Entrópikus utazás

Neoprimitív / Versek (67 katt) Mortelhun
  2021.08.26.

Egy könyv lapjain vitorláztam épp,
Entrópia lármás, ködös partjai felé,
A foszló lapok közül kikacsintott Ady,
Füstöt fújt felém s rímeket.

Magamba szippantottam a dohány illatát,
S a nikotin karcos valóságát,
Melyben az élet keserédes közönye vegyült,
A lét és nemlét mágikus vibrálásában.

S én elvesztem végleg az embert siratva,
Siratva asszonyt és férfit, siratva eszmét,
Majd kezemben egy gitárral, s búsongó dallal,
Üdvözöltem Entrópiát: Isten hozott!

Előző oldal Mortelhun