A Cobra harapása
Fantasy / Novellák (784 katt) | R. Harbinger |
2021.04.05. |
A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2021/4 számában.
Mrs. Flowers kilépett a drogériából, és parkoló autójához botorkált. A helyiek megszokták a különös hölgyet, a cukrászda teraszán üldögélő, vanília fagyit nyalogató fiú azonban csak most költözött ide. Két nyalás között, kinyújtott nyelvvel lefagyott, és a hetven év körüli nénit figyelte, ahogy beszáll az ott parkoló 1969-es Ford Cobraba, felhúzza bőrkesztyűjét, és rámarkol a kormányra. Gyújtást adott, megbúgatta a V8-at, azt követően felé kacsintott. Úgy lőtt ki a parkolóból, hogy a fiú elejtette fagyiját.
Mrs. Flowers a megengedett legmagasabb sebességgel hajtott el a sheriff autója mellett, aki már energiát sem feccölt a hölgy leintésére. Mindig meglepődött, amikor a hölgy fiatalokat megszégyenítő eredményekkel ment át az alkalmassági teszteken.
Amikor Mrs. Flowers elérte az "Ön most hagyja el Alderson városát. Visszavárjuk." táblát, padlóba taposta a gázpedált. A mutató felkúszott hetvenöt mérföld per órára, ő mégis könnyedén uralma alatt tartotta az autót, akárcsak a kötőtűket a kandalló előtt, ugyanakkor valami régi country számot dudorászott a század közepéről.
Szeme megakadt az út szélén sétáló miniszoknyás lánykán, és felóbégatott. Azonnal lassított, és lehúzódott a húsz év körüli lány mellé.
– Szia, kedvesem – kezdte Mrs. Flowers. – Mit keresel egyedül az út szélén? Eltévedtél?
A lány odafordult a Cobrához, és elmosolyodott. Kecsesen végigsimított ujjával a motorháztetőn, majd megszólalt:
– Nem semmi verda, asszonyom. Ez tényleg a magáé?
– Az enyém bizony, kedvesem! Imádnivaló bestia, nem gondolod?
Mrs. Flowers alaposan felmérte a lányt, arca angyali, bőre bársonyos. Szerelése vegyítette a bentlakásos iskolák és a vad lányok stílusát, vékony derekát megkötött kardigánja fogta körbe. Még a hölgy is elismerte szemrevaló alkatát.
– Errefelé laksz, kedvesem? Mert hazavihetlek, ha szeretnéd.
– Nem, nagyon messziről jöttem. Épp látogatóban vagyok itt, csak kicsit eltévedtem.
– Van hol aludnod, drága gyermekem? – kérdezte Mrs. Flowers, ahogy a szürkülő égre tekintett. – Későre jár, és nem kellene idekint éjszakáznod. A nappalok kellemesek, de az éjszakák hűvösek már ilyen tájt.
A lány megrázta a fejét sebes mozdulatokkal, mint ahogy egy tíz éves lányka tenné. Két copfja lengedezett szív alakú arca körül. Mrs. Flowers felajánlotta, aludjon nála, holnap folytathatja útját. Kinyitotta az ajtót, és beinvitálta a lányt.
– Kösd be magad, aranyom! – mosolygott sejtelmesen. – Nem szeretném, ha bajod esne.
A lány engedelmeskedett, majd kíváncsian figyelte Mrs. Flowerst, ahogy indexel, és lassan beljebb húzódik. Végül úgy odalépett a gázra, hogy utasa az ülésbe préselődött.
Maggie Flowers illendően bemutatkozott, majd utasa nevét is megtudakolta.
– Az Andy nem fiú név? – nevetett fel a hölgy. – Már megbocsáss!
– Az Andrea becézése. – A lány vállat vont, cseppet sem vette zokon a hölgy kérdését.
Végigsimított a műszerfalon, és kiélvezte a testét átjáró lágy búgást, már-már izgatónak találta. Kibontotta copfját gyors mozdulattal, hajába belekapott a szél, testét bizsergés járta át.
– Különleges üzemanyaggal megy – kezdte Mrs. Flowers. – Úgy dorombol, mint egy kiscica, nem igaz?
– Pontosan úgy. Lágyan… finoman… nedvesen.
– Nedvesen? – Meglepettség taglózta le Mrs. Flowerst.
Andy kacéran rámosolygott a hölgyre, majd kicsit feljebb húzta szoknyáját. Szeme megigézte Mrs. Flowerst, akinek tekintete végigsiklott Andy selymes, buja combján, közben átvillant agyán a gondolat, van-e legalább falatnyi bugyi a ruhadarab alatt.
– Esetleg kaphatnék egy forró fürdőt is Önnél? – kérdezte Andy, és már tudta, megkapja, amit akar, mert mindig meg szokta. – Csak akkor fogok tudni elaludni, ha lemostam magamról az út porát. Egy puha ágyon, ami lágyan simogatja meztelen testemet.
Mrs. Flowers lekanyarodott a főútról, lélegzetvételnyi időre sem lassított negyven mérföld alá. A felcsapott levelek kavarogtak mögöttük, átlátszó, barna falat képeztek.
– Ez az! – kiáltott fel Andy mámorosan, közben vörös haja szárnyra kapott.
Az erdő közepén kicsi házikó állt, mellette csűr magasodott. Előttük fékezett le Mrs. Flowers a lemenő nap utolsó sugarai alatt, és leállította a kocsit.
– Megérkeztünk! – kászálódott ki nehézkesen a hölgy, miközben Andy is kiszállt.
– Be kell vallanom, keresek valakit, aki ezen a környéken él – mondta Andy. – Talán ismeri, Archimedes Stone-nak hívják.
Mrs. Flowers behajolt a kocsiba öregasszonyos kistáskájáért, és Andy szemébe nézett.
– Sosem hallottam róla.
– Igazán szép nyaklánc – váltott témát Andy Mrs. Flowers ékszere láttán. – Stone készített hasonlókat még a XVIII. században.
Tekintetük összefonódott, mindkettőből kimondatlan feszültség sugárzott.
Andy szeme zöld fénybe öltözött, a lány vadászó macskához hasonlatosan ugrott át a kocsi fölött. Elsodorta a hölgyet, földre szorította. Karmai szintén akár a macskáé, előreugrottak, és rámarkoltak Mrs. Flowers torkára.
– Hol van?! – üvöltötte a lány. – Azonnal árulja el, vagy megölöm!
– Mondtam már – válaszolta a hölgy elfojtott hangon –, fogalmam sincs, kit keresel.
– Nem hiszek magának! – mélyesztette körmét áldozata nyakába, kiserkentette vérét. – Archimedes Stone ellopta a Bölcsek kövét, vissza akarom kapni! Mondja meg, hol van!
Mrs. Flowers belenyúlt kistáskájába, majd fényes tőr villant kezében. Végighasította Andy hasát, és kigurult alóla. Meglepő fürgeséggel pattant fel, és fordult szembe a lánnyal.
– Hol van az utolsó alkimista?! – üvöltötte Andy. – Hol van a kő?!
Andy előrepattant, ám óvatlannak bizonyult. Mrs. Flowers villám reflexekkel hasította végig Andy oldalát a kardigán fölött, majd mögé került, kését az álla alá csúsztatta.
A hölgy elmosolyodott, és szembe fordította Andyt az autóval.
– Szépen dorombolt, igaz? A különleges üzemanyag a titka. Tudod, mi az?
A motorháztető felnyílt, de nem rejlett alatta motor, helyén fényes, fehér gömb, a Bölcsek köve izzott. Andy agyába mart a felismerés: démonok lelkei hajtják az autót.
Azzal a mozdulattal elvágta a lány torkát, a nyíláson át vér és sejtelmes, zöld fény tódult ki. A fény beleáramlott a fehér gömbbe, és feltöltötte energiájával. A motorháztető lecsapódott, még az erdő is beleremegett.
Mrs. Flowers felsóhajtott, és az előtte fekvő lányra pillantott. Korát meghazudtolva felkapta vállára, majd a ház mögé cipelte. Nagyokat lépett a keleti faltól, közben kiszámolta, hol van még szabad sírhely, azt követően eltemette a lányt.
Mire belépett a házba, a nap jócskán lenyugodott. Elsétált a biliárdasztal mellett, belehuppant kényelmes masszázsfoteljébe, arkiliai acél tőrét a kisasztalra fektette. Levette nyakláncát, mire Mrs. Flowers álarca lehullt Archimedes Stone-ról. Megdörzsölte sebhelyes állát, és elmosolyodott. Borral teli kupáját a kint parkoló, teletankolt Cobra felé emelte.
Előző oldal | R. Harbinger |
Vélemények a műről (eddig 2 db) |