük, hogy meghagyunk szexjátékszernek.

A sárkánylány rákacsintott, és villás nyelvét enyhén kidugva megnyalta a száját.

– Ó, anyám! – nyögött fel a fekete bőrű lovag.
– Pszt! – lehelte halkan a csúnya királykisasszony a fülébe, majd két ujját kissé széttárva szájához emelte, és hosszú, húsos nyelvével határozott le-fel mozdulatokat végzett.
– Ó, minden istenek öregannyára!

A sárkánylány egyre jobban nyújtogatta nyelvét, miközben az amazon egyre keményedő falloszát simogatta. Majd, mintha összebeszéltek volna, egyszerre abbahagyták, és felnevettek.

– Csak vicceltem! – szólalt meg az amazon. – Drakónia már rég evett egy igazán jót. A legutóbbi pár lovagocska már elég nyiszlett volt.
– Nem lehetne, hogy inkább elengedjetek? A palotában sok hozzám hasonló termetű lovaggal találkoztam. Idehozom őket nektek! Neked! Még fiatal vagyok! Segítek nektek! Nem akarok meghalni, amíg nem szexeltem egy egyszarvúval! Vagyis...
– No lám, no lám! Miből lesz a cserebogár! – nevetett fel az amazon. – A kentaur az pfujj, az egyszarvúnak meg beraknád?
– Éhes vagyok! Most! – közölte a sárkánylány nyomatékosan.
– Kérlek! Kérlek, hagyjatok életben! – könyörgött a megtört hős, miközben próbálta magát kiszabadítani béklyóiból.
– Melyik részét szeretnéd előbb bekapni? – érdeklődött az amazon.

A sárkánylány a királykisasszonyra kacsintott.

– Mondj valami szépet, drágám!
– Ne! Ne, ne! Kérlek! Kérlek szépen, meg ne szólalj! – könyörögte remegő hangon a szerecsen kolosszus.
– Nyugalom, édes, nem fog fájni! – szólalt meg a királykisasszony.
– Picsába! – nyögött fel hősünk.
– Perverz! – vihogott fel az amazon.

A sárkánylány nyelve villámgyorsan csapott ki, és fonta körbe a keményre duzzadt fekete falloszt. Kitátotta a száját, lassan közelebb hajolt. Az ébenfekete, erkölcsileg kimagasló talapzaton álló, nemes lovag meg sem mert szólalni, csak halkan szinte nyüszítve nyögdécselt. Már érezte a sárkánylány tűhegyes fogait becses kincsén. Becsukta szemét, felkészült eme rémálom beteljesülésére, s csak az a tudat nyugtatta meg kissé, hogy nem él már ahhoz elég ideig, hogy hiányát érezze bájdorongja elvesztésének. És csak várt, és várt. Még mindig csak várt, de nem történt semmi. Felszisszent, amikor a sárkánylány nyelve hirtelen letekeredett róla.

– Hű szolgálónk leszel? – kérdezte a villásnyelvű.

A meggyötört lovag kinyitotta a szemét és ránézett.

– Igen, igen! – bólogatott hevesen.
– Ha tényleg így lesz, mindenféle földi és földöntúli élvezetekben részesülhetsz! És kerítünk neked egy külön bejáratú egyszarvút is.
– Akkor, akkor nem esztek meg?
– Nem vagyok én kannibál! – kérte ki magának az amazon. – És a királykisasszony sem eszik emberhúst.
– Sőt! Én sem eszem embert – közölte a sárkánylány. – Viszont néha huncutkodom majd veled egy kicsit – mosolyodott el. – Kötözzétek ki, aztán kapjon ő is valami rendes reggelit! – kérte társait.

Így történt hát, hogy a fekete bőrű, nemes, erkölcsileg feddhetetlen hős lovag, a csúnya, leszbikus királykisasszony, a hermafrodita amazon, és az öngyöri-böngyöri, halványkék, pihe-puha, selymes-bolyhos szőrű sárkánylány élethosszig szóló társkapcsolatra léptek. Néhány hónappal később pedig csatlakozott hozzájuk egy hófehér szőrű, tökéletes egyszarvú is.

Előző oldal Jimmy Cartwright