Jack álarca

Horror / Novellák (150 katt) Zspider
  2021.07.03.

A tavaszi eső vadul verte az ablakot. Tanya összerezzent a hangosan kopogó cseppektől. A nő szótlanul ült az üres szobában, és finoman kóstolgatta a még forró teáját. Vendéglátójának, Mrs. Nagasnak dolga akadt és távoznia kellett. Tanya őszintén sajnálta, hogy a nőnek ilyen szörnyű időben kell járnia London utcáit, de még jobban bánta, hogy magára lett hagyva a Nagas-házban.

A ház hatalmasnak számított London külvárosában. Három emelet és egy díszes kert. Tanya szeretett átjárni a társalkodó partneréhez és elütni az időt nála, de sajnálatos módon most sokkal komorabb okokból vendégeskedett itt.

London asszonyait egy rém tartotta rettegésben. A ködös belváros éjszakájában egy maszkos mániákus járt, karmos kezekkel leszaggatta az asszonyokról a ruhát, megtépte őket, majd kacagva elugrált. Akkorákat ugrott, hogy az emberek Rugólábúnak hívták. Minden kicsiben kezdődött, hallott pletykákat, rémhíreket, majd olvasott róla az újságban, és mire felfogta volna, nem egy ismerőse lett áldozata a szörnyetegnek.

Tanya nem bírta tovább, otthon ült a belvárosi lakásában, amit a szülei elvesztése után vett az örökségéből, és úgy érezte magát, mint egy levágásra váró haszonállat. Rettegett Jacktől. A gondolat, hogy éjjel fémes lépteket hall, elég volt ahhoz, hogy majdnem elaléljon az utca közepén. Ki kellett szabadulnia városi labirintusból, ahol érezte, hogy a Minótaurosz egyre közelít. Az utolsó csepp a pohárban az lett, amikor egy közeli barátját, Beatrice Redburnt megtámadták. A hölgy sokat jelentett Tanyának, annak az orvosnak asszisztált, aki a szüleit látta el. Azokban a nehéz években Redburn mindig kedves volt vele. Tanya mindent elmondhatott neki, kitárta a szívét és a nő megértette minden fájdalmát.

Pár napja, mikor megtámadták, átment hozzá. A mosoly elveszett az arcáról, keserű fájdalom és félelem élt benne. Lehetetlennek tűnt, hogy a kedvességét bárki is elvegye ennek a nőnek, mégis akkor Tanya előtt egy teljesen másik személy állt. Beszélni sem tudott dadogás nélkül. Mikor Tanya megérintette a kezét, Beatrice hisztériában tört ki, és üvöltve kergette el a szobájából. Az emberek szerint mezítelenül találtak rá, száz apró vágással és senki se tudta meg tőle, mit tett még vele a Rugólábú. Mire a hatóság megérkezett, már csak a házak tetején látták elugrani az alakot.

Hiába minden sajnálata, nem tudta nem elképzelni, hogy mi lett volna, ha ő lett volna a helyében. Mit szóltak volna az emberek? Mit tett volna vele ez a rém, ha meglátja a fedetlen testét? A keze remegve lögybölte ki a teát. Próbálta megnyugtatni magát, mert itt biztonságban volt. Rugólábú a belvárost járta és nem tört be a házakba.

A hálás nem kifejezés azért, amit a Nagas família vendéglátásáért érzett. Igaz, a férjet egyszer látta csak, mindig úton volt és az indiai szállításokat felügyelte, de a felesége, Bianca az egyik leghűségesebb barátjának bizonyult. Már az új élete során ismerte meg a Mrs. Peterson által szervezett eseményeken. Egyikük sem tartotta magát nagyon szociális embernek, így könnyen meg tudták találni a hangot. Ameddig társaik szívesen mutatkoztak meg, addig ők vállaltak a háttérben való munkákat. Mindig kell pár segítő kéz, aki vezeti a szolgálókat, ameddig az úrihölgyek szórakoztatják a vendégeket. Néha még a főzést is átvették a szolgálóktól, de persze csak titokban. Ez nem hölgyhöz való viselkedésnek számított, de Bianca és Tanya mindig is nehezen járta a hölgyek útját.

Tanya felfedező útra indult. Nem bírta tovább hallgatni az eső kegyetlen szonátáját. A ház nagy részét már ismerte, gyakran bejárta, de most valamiért ismeretlen útra tévedt. Talán a napközbeni eső hozta félhomályban tévedt el, talán a menekülési ösztöne hajtotta, de a padlás felé indult meg. Fent meglepte a látvány. Mr. Nagas útjáról hazahozott kincsek a szoba egyik felében. A másikban a Mrs. Peterson által szervezett partikról megmaradt díszek és egyebek. Tanya nosztalgikusan nézelődött. A támadások óta rossz szájízűnek tűnt volna partikat szervezni. Itt sorakoztak Bianca gyönyörű estélyijei, amikről mindig megvetve beszélt. Mellettük fellógatva a maszkok az utolsó partiról. „Velencei fesztivált” tartottak Londonban. Tanya imádta, hogy milyen fantáziadús programokat ötöltek ki a társai. Talán azért, mert ez volt az utolsó nagy partijuk, de mégis nagyon élvezte a fesztivált. Az álarcok, a gyönyörű ruhák, a táncok, a nevetés. Egy rövid pillanatra megint ott volt, aztán meglátott két álarcot. Két hófehér maszk lógott egymás mellett, az egyik női a másik férfi arcot formázott. Tanya leemelte a kettőt és megvizsgálta őket.

Zajra lett figyelmes. Ösztönösen a ruhák mögé ugrott és bele sem gondolva, magára húzta az egyik maszkot, kezében remegve markolászta a másikat. Kapkodva vette a levegőt, amit visszahallott az álarcán keresztül, a cseréptetőn zongoraként játszotta az eső a dalát és valaki közeledett. Mély szuszogás, fáradtság hangja hallatszott, amit koppanó csizmák lépte kísért, de nem a házból jött a hang. Az ablak kitárult és a szél beárasztotta a záport. Még a maszkot is lemosta az eső Tanya kezében. Tanya meglátta a sötét köpenyes alakot belépni az ablakon és bezárni azt maga mögött.

Egy elfojtott sikoltással mélyebbre húzódott a ruhák közé. Kezében az álarcot bámulta, mert félt felnézni. A férfi maszkról úgy csorgott le az eső, mint ahogy az ő arcáról az izzadtság. Összeszorította a fogait, hogy elnyomja a heves légzését. Próbálta magát nyugtatni, hogy ebben az esőben biztosan nem hallani őt.

A fehér női álarcos Tanya lassan kihajolt, próbálta szemügyre venni az alakot. A fekete köpeny alatt férfi öltözet rejtőzött, bordák felrajzolva egy ing oldalára. Nadrág, ami eltűnik egy fémes csizmában, aminek a talpára furcsa szerkezetet szereltek. Karmokban végződő kesztyűit már lerakta egy dobozra maga mellé. Az arcát pedig egy betegesen nagy mosolyú, apró szarvú, fehér ördögmaszk rejtette el. Az alak egy tükörben nézte a friss vérfoltokat a ruházatán. Tanya önmagát meghazudtolva jobban előmerészkedett, hogy a tükörbe nézzen. A tükörben a két maszkos arc megpillantotta egymást.

Tanya megdermedt és csak akkor ugrott vissza a ruhák mögé, amikor a Rugólábú felé fordult. Hallotta, ahogy a kesztyűket felveszi. Az acél karmok csengő hangon összekoccantak. A nyikorgó padlón nehéz léptekkel közeledett az alak. Egy hasítással szelte ketté a ruhákat Rugóláb, majd megtorpant.

– Tanya? – kérdezte meglepve egy finom hang. Tanya felismerte, de a félelme átvette az uralmat. A kezében lévő férfi álarcot vágta a fejéhez, majd felugorva rohant az ajtó felé. Rugóláb egy pár pillanatig elgondolkozott, majd megrázta magát, és hűen a nevéhez egy hatalmas ugrással Tanya előtt landolt. Tanya kérdezni akart, megszólalni, de nem jött ki hang a torkán.

– Ez… – gondolkozott újra el az alak. – Tökéletes.
– Bianca?
– Nem – Rugóláb kihúzta magát, közelről már feltűnőbbek lettek enyhébb női vonások a ruha alatt. – A nevem Jack.

Tanya rettegve elhátrált. Nem értette, mi történik, levette a maszkját, miközben Jack darabos léptekkel közeledett felé.

– Ez… ez így jó – magyarázta magának Jack. – Túl hosszú ideje húztam a dolgot.
– Miről beszélsz?

Tanya válasz helyett át lett karolva. Jack egy férfi határozottságával húzta magához Tanyát. Jack lehúzta a maszkot, és Biancaként megcsókolta őt. Tanya elhúzódott, értetlenül és félve próbált menekülni tőle.

– Ne félj! Nem bántalak. Én…

Bianca fáradtan az első ládának dőlt. Tekintete elmerült az álarcában.

– Nem bírtam tovább. Mikor megjelentél az életemben, biztos voltam benne, hogy mit akarok. Mindig is csodáltam a Mrs. Peterson társaságának a tagjait, de mikor lett egy köztük, aki úgy gondolkodott, mint én – a nő sóhajtott egyet – akkor tudtam biztosra, hogy mit akarok. Féltem elmondani, megnyílni róla és a vágyaim csak hevesebbek lettek. Egy este nem bírtam tartani, és akkor jött Jack.

Bianca felemelte a maszkot, mintha azt akarná, hogy Tanya ránézzen, mintha a szemébe kéne néznie egy üres álarcnak, aminek a szemei mögött csak a semmi rejtőzött.

– De Bianca, házas vagy – mondta Tanya dadogva.
– Egy férjjel, aki sosincsen itthon. Ő nem számít. De megölhetem! – Bianca szinte felvillanyozódott a gondolattól. – Senki sem jönne rá, hogy én voltam! Jack első áldozata! Te meg ide költözöl, hogy támogass engem! Ha bárki rájön, hogy mi történik, akkor majd Jack elintézi!
– Hallod magadat? Embereket akarsz ölni!

Bianca értetlenül hallgatta Tanya ellenvetését. A szemei vörösödtek, ahogy a könnyeivel küzdött.

– De érted! Szeretlek! Te vagy az első nő… nem! Ember! Az első ember, aki igazán szeretek!

Bianca sírva üvöltötte ezt Tanyának, aki még jobban hátrált el tőle.

– Ez így nem helyes. Bianca, gondolkodj! – Tanya a fejét fogva nézte a véres karmokat. – Mit tettél?

Bianca abbahagyta a sírást. A karmokat nézte, majd a tükörben önmagát, utána Tanya felé fordult.

– Olyan vagy, mint ők – Bianca elnevette magát. – Csak egy szajha, aki csábítgat. Játszottál velem. Én meg el is hittem. Nem baj. Ha nem leszel az enyém… – visszavette a maszkot. – Az enyém leszel.

Tanyának megfordulni sem volt ideje, mire Jack rávetette magát és heves mozdulatokkal leszaggatta a ruháját. Tucatnyi apró vágást okozott rajta, ahogy a több réteget megtépázta. Pár percnyi küzdelem után megtorpant újra, és elhúzódott a sikoltva rugdalózó Tanyától. Tanya próbálta takarni magát a ruha cafatokkal, de semmi sem tudta elrejteni a valódi nemiségét ezen a ponton.

– Te! Nem is nő vagy! Mi vagy te?

A zavarodott Jack mormolta az őrült gondolatait. Teljesen megzavarodva, ide-oda lépdelt, miközben próbálta felfogni a helyzetet. Tanya óvatosan az ablak felé húzódott. A vágásoktól véres vonalat húzott a padlón. Remegve összehúzódott az ablak alatt. A legnagyobb félelmével szembesült.

– Nem mondom el senkinek – hadarta Tanya. – Hallgatok! Könyörgöm, engedj el és senki sem tudja meg!

Jack lassan kihúzta magát. A maszk mögött érzéketlen tekintet pillantott vissza.

– Átvertél – búgta szinte férfi hangon Jack. – Azt hittem, te majd megértesz, de csak játszottál velem. Te beteges teremtmény. Ha már nem tudtál férfiként élni, halj meg férfiként! Állj fel! ÁLLJ FEL! – üvöltötte a vihar hangjára Bianca, akár egy banshee. Tanya nehézkesen felhúzta magát az ablakpárkánynak támaszkodva. Erőt vett magán, és Jack szemébe nézett.

– Az vagyok, ami vagyok, „Jack”.

A megvető megjegyzésre Jack neki rontott, mint egy vadállat. Tanya a vágások és tépések közepette megragadta Jacket és minden erejével átlökte az ablakon. A vihar berobbant a szobába, ahogy Jack kitörte az ablakot. A mély, búgó hang visszaváltozott Bianca sikoltásává, ahogy a maszk lerepült róla zuhanás közben. Az eső elnyomta a becsapódás hangját, amikor Bianca a lándzsaszerű, fém kerítésre esett. Teste szinte kettétörve hanyatlott hátra a meghajolt rácson, aminek hegyes teteje átszúrta a mellkasát. A vihar elsöpörte a maszkot a messzeségbe.

Tanya remegve magzatpózba húzódott a padláson. Magához szorította a ruháját és az álarcát.

Zspider.hu

Előző oldal Zspider
Vélemények a műről (eddig 7 db)