Rossz álom

Szépirodalom / Álmok (99 katt) n13
  2021.07.16.

Meleg volt, Péter felszínesen aludt. Álmában veszettül forgolódott, és lerúgta magáról a takarót. Többször majdnem felébredt, de az álom ragacsos mocsarából valahogy mégsem tudott kievickélni. Álmában egy különös helyen, az összetört álmok szigetén járt, ahol találkozott a saját álmaival. Ott voltak mind egytől egyig. Ijesztő volt.

Ott járkáltak, szürkén és szomorúan, mint azok, akiket örökre elfelejtettek, akikre többé nincs szükség… Voltak olyanok, melyekről elsőre nem is tudta, hogy a sajátjai, csak akkor esett le, amikor szemtől szembe találkozott velük.

Az álmok sora végeérhetetlennek tűnt… Ahogy csak jöttek, jöttek, hosszú, tömött sorokban és nézték őt azokkal a szürke, szomorú, vádló szemekkel, amint elhaladtak mellette.

Próbált magyarázkodni, mentegetőzni, de nem tudott megszólalni, ezért csak némán, tehetetlen dühvel figyelte őket.

Újra végig kellett szenvednie az összeset: mindegyik álomnál újra átélte a vágyódást, a kínt és végül a jeges csalódást. Lidérces álom volt, annyi szent. Egy öröklétnyi idő után csak az apró digitális óra csipogása hozott megváltást.

A nyűgös ébredés és a kötelező kávék után már a helyére pöccentek a dolgok, szélsebesen halványodott minden, mintha az álom mézgás foszlányait valami sötét és feneketlen kút szívná magába.

Azért egy halvány, émelygő érzés egész napra megmaradt.

Előző oldal n13
Vélemények a műről (eddig 3 db)