Spenótos penne lazaccal

Horror / Novellák (39 katt) Mortelhun
  2021.06.07.

Molly és az édesanyja a szokásos időben, délután 4 óra felé léptek ki az óvoda kapuján a szemerkélő esőben. Susanne, az anyuka fázósan húzta össze magán az igen drága Gucci kabátot, miközben rágyújtott egy cigarettára.

– Anya! Vedd meg nekem a Barbis legót! – Molly hangja követelőző volt és furcsán magas.

Az anyja egy futó pillantást vetette a gyermekre és megrázta a fejét.

– Kislányom, ezt már egyszer megbeszéltünk, ez nem így működik, te is tudod.

– Ha nem veszed meg, elmondalak apának! – a kislány hangja remegett az elfojtott indulatoktól.

A nő mélyet sóhajtott, és némán megrázta a fejét. Szomorúan nézett a limuzin felé, amellyel érkezett. A sofőr feszesen állt mellette és az aszfaltot nézte.

– Gyere – szólt oda a kislánynak –, menjünk haza, fáradt vagyok.

Gyengéden megfogta a kislány kezét, de az dühösen rántotta ki az anyja tenyeréből.

– Mit nem értesz azon, amit kértem? Vedd meg azt a kibaszott legót, de most!!!

Molly hangja egészen elvékonyodott, de mellette erőteljessé is vált, ahogy az anyjára igyekezett ráparancsolni.

A nő ismét sóhajtott.

– Molly, kicsikém, mindent a maga idejében. Meg fogod kapni. Közel a szülinapod. Addig is mit szólnál, ha elmennénk sütizni egyet? – próbált nyugodt maradni, és ismét megpróbálta megfogni a kislánya kezét.

Molly erre egészen elképesztően reagált. Elkapta az anyja karját, és teljes erőből beleharapott a kézfejébe. Susanne összeszorította a száját, hogy ne sikoltson fel a fájdalomtól. Visszarántotta a kezét, amelyből bőségesen patakzott a vér. Döbbenten nézett a lányára. Megállt körülöttük az élet, megannyi anyuka és apuka a gyermekével elképedve nézte a történéseket. Csend lett. Anya és lánya csendben szemlélték egymást, az egyikük kihívóan, míg a másikuk fájdalommal és szomorúsággal.

– Lője le!

Susanne megdöbbenve kapta fel a fejét és nézett körbe. Bár látta az őket bámuló emberek arcát, nem tudta felfedezni, hogy ezt ki is mondhatta.

– Lője le! – ismételte meg a hang a tömegből.

Most már látta, hogy ki is az. Egy idősebb dadus volt a Kakaó csoportból.

– Így van! – kiabálta oda egy anyuka. – Le kell lőni az ilyen engedetlen gyermeket! Abból legalább tanul a többi is.

Susanne körül megpördült a világ, szája kiszáradt és szédülni kezdett.

– Büntesd meg, drágám, golyót neki! – lépett oda hozzá az egyik kedves barátnője, akinek a kislánya ugyancsak abba az oviba járt.

Egy apuka hátulról gyengéden megfogta a vállát, és egy pisztolyt csúsztatott a kezébe. Megnyugtatóan hűvös volt a markolata. Susanne a kislányára nézett. Molly szemében már nem volt düh, vagy harag. Falfehéren állt, szája remegett, de immár a félelemtől és nem az indulattól.

– Anya…

– Sssss, kislányom, nem kell beszélned. Ez az egyetlen helyes megoldás. Nekem és apádnak erre nincs időnk. Ebben a felgyorsult világban még veled is bajlódni… nem. Sajnálom, kicsim, meg kell értsd… én megpróbáltam sokadszorra is, de nem… nem megy.

A kislány futásnak eredt, ám egy apuka kirakta elé a lábát, és hatalmasat esett a betonon. Susanne lassan mögé sétált:

– Ne nézz ide, kicsim!

Susanne fáradtan rogyott le a padlóra, miután becsukta a kis házi krematórium ajtaját. Felsóhajtott. Tekintete előbb a mellette heverő, kis, fekete, cipzáras zsákra tévedt, majd a sarokban egymásra dobált másik féltucat zsákot nézte egy darabig.

Rágyújtott. Hátát a hideg falnak vetette, lábait kinyújtotta, és nagyot húzott a mellette heverő vodkás üvegből. Csendben hallgatta a tűz tombolását a szerkezetben. Elővette a kis kézi konzolját, megnyitotta a blogját és ennyit írt bele:

„Kedves világ! Ma hetedszerre is rá kellett jönnöm, nem vagyok anyának való. Remélem, Molly, Pete, Charlie, Vera, Anna, Kirk és Francis megbocsájtják ezt nekem. Ám ha valami finomat ennél, nálam spenótos penne fog készülni lazaccal, hozzá könnyed fehérbort fogunk fogyasztani. A főzést este 7-kor kezdem egy élő adás keretein belül, ha van kedved, csatlakozz!”

Előző oldal Mortelhun
Vélemények a műről (eddig 1 db)