Blues érzés

Szépirodalom / Novellák (491 katt) n13
  2021.07.25.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2021/8 számában.

A csaj dögös volt. Barna, hullámos haj, érzéki száj, formás popsi és lábak. Látszott, be van indulva, dugni akart, ehhez nem fért semmi kétség. Igaz, kellett volna még foglalkozni vele, de a magas, álmodozó szemű fiú nem volt ráhangolódva a dologra, őt akkortájt csak egyvalami érdekelte igazán: a zene.

Egyszer egy régi, közös ismerősünk azt mondta: a blues a halálról és a dugásról szól…

Javában tartott a házibuli, valahonnan előkerült egy ócska, öreg gitár, a fiúnak felcsillant a szeme, érte nyúlt, és akkor ott neki megszűnt minden. Csak a zene létezett, csak az számított.

Mindannyian ittunk rendesen. Jó volt a hangulat. Próbáltuk meggyőzni, menjen fel a lányhoz, aki az emeleten várja… Először nem akart, de aztán meghajolt a többség akarata előtt… Lassan, nagy sóhajjal letette a gitárt és elindult. Azt hiszem, nem volt se kedves, se megértő, talán még gyengéd sem. Ha akarta is, nem mindenáron. A lány azonban nem volt kész, picit erőlködni kellett volna, hogy széttegye a lábát. A fiút nem érdekelte, úgy volt vele: lesz, ami lesz... Nem is jött össze, hallottuk, ahogy fent odaszól a lánynak.

– Én lemegyek, iszok még egy sört – pedig már így is eléggé be volt állva.
– Te nem jössz?
– Nem.

Mindenki csodálkozott, hogy ilyen gyorsan visszatért. Újra megszerezte a gitárt, amit készségesen visszaadtak neki. Játszani kezdett, ujjai ösztönösen fonódtak a gitár nyakára, ami emberi hangon énekelt.

Később valaki a társaságból jószándékúlag figyelmeztette, figyeljen oda a barátnőjére, mert a házigazda öccse felment hozzá megvigasztalni.

Láttam, ahogy felizzik a féltékenység szürke szemében, aztán ugyanúgy ki is alszik. Nem érdekelte a dolog, nem számított, ő csak játszott. A gitár sírt és jajveszékelt a kezében. A hangok szinte beszivárogtak a bőrünk alá, és az a különös, fájdalmas érzés ott vibrált mindannyiunk körül. Behunyt szemmel játszott. Úristen, de hogy! Micsoda zenét rögtönzött! Az volt az álma, hogy egyszer nagy zenész lesz. Meg akarta érteni, miről szól a blues.

A házigazda intellektuális kisöccse, mielőtt újra felment a lányhoz, még jól nevelt módon engedélyt kért a fiútól.

A srác csak bólintott, majd fájdalmasan elvigyorodott. Felbontott egy újabb sört és meghúzta.

– Menj csak, sok szerencsét!

Az öcsi boldogan szaladt a lépcsőn, miközben a srác egy képzeletbeli pontot fikszírozott a falon. A sör habja lassan csorgott végig az állán. Hirtelen belekezdett egy újabb sodró lendületű bluesba. Valószínűleg tudta. mi fog történni. A lány be volt indulva, és most már haragudott is rá. A szimpatikus öcsiarc kedves volt és megértő. Meg fogja futni a köröket. Szerintem a srác ennél a pontnál kezdte el igazán érezni a bluest.

Telt az idő. A fiú csak játszott az öreg gitáron, miközben tudta, fent éppen a barátnőjét dugják, ráadásul az engedélyével…

Beteg egy dolog volt. De akkor ott, részegen, azt hiszem, ki akarta próbálni, hogy milyen az igazi blues érzés, a szomorú öröm.

Szerintem most is érzi. Évek óta nem láttam. Azt mondják, elköltözött a városból, kiment Amerikába. Állítólag híres, elismert zenész lett belőle.

Előző oldal n13
Vélemények a műről (eddig 2 db)