Apák napjára
Lelkemben nem szelíd árny borítja az te utad,
Bizony, már régen kiapadt a szeretet kutad…
Lelkemben nem szelíd árny borítja az te utad.
Kisfiú voltam… benned volt a szeretetem lángja,
Mire serdülő lettem, kialakult egy nagy máglya…
Kisfiú voltam… benned volt a szeretetem lángja.
A Te élted úgy alakult, ki kellett lépned a családból,
Anyám elzavart tégedet nagyon mély, beteg csalárdságból…
A Te élted úgy alakult, ki kellett lépned a családból.
Így most úgy emlékszem, nincs apám nagyon rég', kit ünnepeljek,
Téged amott, a másik családban vajon még ünnepelnek?
Így most úgy emlékszem, nincs apám nagyon rég', kit ünnepeljek.
Tőled már nagyon régen megörököltem az ács-szekercédet,
Néha, ha használom, akkor feltolja a gyermeki emléket…
Tőled már nagyon régen megörököltem az ács-szekercédet.
Vecsés, 2020. július 3. – önéletrajzi írás. Íródott 3 soros zárttükrösben. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága.
