Linktár

Majd elfelejtenek

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2022/5 számában.

Kifújod a füstöt, és távolba révedsz.
Mi ez a vadászat a Vörös Októberre?
Alászáll a hold, talpad alatt csillag,
véres csillagkép alatt elszáll az éj,
gennyes utálat fröccsen válladra.
Veszett tehenek taposnak terád,
Diké szeméből vér csordogál.
Csak várj és állj! Múló pillanat.
Kidobott taknyos zsebkendő,
használt szalvéta leszel te is.
Aneurizma kiboltosulás vagy,
piszok vagy a köröm alatt csak.
Eldob a világ, mint egy csikket,
majd ha meghalsz, angyal leszel,
de most csicska vagy, mert élsz.
Az élet egy fájó ciszta benned,
szarvashiba, ez nem te vagy,
ez én vagyok – többé hallgatok.
A hajnal egy megrepedt burok.
Hajnal születik, majd távozik,
in memoriam 2021. Elmentél,
fejem felett forró forgószél,
mire gondol most a költő?
Hova fut a száműzött év?
Tudod, hogy nincs bocsánat.
Ne járassam már a pofámat?
Ablakon elszökött a szépség,
jó, hogy jöttél, most menj el!
Olyan végletesen gyönyörű,
ahogy vért könnyez az éj.