Az út túloldalán

Szépirodalom / Novellák (419 katt) Tad Rayder
  2021.02.21.

Az asztalon sorakoztak egymásra rakva a papírlapok, mint egy könyvkupac, amik csak arra várnak, hogy teleírják őket. Én ültem és ők vártak. Néztem őket az íróasztalomon, de egyszerűen nem tudtam elkezdeni az új könyvem. Meguntam a várakozást és ott hagytam őket. Tudtam, hogy akkor is ott lesznek, mikor hazamegyek. S azzal betettem magam mögött a lakásajtót.

S hogy hova mentem? Kimentem egyet sétálni a természetbe, mert az mindig is megnyugtatott, feltöltődést adott a rideg hétköznapok távolléte és ez az adott percben boldoggá tett. Ilyenkor szoktam minden elrejtett gondolatot a fejemben, ami később arra ösztönöz, hogy leüljek az íróasztalomhoz és csökkentsem az üres papírlapok számát.

Hát ez volnék én, Samuel Brandt, a híres amerikai író, aki megborzongtatja az olvasóit minden naptári év második felében. A könyvek, amiket eladok, jó életet biztosítanak nekem és a családomnak, mindenünk megvan, semmiben nem szenvedünk hiányt. De egyvalami mindig elgondolkodtatott és foglalkoztatott, hogy mi van ott, ahol azt mondják, már csak a fehér fényt látja az ember. Azt hiszem, inkább leírom.

Ezzel Samuel hazament és nekilátott az írásnak, ami örömmel töltötte el, hogy ismét van ihlete és megint kedvére fogyaszthatja a papírlapok sokaságát. Így is tett. A séta után, ahogy neki látott, az esti órákra már több mint tizenegy oldalt gépelt Canon Typester 110 típusú írógépén. Ilyenkor a felesége, Gabriella és a gyerekek, György és Hunor a ház alsó szintjén szoktak tevékenykedni, hogy a legkevésbé se zavarják Samuelt az írásban, amit ő nem szokott bánni, hogy ha a gyerekek az anyjukat kicselezvén felsettenkednek hozzá a dolgozószobájába. Az első egy-két alkalommal megijedt Gabriella, amikor nem találta a gyerekeket, de amikor már rájött, hogy kicselezik, akkor már tudni szokta, hol keresse őket. Amikor György megszületett, nagyon sokat gondolkodtak, mi legyen a pici neve. S akkor Samuelnak eszébe jutott az akkor nem rég megjelenő film, a György és a sárkány, és mivel nagyon tetszett neki ez a név, így lett az első szülött fiának neve György, a Hunort meg onnan választották, hogy nagyon szeretik Magyarországot, és a magyarok történelme iránti tiszteletből lett Hunor a másodszülött fiú neve.

Samuel és Gabriella egy írói est keretein belül ismerkedett meg, ahol Samuel volt az est fénypontja, mert az épp akkor megjelenő könyvét mutatták be e kulturális esemény keretein belül. S amikor vége lett a beszélgetésnek, a dedikálásnál ment oda hozzá, hogy aláírassa vele a kezében tartott könyvet. S a következőket mondta Gabriella Samuelnak. „A könyvek tartalma biztosítja az ember számára a menedéket a világ elől”. Ez az idézet nagyon meglepte a férfit amellett, hogy tetszett is neki, de zavarában csak nézte a nőt szótlanul.

- Aláírná ezt, kérem? - kérdezte Gabriella a férfit.
- Természetesen. Elnézést. Kinek lesz?
- Írja azt, hogy szeretettel Gabriellának!

A férfit megbabonázta a nő könnyedsége, hogy nem illetődött meg egy híresség láttán és a műveltsége meg egyszerűen elvarázsolta. Ahogy a nő elmenőben volt, Samuel azon gondolkodott, hogyan is lehetne elérnie ezt a nőt. Normális esetben ennek fordítva kellett volna lennie. De nem, mert Samuel tudta, hogy ez nem hétköznapi dolog, hogy valaki ennyire megbabonázza, így hát mást nem tudott kitalálni. Utána kiabált az íróasztal mögül.

- Hölgyem! Ne haragudjon!
Gabriella megfordult, mert ahogy körbenézett, nem látott senkit maga körül, így gondolta, hogy őt szólította meg a hang.
- Igen?
- Ne haragudjon, hogy így megkérdezem, de lenne kedve velem vacsorázni a héten valamelyik este? Itt a névjegykártyám.

A meglepettségtől Gabriella szólni sem tudott. Nem hitt a fülének, hogy a híres író őt hívja el vacsorázni, őt az egyszerű személyiségével. Azt gondolta, hogy ő rá nem kíváncsi senki, főleg nem egy híresség. Egyszerűen számára ez hihetetlen volt, csak akkor hitte el, amikor odaért az asztalhoz, és Samuel újra megkérdezte tőle.

- Nos? Hajlandó lenne velem vacsorázni, hölgyem?
- Azt hiszem igen - hangzott az örömteli válasz.
- Ez nagyszerű.

A férfi látta a nő arcán a pírt és a boldogságot egyszerre, amit ezzel a gesztussal okozott számára. A vacsorát elköltötték, és melléje jóízűen Don Perignont kortyolgattak, és élvezték minden cseppjét a mézédes ízvilágon keresztül. A férfi, amikor a nővel volt, különlegesnek érzett minden alkalmat, pillanatot, amit megélhetett vele, mintha egy csónakban ringatózna a szerelem tengerén vele talán éppen úgy, ahogy Hemingway Öreg halász és a tenger című regényében Anthony Quinn tette, miközben várta a nagy halat. Az ember élete során sokszor szerethet, de csak egyszer lesz igazán szerelmes, és akármi történik, mindig az az egy személy lesz neki az, aki meg fog maradni szívének egy elrejtett zugában. Tudta, hogy Gabriella ilyen számára, egyedi és csodálatos. Ezek a gondolatok, mint gyorsvonat sodorták el, és kötött ki egy olyan állomáson, ahol a nő volt az úti cél és érezte, elérte útjának értelmét.

A vacsora óta eltelt jó néhány év, és Samuel tudta, hogy ha nem ismeri meg Gabriellát, akkor maradtak volna azok a sötét, elnyújtott napok, pár órás élvezetek, amikor az egyetlen menedéke a világ elől a drog volt, és akkor volt boldog, hogy ha írt. Mára már a szert felváltotta az, amit maga is drogként szokott emlegetni könyvbemutatókon, ami nem más, mint az írás, mert mindig azt szokta mondani. „Az írás is egyfajta drogmenekülés a valóság elől.” Azóta az ominózus könyvbemutató óta teljesen megváltozott az élete, és lett két gyönyörű családja, amiért mindig hálás lesz istennek és Gabriellának. S rájött, hogy annak az életnek a végén, amit folytatott, az út túloldalán Gabriella várta megértő, boldog szerelemmel.

A könyv terjedelme meg csak egyre jobban nőtt, és a valóságot felváltotta a papírhalomra írt fantázia.

Írta: Németh Balázs
Sümeg 2021.01.09-18.

Előző oldal Tad Rayder