Függönyök

Horror / Novellák (457 katt) Erdős Sándor
  2022.05.26.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2022/7 számában.

Halottak napja. Szomorú megemlékezésekkel és félelmekkel tölti el az embert.

Szülei halála mélyen megrázta, és nehezen tette túl magát a fájdalmon, amit okozott neki. Aznap este sűrűn esett az eső, az ajtóból integetett szüleinek, mikor elindultak moziba a család öreg Volvojával. Ritkán mentek el otthonról kettesben őt egyedül hagyva. Ez az este viszont ezeknek a ritka alkalmaknak az egyike volt.

Leült a TV elé és egy mesét nézett, mikor kopogtattak az ajtón. Két rendőr és a nagyanyja állt a küszöböm. Nagyanyja könnyes szemmel ölelte át és a fülébe suttogta – szüleidet baleset érte.

Az elkövetkezendő két nap történései már csak zavaros emlékek maradtak mára. A temetésen nem sírt, nem tudott, tele volt gyűlölettel. Gyűlölettel a világ iránt, amely elvette tőle a szüleit.

Nagyanyja vette magához és óvón, féltő szeretettel vette körül. Még csak tizenhárom éves volt, de értelmes, a világra nyitott gyermek. Így történhetett meg, hogy falni kezdte a túlvilágról, szellemekről szóló könyveket. Az egyik könyvben olvasott róla, hogy halottak napján megnyílik a túlvilág kapuja és elhunyt szeretteink meglátogathatnak minket ideát.

Már harminc év eltelt az óta az este óta, de világosan emlékszik minden pillanatára. Zseblámpával felszerelkezve kimászott nagyszülője ablakán és elindult a közeli temetőbe. Halottak napja volt, szülei hiánya bátorságot öntött belé és eltöltötte tettvággyal. Ma találkozni fog velük és ismét átölelheti őket.

A temető kapuja már zárva volt, az utolsó látogatók is elhagyták a gyász színházát. Furcsán szép volt a temető a rengeteg gyertya és mécses fényében fürödve. Átmászott a kerítésen és ódon sírok árnyékában haladt a ravatalozó komor épülete felé. A ravatalozó mögött volt szülei sírja, így el kellett haladnia mellette. Nem szívesen jött erre, mert még élénken élt benne az emlék a nyitott koporsókról, amelyekben szülei feküdtek. A szíve a torkában dobogott, ahogy közeledett felé.

Száraz avart zörgetett a szél és egy madár rikoltott nagyot.

A ravatalozó ajtaja előtt függő súlyos, sötét brokátfüggöny meglibbent. A lába a földbe gyökeredzett, ahogy egy hófehér kéz szétnyitotta azt.

– Vártalak, gyere! – mondta egy reszelős hang, és ebben a pillanatban egy borzalmas fej jelent meg a szétnyíló függöny résén. A mécsesek imbolygó fényében egy rémes arc nézett felé szemek nélkül.

– Átviszlek a határon. Gyere, csak a véred kell – hörögte és egy sarlószerűséget villantott meg a másik kezében, amely azóta a függöny takarásából elősejlett.

Lélekszakadva rohant haza és napokig forgolódott lázasan az ágyában. Nagyanyja aggódó ápolása ellenére már semmi nem volt a régi. Annak az éjszakának az emléke azóta is kísérti. Gyenge az idegrendszere azóta is, összerezzen minden hangos szóra, és fél a temetőkben, valamint a függönyök látványa is rettegéssel tölti el. Most negyvenhárom éves, de nagyanyja halála óta is egyedül él. A házban az összes függönyt leszedte és kidobta. Látni sem bírja őket. Redőny van minden ablakon.

Épp fogat mosott lefekvés előtt, az öblítővizet kiköpte a csészébe, és ahogy a tükörbe pillantott, hirtelen valóra vált, amitől gyerekkora óta rettegett.

A háta mögött lévő zuhanyzó függönye meglebbent és egy fehér kéz jelent meg a résen.


Az orvos felemelkedett a holttest mellől, és azt mondta a mellette álló nyomozó hadnagynak.

– Első ránézésre hirtelen szívmegállás, de ez nem magyarázza a testen lévő rengeteg harántirányú vágást. Valószínűleg a halál beállta után következhetett be.

A nyomozó nézte a rémülettől eltorzult arcot és a rettegést tükröző szemeket, egészen belefelejtkezett a látványba. Mi rémiszthette meg ennyire ezt a nyomorultat?

A zuhanyfüggöny meglibbent és egy pillanatra láthatóvá vált egy szem nélküli arc és egy fehér kéz, amelyben egy sarló volt.

Előző oldal Erdős Sándor