Grillezés magas (hő)fokon
Fogyasztása ajánlott hideg sör és forró grill mellett!
Beköszöntött a május, ezzel együtt a jó idő és a grill - szezon is. Legalábbis nálam. Most pedig következzen néhány ötlet, hogyan tehetjük a grillezést izgalmas, felejthetetlen élménnyé.
Akkor csapjunk bele a lecsóba - vagyis a faszénbe -, és kormos mutató és középső ujjunkkal húzzunk két-két fekete csíkot orcánkra a szemeink alá. Ekképp felkészülvén vessük bele magunkat a küldetésbe. Cél: a család jóllakatása!
Öntsük a zacskónyi (kb. 2-2,5 kg) faszenet a grillbe. Locsoljuk meg némi faszéngyújtó folyadékkal. Nem! Ebből határozottan nem kell felhasználnunk az egész üveget, hagyjunk a későbbi alkalmakra is!
Ragadjunk magunkhoz egy doboz gyufát, és néhány tucatnyi gyufaszál elhasználása után, természetesen buzgó szitkozódások kíséretében, kellemes kis lobogó tüzet kell kapnunk, mely néhány perc alatt kialszik, izzó faszenet hagyva hátra.
Ha túlságosan feltüzeltük a kedélyeket és a lángok magasra csapnak, jegyezzük meg: legközelebb kevesebb faszéngyújtó is elég lesz! Várjunk egy-két esetleg öt percet, ha a tűz csillapítatlan lendülettel ég, valamint már a grillezőnk is kezd furcsa formát ölteni... Eljött a cselekvés ideje. Keressük meg a tűzoltó készüléket, esetleg tűzoltó homokot... Valószínűleg egyik sincs otthon, úgyhogy inkább tárcsázzuk a 105-öt (mobilon 112) és kérjünk segítséget a profiktól!
Kellőképpen begyulladtunk? Mármint izzik a faszén? Akkor fölé helyezhetjük a rácsot, és elő a sütnivalóval! A csábos hússzeleteket terítsük a rácsra! Ne hanyagoljuk el, sűrűn forgassuk őket, mindkét oldaluk egyformán kapjon meleget! Ha jól csináljuk, és kellően ízletes húsokat választottunk, a lecsöpögő zsír időről-időre lángra kap. Ekkor kezdődhet az igazi buli! A lángnyelvek hosszabb-rövidebb idő után nem csak a grillezőt nyaldossák körbe, de felkúsznak a rácsra is, és már a gusztusos hússzeleteket kóstolgatják. Nem akarjuk, hogy az eddig befektetett munkánk kárba vesszen, ugye? Akkor szaladjunk be gyorsan konyharuháért, és fülön ragadva kapjuk le a lángoló rácsot a grillről! Kápráztassuk el szomszédainkat is egy félig indián, félig keleti stílusú akrobatikus tánccal, miközben körbelejtünk az udvaron a lángoló húsokkal! Vigyázat, a lecsöpögő zsír (az bizony) forró! Miután lecsillapítottuk a tüzes kedélyeket, visszatehetjük a rácsot a grillsütőre! Jó esetben még az összes szelet hiánytalanul a helyén van, rossz esetben... talán nem árt leöblíteni vízzel, mielőtt újra "tűzre dobjuk" őket!
Tanulva az előzményekből, ha újra forrósodik a helyzet, elég csak a hússzeleteket lekapni a grillről, a tüzet így is megfékezhetjük, utána már csak a bokánkban, és nem a bokánkra fog égni.
Az utolsó malac alkatrész késznek nyilvánítása után következhet a tálalás. Később eltakaríthatjuk a romokat, melyet családunk hagy több órás munkánkat negyedóra alatt eltüntetve a föld és az asztal színéről. (Ez jó! Azt jelzi, a vékony koromréteg nem, vagy alig vont le a sültek élvezeti értékéből!)
Nélkülözhetetlen kellékek még "A grillezés Királya én vagyok!" feliratú kötényke, és a szomszédasszony frissen mosott, kiteregetett alsó- és egyébneműi, melyek kellemes szórakozást, sőt vitaalapot teremtenek a későbbi jószomszédi viszony ápolásához.
Az akció során, pontosabban előtt csak egyetlen állatnak esett baja... áldozata nem volt hiábavaló!
Bár az előbbiek igaz történeten alapulnak, erős "írói" túlzást tartalmaznak.
